Cseppben a tenger

A Pest Megyei Munkaügyi Központ – tájékoztatnak az Országos Rendőr-főkapitányság idegenrendészeti osztályán – 70 ezer munkanélkülit tart nyilván, s közben 70 ezer külföldi munkavállaló van a megyében. Meglepő adat, már-már felháborító. Csak furcsa módon ellentmond az idegenrendészeti osztály saját adatainak. 1992-ben ugyanis, mondják, 27 692 egy évnél hosszabb időre érvényes tartózkodási engedélyt adtak ki, főképpen Magyarországon tanuló diákoknak és itt tevékenykedő üzletembereknek.

I.

„A múlt évben a televíziónak kb. 1,2 milliárd forint összegű kifizetetlen számlája halmozódott fel, hangzott el az Állami Számvevőszék ülésén” – mondotta szerdán este a Tv-híradóban Szellő István műsorvezető. „A számvevőszék tavaly év végén zárult vizsgálata szerint… az MTV fokozva saját bevételeit, az 1991-es évet nyereséggel zárta. Úgy tűnt, így lesz ez 1992-ben is.

Mindenesetre az ÁSZ nem ismételte meg, sőt – ha gondosan kerülte is a vádlók megnevezését – a leglényegesebb pontokon cáfolta a visszaélés, hűtlen kezelés és a „gazdálkodás körében fennálló kötelezettség megszegése” gyanúját a televízió három volt vezetőjével szemben. November–decemberben ugyanis, mint ismert, két szakértő, a Pénzügyminisztérium megbízásából vizsgálódva, rábukkant négy szerződésre, s ezekre alapozta Balsai vizsgálóbiztos az intézmény megkárosításának vádját a kormány által indított fegyelmi eljárás keretében.

Akadályverseny

A történet előzményei a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Akkor úgy tűnt, hogy a Fidesz kivételével valamennyi parlamenti párt támogatja a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozását. A fiatal demokraták azt mondták, hogy a társadalombiztosítás problémáinak megoldása kizárólag szakmai kérdés, éppen ezért az irányítási feladatok ellátására egy kinevezett szakértőkből álló igazgatótanács-szerű testület a legalkalmasabb. Ehhez az álláspontjukhoz mindvégig következetesen ragaszkodtak.

Sok vagy kevés?

Azt, hogy 17 százalék ebben az összefüggésben nem sok, a vizsgálat elemzői minősítik így. Fogadjuk el! Elvégre a közvélemény szokásos reakcióit, hullámzásának amplitúdóját ők ismerik. Ráadásul a válaszok arról tanúskodnak, hogy a rokonszenvvesztés nem lépi át azt a küszöböt, ami a kérdezett választását megrendítené. Vagyis (egyelőre) a szavazópolgár favoritjából kicsit kiábrándult ugyan, de azért őt választaná.

Ami az MDF-et illeti, a lanyha reagálás aránylag könnyen megmagyarázható.

A rossz körülményekhez képest igencsak kedvében jár a kormány koalíciójának. Csupán a fogyasztáshoz kapcsolt adóknál tervez igazából nadrágszíjmeghúzást: októbertől 6-ról 10 százalékra szándékozik emelni a kedvezményes áfát – megszüntetve egyúttal a háztartási villamos energia és a gyógyszerek forgalmiadó-mentességét –, ezenkívül reméli, hogy a háztartási tüzelőolajjegyek bevezetésével 6 milliárd többletadó folyik be a dízelolajon.

A bajok kétségtelenül a hatpárti megállapodással kezdődtek. 1989-ben jogos igénye volt az újonnan alakult demokratikus pártoknak, hogy országos központjaik számára, elsősorban a korábbi MSZMP-vagyon terhére, megfelelő épületet kapjanak. Ez elengedhetetlen feltétele volt az üzemszerű működésnek és annak, hogy a választásokra megfelelően tudjanak felkészülni. Jogos igényük kielégítést is nyert.

Az is érthető, hogy a választások után, azok eredményének ismeretében felülvizsgálták az első, hevenyészett „leosztást”.

Tardos Márton (SZDSZ)

– Szabó Iván nem nyugtatta meg a hallgatóit. Utoljára az MDF úgy foglalt állást a gazdasági kérdésekről, hogy az ország jól áll, ’93-ban megkezdődik a felemelkedés, és az ellenzék kritikája csak obstrukció, értelmetlen zavarkeltés, hiszen minden rendben van. Most, anélkül hogy megemlítette volna: az MDF, a kormány tévedett, egyszerre csak elkezdett keménykedni, hogy milyen megszorító intézkedéseket kell a társadalomnak elfogadnia. Hallgatói nem voltak erre fölkészülve, és nem is mondta meg nekik, mit tud nyújtani cserébe a kemény intézkedésekért.

Az IMF, tudhattuk meg, egyetért vele abban, hogy az egyensúly és az inflációellenes politika is fontos, de annál is parancsolóbb a gazdasági növekedés elősegítése. Az IMF-et – hallhattuk – nem a deficit mértéke, hanem belső összetétele izgatja.

A közjogi jogi személyiséget a német jogi dogmatika teremtette meg egy egészen sajátos történeti szituációban. Az erős porosz (német) állam a bismarcki ún. államszocializmus jegyében úgy akarta részesíteni az erősödő (de még gyenge) polgárságot a hatalomból, hogy a feudális céhrendszerre ráültetve (ön)kormányzó (bár szoros állami felügyelet alatt álló) köztestületekre kívánt bízni közigazgatási feladatokat. Ezért a Német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) első tervezete (42–57. §) egy egész sor közös rendelkezést tartalmazott a magánjogi és közjogi jogi személyekre.