Magyar út a demokráciába

Ezt énekeltük az előbb: „Megbűnhődte már a nép a múltat s jövendőt.” Azért vagyunk itt, mert nem akarunk ismét bűnhődni. Márpedig, ha a szélsőjobb hatalmi tervei valóra válnának, megint szenvedésként, bűnhődésként kellene újra végigélnünk a magyar történelmet.

Azért vagyunk itt, mert meg akarjuk védeni a demokráciát. Ha sikerült kiszabadulnunk a demokráciátlan baloldal uralma alól, akkor most el kell tudnunk kerülni a hasonlóképpen demokráciátlan szélsőjobb hatalmát is. Miért ellene harcolunk most a szélsőségek közül?

Több tízezren vettek részt a Demokratikus Charta múlt csütörtöki tüntetésén. Lapzártáig a rendőrség – nyilván politikai óvatosságból – nem rukkolt ki hivatalos becsléssel, de még az ellenzék iránti elfogultsággal aligha vádolható Pesti Hírlap is úgy véli, hogy háromszor annyian hallgattak a Charta hívó szavára, mint a Szabad Magyar Tájékoztatásért Bizottságéra az előző szombaton.

A „többségből” mostanság „nemzeti centrummá” olvadt koalíciót a kétkulcsos áfa terve osztja meg (Beszélő, szeptember 26.). Ha az alapvető fogyasztási cikkek (élelmiszerek, energia és a gyógyászati cikkek) „0 kulcsos” áfáját 8 százalékos valódi adóvá változtatják, akkor a kormányzati becslések szerint is átlagosan 7-8 százalékkal emelkednek az alapvető fogyasztási cikkek árai. Abban az esetben viszont, ha ejtenék az áfaintézkedést, kincstári számítás szerint 56 milliárd forintnyi lakosságtól és 20 milliárd máshonnan származó bevételkieséssel nézne szembe a magyar állam.

De kiderült, hogy a Félúton a magyar Országgyűlés 6416. számú hivatalos dokumentumának a „széles nagyközönség részére” megjelentetett változata, mégpedig annak bőségesebb változata. Hihetetlen, de igaz: a Félútont a Házszabály 36. §-ának (2) bekezdésében előírt kötelezettséget teljesítendő állították össze.

Tovább, tovább!

A legnagyobb kormánypárt radikális népnemzeti (náci) jobbszárnya lendületesen folytatja offenzíváját a kormány és az alkotmányos intézmények ellen. Zacsek képviselő úr például, aki mellesleg a jelenlegi szlovák kormány politikáját tekinti példaadónak, azzal örvendeztette meg Csurka híveit, hogy a legutóbbi Magyar Fórumban a Nagy Soros Összeesküvés felgöngyölítése kapcsán ismét nekiment Andrásfalvy kultuszminisztériumának, amiért pipogyán enged a nemzet gyökereit rágó Sorosnak.

Szilassy György (MDF):

…Elhangzottak a vádbeszédek, szerzőiket elégedettség töltheti el, hogy ismét sikerült megvédeni a hazát, és porba sújtani azokat, akik tőlük eltérően gondolkoznak és cselekszenek. (…)

Mint ismeretes, 1992. augusztus 24-én név szerint is ismert képviselőtársaimmal részt vettünk az Országház, a tévé és a rádió előtti tömegmegmozdulásokon. A tüntetésben több ezer, a rádiónál legalább 5-6 ezer állampolgár vett részt. (Zaj.) A tüntetés végig fegyelmezetten és méltóságteljesen követelte a médiák körüli rendcsinálást.

Az MDF elnöksége, a választmány és maguk a párthívek láthatóan a párt egységét féltették leginkább. S azt tekintették Csurka legfőbb bűnének, hogy szóba hozta Antall József miniszterelnök egészségi állapotát, összekötve az utódlás kérdésével. Csurka önkritikát gyakorolt, kizárólag ebben a tekintetben. Ugyanakkor elégedetten nyugtázhatta, hogy a „nemzeti liberálisnak” számító Debreczeni József részesült a nagyobb fejmosásban. Debreczeni lenácizta Csurkát, ráadásul a szocialista Népszabadságban.

Másfél hónappal ezelőtt (a Magyar Fórum július 9-i számában) Csurka nekirontott a tűzoltóság vezetésének. A cikkre az érintetteken kívül senki sem figyelt fel, holott a támadás rejtett címzettje maga a belügyminiszter volt.

Beszélő: Van agrárválság nálunk, vagy nincs?

Juhász Pál: Van, és ez három teljesen különböző rétegben mutatkozik. Az egyik a piacrendszer átalakulásával függ össze. Meg azzal, hogy az agrárpolitika nem tudott időben és megfelelően reagálni a keleti cserekereskedelem összeomlására, nagyra nyílt az agrárolló, százmilliárd fölé ment a termelők vesztesége. Ez a válságrész az idén enyhült valamelyest, konszolidálódtak a piacok, sikerült megtalálni azokat a vevőket, akik tavaly eltűntek.

Kínos örökség

1990-ben 60 millió forintból gazdálkodott, 1991-re 18 és fél millió forintot kapott a költségvetéstől, 1992-ben közel 50 milliót, valamint a Magyarok Világtalálkozójának a megrendezésére további 28 millió forintot szavazott meg a parlament.

Amint a támogatásokból is kiderül, a tavalyi évben nem volt felhőtlen a viszony az MVSZ és támogatói között.