Mi az az ODU? Országos Diák Unió, középiskolások érdekvédelmi szervezete. Meg 1989-ben alakult, a KISZ védőszárnyai alatt, de év végén otthagyták az utódszervezetet, a DEMISZ-t, csak a MISZOT-ban (Magyar Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa) maradtak benn. Az ODU tagjai egyes települések középiskolás szervezetei, illetve egyének, diákok, tanárok, pártfogó felnőttek. A döntéshozó szervben, a Képviseleti Fórumban azonban csak diákoknak van szavazati joguk.

1979-ben kerültem a minisztériumba, és 1989-ben távoztam. Ez alatt az idő alatt végigjártam a főelőadótól a főosztályvezetőig a minisztériumi szamárlétra minden grádicsát. Ebben a tíz évben, és különösen 1984-ben, amikor részt vettem a ’85-ös oktatási törvény előkészítésében, azt hiszem, elég sok mindent megtanultam abból, amit a tanügyről, sőt az államigazgatásról tudni kell. Talán nincs olyan iskola, amellyel ne lett volna valamilyen kapcsolatom.

Művelődési és Közoktatási Minisztérium
Budapest

Lakitelek, 1991.

A súly, amit a népnemzeti platform gödöllői konferenciája kapott az MDF-protokollban, félreérthetetlenné tette, hogy szó sincs semmiféle elhatárolódásról. Ellenkezőleg: az MDF-vezetés teljes létszámú felvonulása és erőteljes szereplése elsősorban nyilvánvalóan azt volt hivatott ország-világnak megmutatni, hogy a kormány és az MDF-prominencia minden tekintetben azonos a Magyar Fórum vonalával.

A párt legrangosabb vezetői mentek el, és mutatták meg jelentős beszédekben teljes azonosságukat a népnemzeti táborral.

Az MDF minisztere, valamint Gazsó Ferenc

Az előzmények többnyire ismertek, bár összefüggéseik tisztázatlanok. Abban foglalhatók össze, hogy az MDF-en belül kialakult csoport- és személyi harcok megakadályoztak a minisztériumot a már elkészített közoktatási törvénykoncepció elfogadásában. A koncepció így nem válhatott hivatalos anyaggá, és a törvény-előkészítés nem legitimálódott.

Beke Kata és csoportja igen élesen támadta, támadja a minisztert, a Gazsó-koncepciót teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja.

Születésnapok, halálnapok, ünnepnapok. Mondják: az emberi emlékezetnek szüksége van az ilyen kapaszkodókra. S hát valóban: gyermekem születésnapja, házasságom évfordulója, a karácsony – igen, mind gondolkodásra, számvetésre késztet. Bizonyára egy népnek is szüksége van ezekre az órákra, győzelmi és halotti torokra, legendákra, sírásra és táncra. Talán emlékezik ilyenkor, talán magába száll, talán okoskodik. Talán ráeszmél a győzelmek múlandóságára s a veszteségek időtállóságára.

Ha viszont leszavazzák az igazságügy és a földművelésügy szakértői által kidolgozott és Kónya Imre MDF-frakcióvezető súlyos nevével jegyzett alkotmányosítást – márpedig bölcs tippünkből ezt a lehetőséget sem zárhatjuk ki –, akkor bizony kormányválságnak nézhetünk elébe. Kárpótlás nélkül egyszerűen működésképtelenné válhat a koalíciós kormány, összeomlanak a nagy ívű tervek, mert nem lehet előrehaladni az önkormányzati és egyházi, szövetkezeti és földtulajdon-rendezés nyomvonalain, nem beszélve más sürgető ügyekről.

Beszélő: Tudomásunk szerint a figyelmeztetősztrájk lefújása előtti, keddi napon volt egy MDF-frakcióülés, aminek az volt a végkicsengése, hogy legyen inkább sztrájk; Kupa Mihály ott Franciaország példáját emlegette, mondván, hogy ott is vannak sztrájkok, mégse jön a kormány zavarba. Miért engedtek mégis az MSZOSZ sztrájkfenyegetésének?

Schamschula György, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára: Azon a frakcióülésen én nem vettem részt, csak az előző napon. Tartottam akkor egy beszámolót az akkori helyzetről.

Nehéz megítélni, mit vívott ki az MSZOSZ a múlt héten, az utolsó pillanatban lefújt figyelmeztető sztrájkkal. Erődemonstráció helyett minden estre sor került annak demonstrálására, ki a kormány szerint az autentikus munkavállalói érdekképviselet az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT) ülő tömörülések közül.

Nehéz eldönteni, ki volt a felelőtlenebb. Először is persze a kormány, amikor gazdaságpolitikájának és ennek részeként éves költségvetésének a kialakításakor nem törekedett arra, hogy az adott körülmények közt a legkisebb terhet hárítsa a lakosságra. Mert egyáltalán nem törekedett erre, hiszen nagyvonalúan fordított milliárdokat növekvő hivatalokra, biztonsági szolgálatokra, s így kevesebbet áldozhatott ugyanannyi költségvetési bevételből az áremelések kompenzálására, mint egyébként tehette volna.