Az első menet: elég volt!

’90 április–július: A kormány a kisebbségi ügyek koordinálására létrehozza a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, és az Igazságügy-minisztériumot megbízza egy kisebbségi törvény kidolgozásával.

’90 december: Elkészült az Igazságügy-minisztérium tervezete. A tervezet nem nyeri meg a kisebbségi szervezetek tetszését.

Beszélő: A BT-csúcson magyar részről is elhangzott az a javaslat, hogy állítsanak fel békefenntartó gyorshadtestet. Milyen valószínűsége lehet egy ilyen döntésnek?

Valki László: Nehéz most megmondani, milyen ennek a valószínűsége. Lényeges az lenne, hogy legalább az Egyesült Államok, helyesebben szólva mindenekelőtt az Egyesült Államok egyetértsen a hadtest felállításával. Ám amennyire a sajtóból érzékelni lehetett, Bush elnök nem válaszolt kedvezően erre a javaslatra. Egyébként, gondolom, az indokai eléggé kézenfekvőek.

A Fidesz kétségtelenül nagy utat járt be az elmúlt két évben. Kezdeti népszerűségét és parlamentbe kerülését fiatalos lendületének, antikommunista radikalizmusának, nyílt, hatalompukkasztó mozgalmi fellépéseinek köszönhette.

Az alternatív akcionizmustól egy polgári párt felé

A vezetők azonban időben felismerték, hogy ez a fajta mozgalmi radikalizmus csapda egy befutott parlamenti párt számára, különösen, hogy a lélekfelszabadító szókimondás és humor célpontja, a pártállam brontoszaurusza kimúlt.

Az utóbbi években egyre inkább kijegecesedett az az álláspont, mely szerint a magyarországi valóban óriási és valóban kedvező fordulat: az autoritárius rendszerről egy (lehetőségében legalábbis) demokratikus rendszerre való áttérés a mi művünk volt, mi hajtottuk végre. Az az érzésem, előbb-utóbb szakítani kell ezzel az állásponttal. Mert való igaz, nagy szerepet játszott ebben a fordulatban a magyar progresszió erőfeszítése, de azt hiszem, tudomásul kell vennünk, hogy a történelem formálta meg számukra ezt a lehetőséget.

Gazdag zsákmányra tett szert az Osztrák Szövetségi Rendőrség. A „Trenck Védelmi Sportcsoport” ottakringi helyiségében huszonhárom pisztolyt, számos karabélyt, géppisztolyt, lézeres célzókészülékkel ellátott fegyvereket, tárakat, töltényeket, gránátokat, valamint horogkeresztes zászlókat, jelvényeket és számtalan, külföldiellenes, antiszemita röplapot találtak.

Wannsee az Új Magyar Lexikon szerint Berlin délnyugati peremén található kis tó. „A Ny-berlini Zehlendorfhoz tartozik. Strandfürdő, vízi sport.” Ennyi. Mintha Auschwitzról csupán azt közölték volna, hogy egy lengyel kisváros német neve. A történelmet valamennyire ismerők előtt azonban a „Wannsee-konferencia” a huszadik század egyik legszomorúbb összejövetele. 1942. január 20-án itt deklarálta a náci felső vezetés a zsidókérdés „végső megoldását”: itt határozták el 11 millió ember megölését.

Peták István, a televízió pártbizottságának egykori tagja, Antall József tévés alelnökjelöltje nem késlekedett. Alighogy főnöke, Hankiss Elemér elhagyta az országot, a megbízott nyomban hozzálátott, hogy újjáalakítsa az elmúlt másfél évben kialakult belső szervezeti rendet. Újjá? Inkább újra a régivé.

Mindenekelőtt két szakszerkesztőséget hozott létre. Tudvalévő, a tévénél a rendszerváltozás egyebek között azt jelentette, hogy megszűntek a régi szerkesztőségek, amelyek függőségi láncba fogták a műsorkészítőket, és évekre konzerválták a sikertelen műsorokat is.

Szokolay alanyi költő. Lírai műfaja az inszinuáció. Nem virtuóza ennek a műfajnak sem, de nagyon igyekszik. Például az ötvenhatos forradalom esetében is.

Szabó Miklós:

A második világháborúban elpusztult 2. hadsereg sorsáról a helyes megközelítést valószínűleg Nemeskürty István alakította ki, aki dokumentumkötetének azt a címet adta: „Rekviem egy hadseregért.” Igen. Azt hiszem, hogy ezért a hadseregért helyes, szükséges mindén évben rekviemet mondani. Gyászolni és megrendültén végiggondolni újra azoknak az embereknek, végül is az akkori magyar sorsnak a tragikumát.

A Hadtörténeti Intézetben tartott megemlékezés azonban politikai jellegű megemlékezés volt.

1989 a forradalmak s áttörések; 1990 a nagy mámor utáni kábulat és feleszmélés éve volt. 1991-ben aztán nekilódultak azok a folyamatok, jók s rosszak, ígéretesek és vészterhesek, amiket „a nagy rendszerváltás” végül is kikerülhetetlenné tett. Aligha kell különösebb jóstehetség annak megjövendöléséhez, hogy még évekbe, ha nem évtizedekbe telik, amíg a világ a maga új működési módját, a majd fél évszázados korábbi rendet felváltó létezési módját kiizzadja.