Skip to main content

Beszélő

Kupa Mihály programjáról


Kupa Mihály programjának elfogadásáig a magyar kormánynak nem volt gazdaságpolitikai stratégiája. Ehhez ugyanis dönteni kellett volna alapvető kérdésekben, mégpedig úgy, hogy e döntések koherens egységet alkossanak.

Mindmostanáig nem döntöttek abban a kérdésben, hogy milyen gyors legyen az állami szektor privatizálása. A gyorsaság természetesen nemcsak a kormány vagy a parlament döntésétől függ, hanem jóval nagyobb mértékben a magyar és a nemzetközi gazdasági élet szereplőitől, de függ a döntéstől is, attól az elhatározástól, hogy gyorsítsuk vagy lassítsuk ezt a folyamatot.


Szabó Miklós hozzászólása a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitájához


A Szabad Demokraták Szövetsége március 15-ét kívánja állami ünnepnek. Méltányoljuk azokat az érveket, amelyek augusztus 20-a mellett szólnak. Augusztus 20. mellett szól, hogy valóban a legegyetemesebben átélt és átérzett magyar nemzeti ünnep, valószínűleg ez az az ünnep, amit ma Magyarországon senki nem ellenez. Ezzel szemben március 15. csak és egyedül a demokrácia ünnepe. Március 15-ével csak a demokraták azonosultak. Augusztus 20., éppen egyetemes volta következtében, minden hatalom által kisajátíthatónak bizonyult.


Elnézés(t)

Az eljárásra, amely hatóság, illetve hivatalos személy megsértése miatt indult meg ellenem – a büntetési tétel felső határa kettő évig terjedő szabadságvesztés –, egy 1976-ban hozott bírósági döntést bíráló glosszám szolgáltatta az okot. A cikkben (Beszélő, 1990., 37. sz.) felróttam a bírónőnek, hogy évekre elmegyógyintézetbe záratott egy tanárembert, aki kommunistaellenes röpcédulákat terjesztett. Durva törvénysértéssel vádoltam meg a független bíróságot és a (ma hivatalból párton kívüli) bírónőt, mert elkerülte a figyelmemet, hogy az 1976-ban hatályos Btk.



Több mint egy hónapja folyik, fortyog a parlamentben a kárpótlási vita. A koalíció pártjai vitatkoznak egymással, miután a kisgazdáknak és az MDF-nek 10 hónapja volt egyezkedni. Miközben a díszteremben a kárpótlási vita dagályos színjátéka zajlik, a kulisszák mögött félig, sőt háromnegyedig megtárgyalt törvények várnak sorukra. Az ország hétköznapi működéséhez nélkülözhetetlen törvények az önkormányzatok kötelező feladatairól, a köztársasági megbízott hatásköréről, a közegészségügy állami ellenőrzéséről – vagyis a tisztiorvosi hálózatról – s a főváros jogállásáról.

A pénzügyminiszter programja


Tardos Márton a múlt heti szokásos sajtótájékoztatón üdvözölte a pénzügyminiszter új négyéves programját, ami egy kicsit meghökkentő két héttel az után a küldöttgyűlés után, amelynek mondanivalója szerint a szabad demokraták kormányellenzékből kormányellenféllé léptek elő.

A Kupa-program persze kétségtelenül változást jelent az MDF választási programjához, valamint a Nemzeti megújhodás 100 nap előtti és utáni változataihoz képest.



Az MDF nagyon elégedetlen a saját kormányával. Némi feketehumorral azt is megkockáztatnám, hogy elégedetlenebb, mint pl. a Beszélő szerkesztői. Nekünk ugyanis már a tavaszi választások két fordulója közötti kampány óta nincsenek illúzióink.


Közhely, hogy a közkegyelem részint politikai, részint jogi gesztus. Most viszont igen érdekfeszítő volt, ahogy kettévált ez a két, szerves egységbe kívánkozó vonatkozás.


Politikai gondjaink azzal függnek össze, hogy a helyzet nem felel meg egy normális demokrácia normális állapotainak, háromnegyed évvel a parlamenti választások után. Egyfelől ma a választópolgárok növekvő része azt kívánja, hogy ez a kormány menjen. Azt várja tőlünk, hogy érjük el a kormány távozását. Másfelől adva van egy parlament, amelyben az Antall-kormány még mindig szinte érintetlen többséggel rendelkezik, és ennek következtében nem világos, hogy egyik napról a másikra hogyan tudnánk távozásra bírni.


Kis János küldöttgyűlési beszámolója kétségkívül fordulatot jelez eddigi politikai stratégiánkhoz képest.


Közülünk – egy – elnök

Végtelenül hálásak lehetünk Csurka Istvánnak, hogy a Magyar Fórum hasábjain megérttette velünk az első felületes pillantásra merő kicsinyességgel magyarázható közjogi botrányt, ami a visegrádi hármas találkozót kísérte. Ti. hogy az államfők találkozójáról a magyar köztársasági elnököt a rendező kormány majd’ kifelejtette. „Antall és Göncz azonban egyelőre még elfért egymás mellett az aláíráskor.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon