A tanulmányt író szakértői csoport vezetőjével, Mészáros Kálmánnal beszélgetünk. Idén februárban lett a Pénzügykutató munkatársa, előzőleg egy nemzetközi érdekeltségű budapesti beruházási ügynökség ügyvezetője, majd a Girozentrale Investment AG igazgatósági tagja volt, e minőségében közreműködött az első magyar nemzetközi részvénykibocsátásokban (Novotrade, IBUSZ, Fotex).

Beszélő: A Világkiállítási Programiroda folyton az önök tanulmányára hivatkozik mint döntő bizonyítékra amellett, hogy a világkiállítás megrendezhető.

Az állásfoglalásból egy kevésbé költséges, inkább a szellemi tartalomra, mint a létesítményekre összpontosító világkiállítás gondolata körvonalazódott. Erről beszélgetünk Kristóf László szakértővel, aki korábban a Hungexpo kiállításszervező vállalat egyik vezető munkatársa és éveken át a Kiállítások Nemzetközi Irodájának (BIE) magyar delegátusa volt.

Pótlék-e a világkiállítás a gazdasági rendszerváltás helyett, vagy pedig valódi lehetőségeket teremt a vállalkozások, a foglalkoztatás fellendülésére, a magánszektor térhódítására? És ami ezzel összefügg: megvalósítható-e „vállalkozási alapon” az, amire állami alapon fognak minden bizonnyal igent mondani?

E kérdésekre ezúttal két világkiállítás-párti szakértő segítségével keressük a választ. Gondolatmenetüket követve mi is mérlegelhetjük, milyen előnyökkel és veszélyekkel jár a nagy rendezvény iránti elköteleződés.

Mi a hatalom?

Mao elvtárs nevezetes mondását idézi a cím. A hatalom a fegyveres erő. Azé a hatalom, aki a fegyveres erővel rendelkezik. A magyar honvédség parancsnokának, Lőrincz Kálmán altábornagynak a lemondása és a lemondás elutasítása élesen rávilágít, hogy a Magyar Köztársaság politikai rendszerében még mindig a hatalomról van szó, ha kérdésessé válik a politikai intézmények értelmezése. Hatalomról úgy, ahogyan Mao elvtárs értette: a hatalomról, amit a „puskák”, az erőszakszervezetek birtoklása jelent.

Akár az SZDSZ és az MDF köt paktumot, akár a Fidesz javasol hatpárti egyeztető tárgyalásokat, jobb publicista nem mellőzheti, hogy – elszalasztott lehetőségként vagy kívánatos célként – szóba ne hozza a spanyol Moncloa-egyezményt, a diktatúra utáni békés átmenet minta-alapokmányát. A nevezetes megegyezés 1977 végén jött létre, s a következő választásig volt érvényben, mindössze tizenhat hónapig. Mégis jelentős szerepet játszott abban, hogy a helyreállított többpártrendszer átjutott a kezdeti nehézségeken.

Kis János helyzetértékelése – amelyet az SZDSZ küldöttgyűlésén, majd a Népszabadságban megjelent cikkében adott – és Kovács András elemzése egyaránt abból indul ki, hogy a kialakuló magyar demokrácia veszélyben forog. A tartós gazdasági nehézségek és romló életkörülmények közepette rohamosan csökken a demokratikus intézmények – a kormány, a parlament, a pártok, a választások – társadalmi támogatása, aminek következtében eséllyel léphetnek fel a választók által egy évvel ezelőtt még egyértelműen elutasított szélsőjobboldaliak és a csodát ígérő önjelölt vezérek.

Beszélő: Mennyire elégedett az egyezséggel?

Koppány Zoltán: Azt hiszem, az a vonal, az az álláspont, amelyet a fővárosi törvény kapcsán a kerületi polgármesterek képviseltek, most elfogadásra talált. Mi, akik kezdettől fogva részt vettünk a törvénytervezet kidolgozásában, úgy érezzük, hogy a mostani egyezségben sikerült visszatérni az eredeti elgondolásokhoz. Nagyon fontos az, hogy egy törvénynek meglegyen a gerince, és ha ezt valahol megbontjuk, akkor az egész törvényt el kell dobni.

A tárgyalásokat Török Ferenc vezette. Az ő javaslatára három csomagban tárgyalták a lényegi vitapontokat. Először a garanciális, majd a vagyonjogi, végül a feladat- és hatáskörökkel kapcsolatos problémák kerületek terítékre.

Kerületvédelmi jogok

A korábban megalkotott jogszabályok sok mindent eldöntöttek. Az alkotmány és az önkormányzati törvény is kimondja, hogy alapjogaikat tekintve a főváros és a kerületek egyenlőek. Ehhez az alapelvhez kellett megtalálni a mindkét fél számára elfogadható jogi formulát.

Ezt az elmés népi bölcsességet a parlament önkormányzati bizottságában dr. Józsa Fábián MDF-es alelnök vágta a fővárosi törvény vitájára meghívott budapesti főjegyző, Szegvári Péter fejéhez, miután a főjegyző azt merészelte fejtegetni, hogy a különböző helyi adónemek kivetési jogát meg kellene osztani a kerületek és a főváros között. Ám a bölcs mondás éppúgy elhangozhatott volna a kerületi polgármesterek képviseletében jelen lévő Lévay Levente vagy Koppány Zoltán szájából.

Válasszuk tehát külön a kérdést! Vizsgáljuk meg először a megegyezés politikai tartalmát, függetlenül azoktól a gazdasági, társadalmi és politikai következményektől, melyek akkor jönnének, ha a kormány, illetve beszéljünk világosan: a kormányfő és MDF-elnök keresztül tudja hajtani akaratát a lázadozó-nyakaskodó MDF-frakción.