Az utóbbi napokban a magyar sajtóban különböző, egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot az arab terroristák magyarországi tevékenységéről. Jó lenne pontosan tudni, mi is a helyzet, mielőtt az emberek elhalasztanák soros vakbélműtéteiket, s lemondanának a tömegközlekedés örömeiről, s mielőtt jómagam is gyanakodva kezdeném figyelni a házunkban lakó, ez idáig rokonszenvesnek és ártalmatlannak tűnő arab házaspárt.

Az integráció történetének új fejezetét kezdték el írni római csúcsértekezletükön az Európai Közösség vezetői. A hétvégi konferencián már a véglegeshez erősen közelítő fórmába öntötték a gazdasági és pénzügyi unió megalkotásának ütemtervét, és elhatározták, hogy létrehozzák a 12 országot felölelő közösség politikai unióját. Ezek az új dimenziók nyilvánvalóvá teszik, hogy a távlat: az Európai Egyesült Államok.

A helyi adókról szóló törvényt hajszállal, csupán 51 százalékos többséggel fogadta el a parlament, a koalíciós pártok képviselőinek egy része – főként a kisgazdák – föllázadtak. A költségvetési szavazás küszöbén ez nem kis rémülettel töltötte el a miniszterelnököt és az MDF-vezetést. A riadalmat gyorsan fölváltotta a Németh-kormányt is megszégyenítő megdolgozási taktika.

Az Újpesti Családsegítő Központ – mely ad szakmai becsületére mint a létminimum-számítás egyik tekintélyes hazai műhelye – még nem vállalkozik arra, hogy bármit is mondjon az 1991-es várhatóról. Még nem tudjuk igazán, mi lesz. Nem tudjuk, miféle mélységeket rejteget a lakbérnövekedés, hol, milyen helyi adót vetnek ki az önkormányzatok, s hogy kígyóznak a szabad árak.

Talán megbocsátja nekünk az Újcsakö, ha tőlük kölcsönzött tollakkal ékeskedünk, s az ő adataik bázisán számolgatunk mégis egy kicsit. Alighanem sok család foglalatoskodik most valami hasonlóval. Segítünk.

Mi is a hanukka? – ez a kérdés a Talmudban található, s egy olyan korból való, amikor az ünnep tartalma és jelentősége már-már feledésbe ment. Nem véletlenül, hiszen a hanukka a Makkabeus-felkelés, egy (a történelemben oly ritka) győztes szabadságharc emléknapja. Márpedig a Talmud bölcsei jórészt a római, illetve a perzsa elnyomás igájában éltek, amikor nemigen lehetett beszélni az újra áhított szabadságról és függetlenségről. Ezért inkább az ünnep vallási jelentőségét hangsúlyozták.

Válaszképpen a Talmud egy történetet mesél el.

Azok az események, melyek méltóak arra, hogy a történelem homlokpántjában ékkőként ragyogjanak, születésük pillanatában abban a helyzetben vannak, hogy nélkülözhetetlen kellékeik még megrajzolhatók. A történelmi háttér még gazdagon virít, megnevezhetők a szereplők, s a nagy szőttes sokszínű szándékszálai különválaszthatók. Később azután beköszönt a másolatok trafikvilága. Megjelennek az eredeti papír vagy porcelán, fekete-fehér, színezhető és színes, aranyozott, sőt zenélő változatai is.

Ez az első karácsony.

Hogy mikor köszöntött be, ma már megállapíthatatlan.

A múlt hét végén megint felkavarodott egy kissé a vízlépcső körüli csöndes állóvíz. A vízlépcső kormánybiztosa, Sámsondi Kiss György kezdeményezte titkárságvezetőjének, Szántó Györgynek az állásából fölmentését. Mindez nem sokkal az után történt, hogy a kormánybiztos megállapodott osztrák vízlépcsőépítő partnereinkkel a fizetendő kártérítés összegéről (2,65 milliárd schilling). Közben olyan hírek is keringenek, hogy a vízlépcső munkálatai nem álltak le igazán.

Magunk is ezt tartjuk ízlésesnek, ám elöljáróban mégis szót kell ejtenünk a Rabár–Matolcsy-csatáról, hogy emlékeztessünk az alábbi beszélgetés kiindulópontjaira. Rabár Ferenc lemondott pénzügyminiszteri tisztéről a Világgazdaság ámuló olvasóinak szemei előtt, Matolcsy György államtitkár, a miniszterelnök gazdaságpolitikai titkárságának vezetője pedig – ahogy értesülhettünk róla – Bod Péter Ákos ipari miniszterben és Kádár Bélában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterében talált időszerű szövetségesre.

Reggeltől reggelig


Szombaton kilenc órakor mintegy százhúszan gyűltek össze a szombathelyi SZDSZ-küldöttgyűlés B szekciójában. E szekciónak kellett megvitatnia az alapszabály-tervezethez készült indítványokat. A küldöttgyűlés teljes ülése csak azokról a javaslatokról szavaz, immár vita nélkül, amelyeket a B szekció résztvevőinek legalább egyharmada támogatott.

A társadalom legkülönbözőbb területeiről érkező kihívások sokaságára a kormány az elmúlt hat hónapban nem tudott választ adni. A követeléslisták – bármennyire is indokoltnak látszanak önmagukban – összességükben aligha kielégíthetők. Az új hatalom súlyos örökségéhez tartozik az újraelosztó állami szerep, s így minden igény a közhatalommal szemben fogalmazódik meg. A szabad választások nyomán létrejött, elvileg legitim kormány eljátszotta azt a lehetőséget, hogy a követeléslisták közötti hiteles közvetítőként lépjen fel. De e kudarcban osztozott valamennyi politikai tényező.