Skip to main content

Beszélő


Sajátos bűnözők

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint bűnöző az a személy, „aki (súlyosabb) bűncselekmény(eke)t követ(ett) el”.

Gondolnánk-e, hogy e meghatározást a ma hatályos magyar jog szerint ki lehet „érdemelni” akár a következő mondat közlésével is: „Mostanában gyakran gondolok édesapám szavára, aki szerint a politikusok olyanok, mint az utcalányok: egyik pillanatban nyalják-falják egymást, aztán kis kézitáskájukkal csépelik a másik fejét.” Pedig e sorok szerzője ellen az ügyészség 1991-ben a Btk 269.




Koalíciós támadás Göncz Árpád ellen


Kedden a kormánykoalíció az országgyűlés napirendjére vétette Füzessy–Kónya–Pásztor frakcióvezetői hármas „Hárompárti nyilatkozattervezetét”, Göncz Árpád köztársasági elnök osztályfőnöki megrovásban való részesítése végett. „Az alkotmány 29. § (1) bekezdése értelmében – írja a három párt – a köztársasági elnök kötelessége, hogy őrködjék az államszervezet demokratikus működése felett. A Magyar Rádió elnökének alkotmánysértő magatartását követően az államfő e kötelezettségének csak a felmentéssel tehetett volna eleget.


Egyszer volt Budán szabad információáramlás

A véletlen egybeesések titkos üzeneteinek boncolgatói akár jelképesnek is tekinthetik a véletlent, hogy az adatvédelmi törvény vitájának megkezdésével egy időben tárgyalta a Pesti Központi Kerületi Bíróság Lovas Istvánnak a Belügyminisztérium ellen benyújtott keresetét. Lovas, aki tiltott határátlépés kísérlete miatt, utóbb összeesküvés vádja alapján négy évet töltött börtönben; mind itthon, mind később külföldön, a Szabad Európa munkatársaként – bizonyíthatóan – folyamatos megfigyelés alatt állt (lásd Beszélő, 1992.



Nagy Attila színész, országgyűlési képviselő felidéződik emlékezetünkben Götzként Sartre darabjában, Az ördög és a jóistenben vagy Tótként Örkény darabjában éppúgy mint a Zétényi–Takács-törvény nagy ellenzéki szónoka. ’56-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács elnöke, emiatt börtönben kell ülnie 1957–61 között. A miskolci Nemzeti Színházban kezdi pályáját, még a forradalom előtt, majd utána Veszprémben, a budapesti Tháliában, Szegeden folytatja színész-rendezőként, legutóbb pedig – 1986-tól – a kecskeméti Katona József színház színésze, rendezője.


Ugyanezen törvény 7. paragrafusának 6. bekezdésében elrendeli ugyan, hogy a „nemzeti gondozási díjnak megfelelő díjban kell részesíteni azokat, akik a nemzeti antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vettek, akik az 1945 és 1963 közötti törvénysértések életüket vesztett áldozatainak özvegyei, szülei és árvái, valamint a törvénysértések következtében megrokkantak”, de a 7. bekezdésben a kormányt hatalmazza fel e rendelkezések végrehajtási szabályainak kidolgozására.

(9 bekezdés a területfejlesztésről)


1. A New Deal alkonya

Egy Svédországban rendezett tudományos konferencián a 80-as évek elején, ahol a „halmozottan hátrányos helyzetű régiók” kérdéskörével foglalkoztak, a házigazdák is szükségét érezték, hogy beszámoljanak saját hátrányos helyzetű településeikről: a zord időjárású szigetekről, a világtól távol, kevéssé változatos munkahelykínálat mellett élő halászokról. A szigeteken alig ezren élnek. Az állam azonban szükségét érezte annak, hogy az ország ezen csücske számára regionális fejlesztési programokat dolgozzon ki.



Ördöghinta

„A következő társasjátékra szeretném felhívni az Önök figyelmét: ha a kormány képviselőit kérdezem, hogy miért a Lágymányosi híd az egyedüli megoldás, az a válasz: azért, mert a főváros közgyűlése ezt fogadta el. Ha a főváros közgyűlésének képviselőit kérdezem, hogy miért a Lágymányosi hidat akarják megcsinálni, az a válasz: mert a kormány csak erre ad pénzt.



A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárást utoljára egy 1982-es törvényerejű rendeletben szabályozták, a kornak megfelelő gumiszabályokkal. A máig hatályban lévő tvr. természetesen még Elnöki Tanácsról beszél, és nem különíti el a különböző hatalmi ágak jogkörét és felelősségét. Akkor ez nem okozott fennakadást, hiszen a hatalmi ágak nem váltak szét egymástól.

Magyar Bálint napirend előtti felszólalása


Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!

Vannak olyan, a nemzetet érintő fontos ügyek, amelyekben teljes az egyetértés a kormányzó pártok és az ellenzék között, mind a célokat, mind azok elérésének módját, eszközeit, illetve a megvalósításuk módját illetően. Bizonyos ügyekben néha még a szakértőink is közösek.



A modern parlamentnek két alapvető feladata van: törvényeket alkot és ellenőrzi az Országgyűlésnek felelős végrehajtó hatalom működését. A hagyományos demokráciákban az Országgyűlés elegendő önállósággal rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen gyakorolni is ellenőrző hatalmát. A törvényhozás munkájában a pártok egységesebbek mint nálunk: kivételes eset, hogy egy képviselő nem a frakciójával szavaz.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon