Skip to main content

Beszélő


1991. január 1.: A Magyar Közlönyben megjelenik „A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről” szóló törvény, amely többek között az alábbi zárórendelkezést tartalmazza: „A kormánynak a következő évi állami költségvetés irányelveit augusztus hó 31. napjáig, fejezetszintű előirányzatait szeptember hó 30. napjáig, részletes előirányzatait október hó 31. napjáig, a következd évi állami költségvetéséről szóló törvényjavaslatot november 15.


Rémálomvilág

Ebben az esztendőben többet bűnöztünk, mint valaha, de mégsem annyit, amennyit a belügyérek elvártak tőlünk. Az év elején naponta átlagosan két-három nyilatkozatban tájékoztatták a közvéleményt arról, hogy az idén öt-, de inkább hatszázezer bűncselekményünk válik ismertté, s kb. 50-70 százalékkal leszünk bűnösebbek, mint tavaly.



Az első csomagban a szakszervezetek azt kívánták, ismertesse a kormány az 1992-es gazdasági folyamatokra vonatkozó elképzeléseit, prognózisait. Itt szerepel az a két javaslat is, hogy ne csak a kormány adatait használhassák az ÉT tárgyalásain, és hogy évenként kétszer a mostani tárgyaláshoz hasonlóan átfogó kérdésekről folyjék az érdekegyeztetés, „mintegy gazdaságpolitikai fórumként”. E két követelésben született a legnagyobb egyetértés.


Az értelmi szerző a Liga, az ő régi vágya a „szociális paktum” megkötése, az, hogy a szociális felek kölcsönös engedményeket és vállalásokat téve jutnak átfogó megállapodásra. Sok mindenben hasonló volt az elgondolása az MSZOSZ-nek is, bár nagyon nem ragaszkodott az ÉT-hez mint fórumhoz: szeptember elején a köztársasági elnök védnökségé alatt, valamennyi parlamenti párt bevonásával szeretett volna – ha lehetett volna – szociális egyezségre jutni.


I. Elek István, az egykori „lázadók” vezére
Mindnyájan padlón vagyunk

Beszélő: Sokan azt mondják, hogy Beke Kata kiválásával az MDF maradék erkölcsi tőkéjének felélését is megkezdte. Mi erről a véleménye?

E. I.: Ha helyeselném, eléggé rossz bizonyítványt állítanék ki magamról és a társaimról, úgyhogy nem értek ezzel egyet. Sajnálom, hogy Beke Kata elment.






Ha valaki bajt csinál, jóvá kell tennie. Az ellenzék is bajt csinált, és van mit jóvátennie. Entz Géza államtitkár úr meg is határozta, hogy mit: „Antall József azt mondta, ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ez a mondat hosszú-hosszú ideig témát adott az ellenzéknek, amelynek soraiból többen azt szerették volna bizonygatni, hogy nagyhatalmi, irredenta törekvés bizonyítékára leltek. Szólamaik természetesen megjelentek a román és a szlovák sajtóban, elmondhatom, hogy nagyon nagy kárt okoztak ezek.” (Magyar Hírlap, 1991.

Mink András


A hét végén megtartotta a szokásos karácsony előtti országos gyűlését a legnagyobb kormánypárt. A Műegyetem aulájában szerényen nyíló tulipánok, nyugalmat árasztó, hatalmas zöld kárpitok fogadták a belépőt. A terem fölött lebegő szellemként az egyszerű, ám annál kifejezőbb dekoráció: Csengey Dénes szavai (Európába, de mindahányan), alattuk az EK kék, tizenkét csillagos zászlaja, jelezvén a kormány külpolitikai sikereit, végül legalul a diszkréten megbúvó nemzeti lobogó. A pódiumra vonuló elnökséget vastaps köszöntötte.


Kupa Mihály a miniszteri expozéban ugyan igyekezett úgy bűvészkedni a számokkal, hogy az ellenkezőjét hitesse el, de mindezt nem túlságosan nagy meggyőze) erővel tette. Jövőre a tervek szerint 642 milliárdot fordítanak szociálpolitikai célokra – mondotta a pénzügyminiszter –, ami 122 milliárddal (22 százalékkal) több az ideinél. Ennél fogva a szociálpolitikai jövedelmek lépést fognak tartani a gazdasági jövedelmek növekedésének mértékével, s igaz ez a családi pótlékra és a nyugdíjra is.


„Ti azt mondtatok: Döntsön az erőszak
----------------------------
s döntött az Erőszak…
mi jogotok beszélni többé?”
Babits: Bár lenne a hangom…

Túl voltunk az idegőrlő, kétnapos küldöttgyűlésen, túl a két hónapos választási kampányon, amelynek kezdetén éppen TGM fejezte ki a legdrasztikusabban a pártvezetés hangulatát: „Tölgyessy esetleges elnöksége végveszélybe sodorná az SZDSZ-t.” (Népszabadság, október 5.) Az ügyvivői testület mereven visszautasított minden közvetítési kísérletet, minden olyan ötletet, hogy Tölgyessy elnök







A küldöttgyűlés után világosabb mint eddig, hogy az SZDSZ-ben két stratégiai vonal van, amelyekre platform épülhet.

Az egyik vonal a mai magyar liberalizmus fő ellenfelét a megvert kommunista rendszer utódaiban látja. E vonal hívei számára az ország alapvető politikai problémája, hogy még mindig jelentős pozíciókban vannak korábbi kommunista vezetők.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon