Skip to main content

Befejezetlen jelen

Az NDK és a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szerveinek együttműködése – 1. rész


Jürgen Fuchs emlékének

„A magyar szamizdat keletkezése és fejlődése bizonyos fokig része a magyar állambiztonsági szervek történetének. Aki egyszer a jövőben ezt az összefüggést akarja elfogulatlanul vizsgálni, helyesen teszi, ha szem előtt tartja a következő megfontolásokat. A titkosrendőrség ugyanannak a rendszernek a része, amelyik egyúttal liberális kultúrpolitikát folytat. De egy kihallgató tiszt sohasem lehet olyan népszerű, mint egy kitüntetéseket osztogató miniszter.


A brit szakszervezeti kongresszus (T.U.C.) és a Munkáspárt közös delegációjának jelentése


1920. május


(1) A magyarországi munkásosztály üldöztetéséről kapott értesülések kapcsán Mr. Arthur Henderson és Mr. C. W. Bowerman a T. U. C. és a Munkáspárt nevében több hosszú táviratban tiltakozását fejezte ki. A táviratokat megkapta többek között Magyarország miniszterelnöke, aki válaszában tagadta a vádakat, és felajánlotta a fenti szervezeteknek, hogy küldjenek delegációt Magyarországra, hogy a helyszínen ellenőrizzék az állítások valódiságát.

(2) A T. U. C.




Litván György Trianon felé című könyvének bevezetőjében írja:

„A magyar olvasónak aligha kell bizonygatni, mennyire fontos, hogy minél közelebbről és minél pontosabban megismerjük az évszázadunk európai konfliktusainak jó részét megalapozó 1919-es »békecsinálás« valódi folyamatát.


Az NDK és a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szerveinek együttműködése – 2. rész


Jürgen Fuchs emlékének

Nehéz partnerkapcsolat

Kezdjük egy hamis, sőt képtelen állítással. Horváth József vezérőrnagy, a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségének vezetője A tábornok vallomása című könyvében a következőket írja: „Az NDK állambiztonsági szerveivel (…) a hetvenes évektől kezdve az együttműködési terv aláírásánál nem jutottunk tovább.




Az ellenzéki sajtó kezdetei az ötvenes években – Orwell ürügyén


Furcsa adalékokkal bővülhetnek korai szamizdattörténeti ismereteink egy közel fél évszázados per iratainak megismerése nyomán, ráadásul különös hangsúlyt nyer mindez éppen az Orwell-centenárium évében.


Ion Moţa és Vasile Marin

Ritkán találni egy nép történetében oly ékes és jelentőségteljes halált, mint ennek a két példamutató vasgárdista ifjúnak a halálát, akik a spanyol fronton estek el.

A spanyol polgárháborúban – amely oly rövid idő alatt politikai ideológiák és nemzeten kívüli gazdasági érdekek háborújává fajult – mindkét tábor több százezer halottat számlál. Meghaltak itt jó és rossz emberek egyaránt, az ügy hívei és zsoldosok, hősök és gyilkosok.




Eörsi István és Lukács György beszélgetése a tragikomédiáról


Lukács György: Szerintem a színpadi dráma nem nagyon alkalmas a tragikomédiára; ellenben a film alkalmas rá. Véleményem szerint ez olyan probléma, amelyet érdemes lenne végiggondolni. Nem tudom, hogy mi a maga véleménye erről?

Eörsi István: Az biztos, hogy a film nagyon alkalmas a tragikomédiára, de nem hiszem, hogy a dráma nem alkalmas rá. Ha Dürrenmatt legjobb művére, Az öreg hölgy látogatására gondolok...

L.




Az újonnan fellángoló Eliade-ügy


Noha Mircea Eliade „vasgárdista” és „románista” cikkeit fellelhetni majdnem minden mai internetes Gárda-site-on és kiadványban, az alábbi összeállítás fordításai a Dacia könyvkiadónál megjelent „Vasgárdista” és „románista” szövegek című kötet alapján készültek.

Kísérlet a párttörténet újraírására: a szovjet eset


Tanulni, tanulni, tanulni…
(Lenin
)

Csak egyetlenegy tudományt ismerünk: a történelem tudományát.
(Marx)


Az 1980-as évtizedben a szocializmus egész blokkra kiterjedő válsága egyes pártokat arra késztetett, hogy megpróbáljanak történelmileg is szembesülni az addig megtett (tév)úttal, amely a válság kialakulásához vezetett. Manifeszt marxista–leninista párt esetében mindenféle társadalmi, politikai változtatáshoz elengedhetetlen a történelmi analízis: az újrapozicionálást, az új identitást történetileg is igazolni kellett.




A valóság és a mítosz


A Mansfeldek bécsiek voltak, a család még a múlt században onnan jött Pestre.[1] Mansfeld Péter 1941. március 10-én született. 1945-ben a család férfi tagjait, édesapját, nagybátyját, nagyapját „málenkij robotra” vitték, és a nagyapa nem jött haza.[2] Édesapja fodrász volt, 1946-ig saját üzletét irányította. Alkalmazottat tartott, és felesége fodrászsegédként szintén az üzletben dolgozott.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon