Kis János jó előre bejelentette, hogy az SZDSZ novemberi küldöttgyűlésén lemond pártelnöki tisztéről. Néhány nappal a nevezett időpont előtt a Beszélő elemzést közölt „Kis Jánosról és az SZDSZ-vezetésről”. Ennek az a summázata, hogy „Kis János pártelnöki működése valóban kudarcként értékelendő”, milyen pompás, hogy végre lelép.

Vajda Zsuzsanna, a cikk szerzője egyszerű módszerrel él. Elismerést tartalmazó idézeteket válogat ki Tamás Gáspár Miklós és szerénységem Kis Jánossal foglalkozó írásaiból, és ezeket összefüggéseikből kiragadva az olvasó nyakába zúdítja.

A demokratikus ellenzék igen jelentős erkölcsi tőkét halmozott fel a Kádár-korszak utolsó egy-másfél évtizedében. Ez az erkölcsi tőke bőségesen kamatozott a rendszerváltás időszakában. ’89 végén, ’90 elején a szabad demokraták rohamosan növekvő tábora büszke volt vezetői múltjára, s az eldurvuló választási kampány mocskolódására fittyet hányva önérzetesen kitartott mellettük. Igaz, a sorozatos sikerek (a kerekasztal-tárgyalásokon betöltött szerep, a négy-igenes népszavazás, Next 2000, Duna-gate) közepette ezt könnyű volt megtenni.

Balázsi Tibor: Mielőtt bármit is kérdeznél, azt szeretném elmondani, hogy sok hónappal a vita elkezdése után most már r agyon fontos lenne, hogy megszülessen a médiatörvény.

Két okot mondanék. Az egyik ok az könnyen belátható mindenki számára: egy csomó cél csak úgy érhető el, ha ezen a területen is rendezettek a viszonyok. Politikai, gazdasági, kereskedelmi szempontból is fontos, hogy legyen egy szabályozott kritériumrendszer, amely rendszeren belül például a kereskedelmi televíziók és rádiók működhetnek ebben az országban. A másik megfontolás politikai jellegű.

Az SZDSZ-ben két irányzat küzd egymással. Ez a két irányzat alkalmas arra, hogy reá politikai platform épüljön. A két irányzat nem ideológiai, világnézeti különbség alapján határolódik el, hanem két stratégiai orientációt jelent:

1. A „rendszerváltás” platformja

Lényegi alapelve az, hogy az SZDSZ legfőbb stratégiai célja a rendszerváltás végigvitele. Ebből következik, hogy aktuális ellenfelei a korábbi vezető pozícióból még el nem távolított kommunisták. Hozzátehetem: általában a kommunisták.

Lírai prológus

1970-ben, szinte véletlenül, úgy csöppentem bele a magyarországi cigányok életkörülményeit és társadalmi helyzetét vizsgáló, nagy, átfogó kutatásba, hogy semmit nem tudtam a cigányokról.

A legkevésbé sem volt jó véleményem a rendszerről, amelyben éltünk, mégis sokkolt egy akkoriban idekeveredett bolíviai ismerősöm megjegyzése.

1986. október

A Demokratikus Ellenzék az ’56-os forradalom 30. évfordulóján Eörsi István lakásán emlékülést rendez. Erre meghívják Csurka Istvánt és Csoóri Sándort is. Ők azonban taktikai okokra hivatkozva nem vállalják a részvételt.

1987 nyara

Ellenzéki körökben fölmerül egy második „monori találkozó” megrendezésének a gondolata. Csurka István Vásárhelyi Miklóshoz írt 1987.

A jelenleg érvényes jogszabályok szerint a legfőbb ügyész a parlamentnek tartozik felelősséggel és beszámolási kötelezettséggel. Azonban az ügyészség csupán külső integritással rendelkezik, a függetlenség a testületet illeti meg. Belső függetlenségről nem beszélhetünk, a felettes utasíthatja az alsóbb szerveket, és bármikor magához is vonhatja tőlük az ügyeket.

Táncsics, Vámbéry

A jelenlegi rendszer hosszú történeti folyamat eredményeként jött létre. Magyarországon az 1871. évi XXXIII.

A bírói – illetve ami ezzel szorosan összefügg: a bírói szervezeti – függetlenség érdekében tettek már lépéseket Kulcsár Kálmán minisztersége idejében; kimondták a hivatásos bírák pártatlanságának követelményét, a parlament kizárólagos jogát a bíróság szervezése és átszervezése ügyében, és azt, hogy az igazságügy-miniszter – amellett hogy tiszte a bíróság működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása – csak igazgatási kérdésekben (de nem az ítélkezésben) ellenőrizheti a bíróságok tevékenységét.

A magyar kormány nem járult hozzá ahhoz, hogy a jugoszláv hadsereg Szlovéniában rekedt fegyverzetét és felszerelését Magyarországon keresztül szállítsák Szerbiába. Ez a minden jel szerint megfontolt döntés joggal tarthat igényt a parlamenti pártok és a közvélemény támogatására.

A kisjugoszláv – vagy nagyszerb – kérés teljesítésének az első pillantásra akár némi feszültségenyhítő hatása is lehetett volna.

A kormányzó pártkoalíció – minden, a kezdetek óta szinte változatlanul újratermelődő belső feszültség ellenére – szilárd. Kevéssé valószínű, hogy a három párt bármelyike felmondja, vagy hogy bármelyik ellenzéki párt különösebben igyekezne befelé, noha a koalícióval kivétel nélkül minden párt elégedetlen. Azok is, amelyek benne vannak, és azok is, amelyek kívüle.

A koalíció belső viszonyai ellen lázadozó kormánypártoknak és az ellenzéknek egyaránt szűkös teret szab a közöttük lévő rendkívül ellenséges viszony, már-már kommunikációképtelenség.