Skip to main content

Beszélő


A Beszélő stábja (természetesen) a tatabányai Turul-szobor avatási közönségének azon hányadát gyarapította, amely a fokozott biztonsági intézkedések következtében nem jutott el az ünnepség színhelyére. Ahhoz a gyalogos menethez csatlakoztunk, amelynek magvát a belépőül szolgáló levelezőlapot birtokló érdeklődők alkották, akik azonban nem fértek föl a különbuszokra. E tömegben menetelt például Bossányi Katalin, a Népszabadság rovatvezetője, a Demokratikus Chartához tartozó személyiség, oldalán Farkasházy Tivadar nagyobbik fiával, akik elszakadtak a buszra feljutó idősb Farkasházytól.


Nincs okunk feltételezni, hogy a Kedves Olvasó egy szót is elfelejtett volna mindabból, amit az év eleje óta a médiaháborúról írtunk, de a biztonság kedvéért az elmúlt napok eseményeire való tekintettel mégis megismételnénk néhány régi megállapításunkat, hogy el ne anyátlanodjék az olvasó tudása.

Rügyfakadás idején ismertettük két részletben (Levelező harcfolyam, 1992.



Az ellenzék költségvetési koncepciói

Mind a három ellenzéki párt nagy takarékossági csomagot állított össze, s gondosan vigyázott, hogy a fontosnak tartott közfeladatok finanszírozása ne növelje a költségvetési hiányt. A központi és dekoncentrált apparátusok költségeit, a kormányzati beruházásokat faragta, hogy ebből az önkormányzatok önálló gazdálkodási lehetőségeit, a vállalkozásokat és az aktív foglalkoztatáspolitikára fordítható (az eredeti kormány-előterjesztésben a végtelenségig soványított) Foglalkoztatási Alapot növelhesse.



Lapzártakor, kedden emeli törvényerőre a parlament azt az ötpárti javaslatot, amely a társadalombiztosítási önkormányzati (tb-)választások időpontjának kitűzéséről, valamint az üzemi- és a közalkalmazottitanács-választások ugyanerre az időpontra elhalasztásáról rendelkezik diadalmasan. Az eleddig „hatályos”, de egyszer már odébbtolt november–decemberi időpontokat 1993. március 18-a és április 2-a közé görgetik tovább.

Beszélő-beszélgetés Pető Ivánnal és Tölgyessy Péterrel


Beszélő: Az SZDSZ-nek volt egy dinamikusan felfelé ívelő időszaka a ’90-es választásokig, de az országgyűlési és különösen az önkormányzati választások után fokozatosan csökkent a népszerűsége, és ezen Tölgyessy Péter elnöksége óta sem sikerült változtatni, holott a legnagyobb kormánypárt népszerűségének látványos hanyatlását látva az lenne a logikus, hogy a legnagyobb ellenzéki párt ezzel ellentétes pályát fusson be.

Tölgyessy Péter: Az SZDSZ a helyi önkormányzati választások táján volt a csúcson, de nem sokkal ezután valóban zuhanás következett be, amelynek a mélypontját



Mint ismeretes, Danyi Zoltánt 15 és 16 éves skinheadek verték agyon. Egyikük az egri Lenkey katonai középiskola tanulója. Ez idő tájt, de még a salgótarjáni erőszakos halál előtt került nyilvánosságra, hogy a szegedi katonai középiskolában is megjelent a skinmozgalom. A skinheadek fasiszta ideológiájáról, cigányokkal és színes bőrű külföldiekkel szembeni erőszakos akcióiról, kiváltképp Egerben, ahol már két év óta követik egymást a napokig tartó sorozatos támadások, rendre tájékoztatta a sajtó a Nagyérdeműt. Sok-sok idegen- és cigányverés a legcsekélyebb következmény nélkül maradt.

Neményi László


A terjedő rosszkedv, politikai csömör és apátia ellenére is lehet még pár százezer ember ebben az országban, aki aggodalommal vegyes reménykedéssel várta az SZDSZ hétvégi küldöttgyűlését. Kár, hogy hiú ábránd lenne azt feltételezni, hogy másfél évvel a parlamenti választások előtt ennél sokkal többen érdemesítették egy vállrándításnál többre a legnagyobb ellenzéki párt tanácskozását. Hiszen nem volt mindegy, hogy mi történik ezen a küldöttgyűlésen.


Évekkel ezelőtt megfogadtam: írok mindenről, ami külpolitika vagy külgazdaság, legjobb tudásom szerint, legjobb lelkiismeretem szerint – ha van véleményem. Egy kivételt tettem, s ez Bős–Nagymaros volt. Nem írok az erőműről, mert a műszaki téteket, érveket nem értem, s mert teszik ezt tanult s lelkes környezetvédők nálam sokkal jobban. Ráadásul nem vagyok elkötelezett környezetvédő: úgy véltem s vélem, hogy az emberi, politikai szennyezés környezetünkben ma fenyegetőbb, mint környezetünk fizikai szennyezése. Lehet persze, hogy ez rövidlátás; biztosan az.

Szubjektív jegyzet


Manapság két állítást hall az ember mind gyakrabban egykori pártállami tisztségviselők, egykori reformkommunisták szájából (már azokéból, akikből nem lett időközben kormányfőtanácsos vagy vezérőrnagy). Az egyik így hangzik: milyen kár, hogy összeomlott a régi rendszer; 1989 őszétől már olyan jól haladtak a reformok, sokkal messzebb tartanánk, ha ott folytatjuk. A másik pedig így: én titokban sose hittem el teljesen, amit ’56-ról mondtak, hogy ellenforradalom, meg vissza akarták állítani a Horthy-rendszert.


A miniszter a Csurka-ügy keltette hullámverésektől megihletve leszögezte, hogy kormányának mint jobboldali kormánynak a viszonya olyan a szélsőjobboldalhoz, mint a második világháború idején a jobboldali Kállay-kormány viszonya volt a szélsőjobboldalhoz, azaz Szálasi mozgalmához. (MH, okt. 5.)

Dr. Antall és dr. Boross előképei

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon