Kelet-európai helyzetkép 1983 elején

Teljesen igaza van (lett) Kis Jánosnak abban, hogy 1981. december 13-a egész Kelet-Európa számára eldöntötte az alternatívát, elzárta a gazdasági reformra épülő „társadalmi szerződés” elől az utat.

1. Először is: már megint nem sikerült.

„Elvileg ugyan, mondják, mindnyájan a kastélyhoz tartozunk, és nincs köztünk semmilyen
távolság… s ez talán igaz is általánosságban, nekünk azonban, sajnos, volt alkalmunk
tapasztalni, hogy épp amikor ezen múlnék a dolog, egyáltalán nem felel meg a valóságnak.”
Franz Kafka: A kastély

A magyarországi ellenzék 1981. december 13-tól függetlenül is olyan helyzetbe került, hogy differenciálódnia kell. A nyolcvanas évek elejére az eddigi polgárjogi ellenzék keretein túllépni akaró csoportok jelentkeztek.

Kedves János!


Nagy érdeklődéssel olvastam a Beszélő 3. számában helyzetelemzésedet, és a körünkben eluralkodott „csend megtörésére” szólító felhívásodat. Aminek, mint írod, „ideológiának” kellene lennie, alanya az általad „demokratikus ellenzéknek” nevezett „politikai közösség” kellene legyen, amely – úgymond – „kívül áll a közmegegyezésen”.

Felhívásod, legalábbis számomra, teljesíthetetlen. Ennek több oka van. Ezek:

1.

Ha Kis János cikkének tartalmát egyetlen mondatban akarnánk összesűríteni, úgy fogalmazhatnánk: jóra és rosszra egyaránt nyitott helyzetben vagyunk, magunk is alakítói lehetünk országunk további történetének, ehhez azonban a korábbiaknál tisztábban kell megfogalmaznunk értékeinket, közelebbi és távolabbi céljainkat. Bár a kifejtett gondolatok számos elemével vitatkoznék – ezt részben meg is fogom tenni –, általános értékelésével egyetértek. Jogosnak érzem a megállapítást a kelet-európai válság nem csupán nagy veszélyeket tartogat számunkra, de nagy lehetőségeket is.

Lengyelország lehetséges útjairól

A varsói puccs szinte másnapján felvetődött a kézenfekvő párhuzam: Jaruzelski a magyar konszolidáció, a kádárizmus, nem pedig a husáki restauráció megismétlésére törekszik. tovább →

Kis János helyzetértékelése és történelmi visszatekintése egy lehetséges – és számomra szimpatikus – közelítését adja a közelmúlt történéseinek. Az ’56-os forradalom utáni események gazdasági és politikai lényeinek értékelését nehéz lenne vitatni, de kiegészíteni mégis szükséges.

Első megjegyzésem az, hogy szerintem sem egy ország, még inkább egy országcsoport átfogó elemzését nem lehet elkészíteni úgy, hogy kiragadjuk a nemzetközi összefüggésekből.

Lengyelország és Magyarország: néhány különbség

Lengyelországban kialakulhatott ilyen közösség: mert magát a társadalmat is kirekesztették a közmegegyezésből. A lengyelországi társadalmi szerződés felborulásának legszembetűnőbb oka a fogyasztási színvonal emelkedésének megtorpanása, majd hanyatlása. Ez nálunk is bekövetkezhet.

Felgyorsult a történelmi idő. Nem szoktunk hozzá, hogy fél év alatt változik valami, s lám, csupán néhány hónap telt el Kis János cikkének megjelenése óta, és immár nem is december 13-a, hanem a legújabb hazai szigorító intézkedések után vagyunk.

Sokasodnak a
másként-gondolkodók és másként-beszélők.

Lényegesen kisebb mértékben
a másként-gondolkodók és másként-is-beszélők.

Másként mondva:
a beszédolló veszedelmesen tágra nyílik.

Persze (mindezidáig)
manikürollóról beszélhetünk csupán.

Ugyanis
a nemigen-tudni-miként-gondolkodók
(merthogy a beszédtől elszoktatottak)
tömege
nagyjából változatlan.
Mindezidáig.

Petri György: Lehrstück