Nemrégiben Antall József újabb levelet írt Göncz Árpádnak.

A „nyílt levél” formáját öltő írásmű – a bőséges alkotmánybírósági idézetek mellett – az Országgyűlés kulturális, oktatási, tudományos, sport-, televízió- és sajtóbizottsága javaslatának megfelelően kezdeményezte a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökének felmentését.

A kormánykoalíció megint szétzilálódott kissé. Az erővonalak átrendeződtek, ki-ki dolgozik politikai jövőjén, s benyújtja számláját a kormány támogatásáért. Itt következik ismét a miniszterelnök nagy pillanata: megmozgatja bábuit.

Beszélő: A kormánykoalícióban hangoztatják, hogy itt az ideje a gazdaság élénkítésének. Mi erről a véleményed?

– ’85-ben Kádár elvtárs azt mondta, hogy véget kell vetni a hét szűk esztendőnek. Nem azért, mintha tényleges alapja lett volna a föllendülésnek, hanem mert észrevette, hogy politikailag elviselhetetlen a gazdasági teljesítmény évek óta gyönge színvonala és az életszínvonal csökkenése, és azt gondolta, hogy ha megfogalmazza kívánságát, ez már elég is a változáshoz.

Hogyan érzékeli a lakosság anyagi helyzetét?

A közvélemény-kutatások adatai nem a tényleges viszonyokat mutatják, hanem azt a képet, amit a válaszolók a nyilvánosságnak „tálaltak”. Viszont a megkérdezettek jövedelmükkel kapcsolatos nyilatkozatai meglepő összhangot mutatnak az egyéb, statisztikai megfigyelésből nyert adatokkal. Az emberek tehát elég pontosan érzékelik a valóságot, és reálisan ítélik meg saját jövedelmi helyzetüket. A falusiakat, városiakat, nyugdíjasokat és fiatalokat is magába foglaló minta átlagos nettó jövedelme saját bevallása szerint 7000 Ft havonta.

A kérdések…


A miniszterelnök az alábbi kérdéseket tette fel az Alkotmánybíróságnak:

1. A köztársasági elnök kinevezési, illetve felmentési jogkörének gyakorlása szempontjából megvalósulhat-e az államszervezet demokratikus működésének súlyos zavara közvetetten, egy szabadságjog sérelme által?

Időzítés

A Kónya-dolgozat irányelveinek megvalósításával foglalatoskodó MDF-politikusok sajnálatosan kevés érzéket árulnak el a finom szabályozás iránt.

Amikor a hajdani Trizóniát, az amerikai, brit, francia megszállási övezetek együttesét Német Szövetségi Köztársasággá alakította a hidegháború eszkalációja, parázs vita kezdődött az új államban. Mi előbbrevaló, a demokrácia megalapozása, a gazdasági vérkeringés elindítása vagy a küzdelem az egyesülésért a negyedik zónával, a rövidesen ugyancsak nevet változtató, NDK-vá átcímkézett szovjet megszállási övezettel.

Kövér László: „…Gálszécsy András, a Nemzetbiztonsági Hivatal és az Információs Hivatal kormányzati felügyeletével megbízott tárca nélküli miniszter – saját elhatározásából – március l-jén megvált hivatalától. Ma május 19-e van, tehát e lemondási szándék ismertté válása óta körülbelül három hónap telt el. E három hónap alatt Antall József miniszterelnök úrnak nem sikerült megtalálnia Gálszécsy András utódját, ami azt jelenti, hogy a civil szolgálatok fölötti felügyelet túlontúl hosszú ideje nincs jogszerűen megoldva.

Ugyan kit választhat a mai BM? Netán Szemere Bertalant? Bizonnyal nem. Erről a ’49-es jakobinusról szó sem lehet a koronás köztársaságban, jóllehet még a magyar királyság idején neveztek el utcát róla, Rákosinál pedig rosszul állt, mert Marx valahol a Herr Vogtban írt róla valami csúnyát.

A szerdai lapok arról adtak hírt, hogy a köztársasági elnököt elmarasztaló koalíciós indítvány napirendre tűzésének kérdéséről az ellenzéki pártok nemmel szavaztak. Valójában a kép nem ilyen egyszínű. A jelképes értékű szavazáson a képviselők szokatlanul nagy számban jelentek meg: az előre bejelentett távollevők száma 17 volt, az „igazolatlan” hiányzóké 35.