Skip to main content

Beszélő

Munkatörvénykönyv-tervezet


A Munkaügyi Minisztériumban már hosszabb ideje folynak az új Munka Törvénykönyve előkészítő munkálatai. Az első szakmai tervezet ez év elején készült el. A tervezett jogi szabályozás átformálja a munkavállalók, a szakszervezetek és a munkaadók kapcsolatát.

Mi lesz veled, szakszervezet?

A szakszervezetek tevékenysége súlypontja a munkahelyeken kívülre kerül. Fő feladatuk az ágazati-szakmai kollektív szerződések megkötése. Megszűnnének tehát a vállalati szintű kollektív szerződések. Ilyen szerződések csak ágazati-szakmai szinten köthetők.





Persze, a szakirodalomban azért mégis rábukkantam egy szellemi ősére, nevezetesen Makszim Gorkijra, akit azonban ő érzésem szerint manapság nem szívesen tart nyilván gondolkodásának ösztönző forrásai között.


Tisztelt Ház! Tisztel Elnök Úr! A vita során – amelyet sajnálatos módon közben abba kellett hagynunk, és a lendület talán egy kicsit el is veszett belőle – számos olyan megállapítás hangzott el, amellyel vitatkoznivalóm lenne nekem személy szerint és a Szabad Demokraták Szövetségének általában.

De itt most hadd válaszoljak mindenekelőtt Gál Zoltán képviselőtársam legutóbbi szavaira. Meg kell hogy mondjam, válaszomnak fő szándéka az, hogy az MSZP-s képviselőket megnyugtassam.



Pedig ezúttal a kormánypárti frakciók megosztottabbak voltak a szokásosnál, s nem húzódtak olyan merev frontvonalak a parlament két oldala – kormánykoalíció és ellenzék – között. Számos módosító javaslatot jegyeztek közösen kormánypárti és ellenzéki képviselők, olykor összecsengő kritikai elemeket vagy változtatási törekvéseket lehetett fölfedezni. Ám a hajlíthatatlan kormány és a kíméletlenül célratörő MDF-es frakcióvezetés többnyire sikeresen hárította el az összehangolódásban rejlő veszélyeket.

Korábbi cikkünkben (Urak a papok, Beszélő, 1991. 19.



Kormányzati preferenciák

A számok bűvöletében élő politikai elemzők igazán elégedettek lehetnek, hiszen az Országgyűlés ez év első félévében 24 új törvényt, 10 törvénymódosítást, 26 országgyűlési határozatot és 1 állásfoglalást alkotott. Az elfogadott törvények és törvénymódosítások számánál azonban többet mond, hogy mely kérdések szabályozásáról született törvény, és melyek azok a területek, amelyeknek törvényi szabályozása – bár a kormány által is tudottan sürgős feladat – mégis későbbre halasztódik.



Az ifjú lakitelki politikus jelentőségteljesen fordult az ellenzéki képviselők üres székei felé. Szokásos vitapartnerei valahol a képviselői szobák mélyén várták, hogy a kormánypártok befejezzék a maguk kis saját napirendi pontját, a hirtelen sürgőssé vált erőfitogtató mutatványt, a miniszterelnök rádiós és televíziós alelnökjelöltjeinek meghallgatását.


Paszternák László országgyűlési képviselő, a vasasszakszervezet elnöke titkos bankszámlára helyezi át 300 ezer tagot számláló szervezete vagyonát, és kijelenti: nem fog engedelmeskedni a parlament törvényének.


Van valami anakronizmus ebben a rendszerváltási dühben, amivel Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke az SZDSZ és a Fidesz, vagyis Matyi László és Rockenbauer Zoltán támogatásával nekilátott, hogy szétzúzza a SZOT, akarom mondani az MSZOSZ monopóliumát.


Először 1956 októberének utolsó vagy novemberének első napján láttam a parlament egyik termében, melyet mérete ellenére Nagy Imre „előszobája”-ként emlegettek. Mint a Szabad Kossuth rádió munkatársa, hírek után szaglásztam. Nagy Imrénél éppen valamilyen nagykövet tartózkodott, talán a kínai, és Donáthnak az előszobában a miniszterelnök felé irányuló ostromot kellett feltartóztatnia. Sápadt volt, végletesen kimerült, jobb arcán ragtapasz fedett el jótékonyan egy duzzanatot. Engem is Donáthhoz irányítottak, de várnom kellett, mert éppen egy fiatalemberrel beszélt.


Az Antall-kormány megalakulása óta kormánypárti és ellenzéki oldalról ismételten megfogalmazódott a közös nemzeti külpolitika, a külpolitikai konszenzus igénye. Az elmúlt napok bebizonyították: erre nincs lehetőség. Azokkal a külpolitikai törekvésekkel, amelyek hol leplezve, hol leplezetlenül érvényesülnek a miniszterelnök és miniszterei politikájában, nem vállalhat konszenzust a liberális ellenzék.

Antallék külpolitikájában két markáns tendencia fonódik össze, s szerintem egyikkel sem volna helyes azonosulni.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon