Reménytől új reményig


Magyarország végrehajtotta történelmének egyik legnagyobb fordulatát. Alkotmányos demokrácia lettünk.

A magyar demokrácia még nem szilárd, és fölöttébb kényes a magyar gazdaság állapota. De ha összevetjük helyzetünket a többi volt szocialista ország helyzetével, megállapíthatjuk: Magyarország jutott a legmesszebbre az alkotmányos demokrácia és a magántulajdonon alapuló piacgazdaság megteremtésében. Egyedül nálunk van igazi többpártrendszer. Egyedül nálunk van kiterjedt magánvállalkozói szektor.

November 30-án, pénteken este, Kis János beszédével nyílt meg a Szabad Demokraták Szövetsége rendes évi tisztújító küldöttgyűlése, amelyen mintegy harmincötezer SZDSZ-tag képviseletében, 900 szervezet 700 küldötte vett részt. Másnap a küldöttgyűlés két szekcióban folytatta a munkáját. Az A szekció volt a Kis János előadásához kapcsolódó politikai vita színhelye, a B szekcióban az új alapszabályról vitázni szándékozók elszánt kisebbsége gyülekezett.

Kis János (pártelnök) 566 szavazat
Pető Iván (540)
Haraszti Miklós (478)
Hack Péter, új ügyvivő (475)
Magyar Bálint (471)
Wekler Ferenc, új ügyvivő (442)
Rajk László (436)
Mécs Imre (398)
Béki Gabriella, új ügyvivő (320)
Soós Károly Attila, új ügyvivő (311)
Hankó Faragó Miklós, új ügyvivő (280)

Hack Péter (31 éves) jogász, büntetőeljárási-jogot tanított az ELTE-n, mielőtt a budapesti SZDSZ-listán bekerült a parlamentbe. Az SZDSZ alapító tagja, az Ellenzéki Kerekasztalnál szakértőként tárgyalt.

Először a „Nemzeti megújulás programja” második, bővített kiadásának közzététele tanúskodott a kormány tehetetlenségéről, majd pedig az önkormányzati választások mutatták meg: a kormánykoalíció tavaszi bázisa felére-harmadára apadt. Szelényi Iván szavaival: a kormány világrekordot állított fel a bizalomvesztésben. Ezért nyerhette el a taxisok kétes eszközöket alkalmazó megmozdulása a társadalom többségének rokonszenvét, s a történtek e sorozatából vonhattuk le sokan azt a következtetést, hogy a kormánynak távoznia kellene.

Mintha mi sem történt volna

A múlt héten Antall József sorban tárgyalásra kérte az összes ellenzéki pártok vezetőit. Mintha a kormány valóban a kormányzás útját keresné, túl a hatalom megszerzéséért és megszilárdításáért vívott ádáz – és kijózanító vereséggel záruló – küzdelmeken.

A kormány sokáig, egészen pontosan a taxisblokádig sűrű homályba burkolta működését, ám most, hogy e köd oszladozik, a törvényhozásnak rá kell ébrednie, micsoda abszurd helyzetbe került.

A forradalom felfalja a gyermekeit? Ez a közvélemény, a nemzetközi sajtó első reakciója arra, hogy Pozsgay Imre kilépett az MSZP-ből. Mert hát ki tett többet a magyar átalakulásért, ki szerzett nagyobb érdemeket a pártállam lebontásában Magyarországon, mint ő?

A rendező nem hagyott időt a kijelentés okozta sokk oldódására. Jött egy titokzatos személy (a Népszabadság csak informátorunknak, nevezte), s beavatott a Titokba: elfuserálás ide vagy oda, mégiscsak akadt az új kornak negyven elhivatott úttörője, kik a csillebérci táborban ismét felállították a Nemzet Sátrát, s határoztak arról, hogy november 16-án kibontják zászlajukat is. Hogy ez erőst nemzetiszínű leend, arra némely megjelent személyéből következtethetünk.

Hatalmas pénztömeg – 355?, 364? milliárd forint – áramlási útvonala, két és fél millió nyugdíjas nyugdíja, mintegy 300 ezer egészségügyi dolgozó munkabére, kórházak, orvosi rendelők, szanatóriumok és szociális otthonok világítása, fűtése, konyhája 1991. januártól teljességgel bizonytalan. Az irdatlan mennyiségű forint begyömöszölése a megfelelő csatornákba, majd útja a felhasználás helyéig, vagyis a nyugdíjas ajtajáig, a bérkifizető pénztárakig és a költségszámlákig persze nem két perc, hanem legalább 3 hét. A novemberből eltelt már egy.

(Régi táblázatok) Egy régi újság fekszik előttem, a Magyar Hírlap 1989. január 30-i száma. Címoldalán Grósz Károly beszéde a davosi Világgazdasági Fórumon; címe: Sorsunk – Európa. Mellette Pozsgay Imre nyilatkozata: 1956 „a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek” látszik. E történelminek látszó kijelentésekre figyelve az újságolvasó talán nem is tulajdonított jelentőséget annak, hogy ugyanebben a lapszámban jelentek meg a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erejét összehasonlító táblázatok. Az újdonságot nem az adatok jelentették.

A modern pluralista demokráciákban az érdekek megformálására, ütköztetésére, a társadalmi konfliktusok kezelésére alkalmas intézmények egymást kiegészítő, ellensúlyozó bonyolult rendszere épült ki. Ezek közül csak az egyik és talán nem is mindig a legfontosabb a parlament, amely a megfelelő támogatottságot élvező politikai pártok legfontosabb ütközési terepe.

A Magyarországon lezajlott rendszerváltás egyik legfőbb sajátossága, hogy a demokratikus intézményrendszernek mind ez ideig csak a parlamenthez kapcsolódó szervezeti keretei épültek ki igazán.