Skip to main content

Beszélő


Cseppben a tenger

A Pest Megyei Munkaügyi Központ – tájékoztatnak az Országos Rendőr-főkapitányság idegenrendészeti osztályán – 70 ezer munkanélkülit tart nyilván, s közben 70 ezer külföldi munkavállaló van a megyében. Meglepő adat, már-már felháborító. Csak furcsa módon ellentmond az idegenrendészeti osztály saját adatainak. 1992-ben ugyanis, mondják, 27 692 egy évnél hosszabb időre érvényes tartózkodási engedélyt adtak ki, főképpen Magyarországon tanuló diákoknak és itt tevékenykedő üzletembereknek.



I.

„A múlt évben a televíziónak kb. 1,2 milliárd forint összegű kifizetetlen számlája halmozódott fel, hangzott el az Állami Számvevőszék ülésén” – mondotta szerdán este a Tv-híradóban Szellő István műsorvezető. „A számvevőszék tavaly év végén zárult vizsgálata szerint… az MTV fokozva saját bevételeit, az 1991-es évet nyereséggel zárta. Úgy tűnt, így lesz ez 1992-ben is.


A Magyar Televízió gazdálkodása


Mindenesetre az ÁSZ nem ismételte meg, sőt – ha gondosan kerülte is a vádlók megnevezését – a leglényegesebb pontokon cáfolta a visszaélés, hűtlen kezelés és a „gazdálkodás körében fennálló kötelezettség megszegése” gyanúját a televízió három volt vezetőjével szemben. November–decemberben ugyanis, mint ismert, két szakértő, a Pénzügyminisztérium megbízásából vizsgálódva, rábukkant négy szerződésre, s ezekre alapozta Balsai vizsgálóbiztos az intézmény megkárosításának vádját a kormány által indított fegyelmi eljárás keretében.

Megalakultak a tb-önkormányzatok


Akadályverseny

A történet előzményei a rendszerváltásig nyúlnak vissza. Akkor úgy tűnt, hogy a Fidesz kivételével valamennyi parlamenti párt támogatja a társadalombiztosítási önkormányzatok létrehozását. A fiatal demokraták azt mondták, hogy a társadalombiztosítás problémáinak megoldása kizárólag szakmai kérdés, éppen ezért az irányítási feladatok ellátására egy kinevezett szakértőkből álló igazgatótanács-szerű testület a legalkalmasabb. Ehhez az álláspontjukhoz mindvégig következetesen ragaszkodtak.



Sok vagy kevés?

Azt, hogy 17 százalék ebben az összefüggésben nem sok, a vizsgálat elemzői minősítik így. Fogadjuk el! Elvégre a közvélemény szokásos reakcióit, hullámzásának amplitúdóját ők ismerik. Ráadásul a válaszok arról tanúskodnak, hogy a rokonszenvvesztés nem lépi át azt a küszöböt, ami a kérdezett választását megrendítené. Vagyis (egyelőre) a szavazópolgár favoritjából kicsit kiábrándult ugyan, de azért őt választaná.

Ami az MDF-et illeti, a lanyha reagálás aránylag könnyen megmagyarázható.





A rossz körülményekhez képest igencsak kedvében jár a kormány koalíciójának. Csupán a fogyasztáshoz kapcsolt adóknál tervez igazából nadrágszíjmeghúzást: októbertől 6-ról 10 százalékra szándékozik emelni a kedvezményes áfát – megszüntetve egyúttal a háztartási villamos energia és a gyógyszerek forgalmiadó-mentességét –, ezenkívül reméli, hogy a háztartási tüzelőolajjegyek bevezetésével 6 milliárd többletadó folyik be a dízelolajon.


A bajok kétségtelenül a hatpárti megállapodással kezdődtek. 1989-ben jogos igénye volt az újonnan alakult demokratikus pártoknak, hogy országos központjaik számára, elsősorban a korábbi MSZMP-vagyon terhére, megfelelő épületet kapjanak. Ez elengedhetetlen feltétele volt az üzemszerű működésnek és annak, hogy a választásokra megfelelően tudjanak felkészülni. Jogos igényük kielégítést is nyert.

Az is érthető, hogy a választások után, azok eredményének ismeretében felülvizsgálták az első, hevenyészett „leosztást”.



Tardos Márton (SZDSZ)

– Szabó Iván nem nyugtatta meg a hallgatóit. Utoljára az MDF úgy foglalt állást a gazdasági kérdésekről, hogy az ország jól áll, ’93-ban megkezdődik a felemelkedés, és az ellenzék kritikája csak obstrukció, értelmetlen zavarkeltés, hiszen minden rendben van. Most, anélkül hogy megemlítette volna: az MDF, a kormány tévedett, egyszerre csak elkezdett keménykedni, hogy milyen megszorító intézkedéseket kell a társadalomnak elfogadnia. Hallgatói nem voltak erre fölkészülve, és nem is mondta meg nekik, mit tud nyújtani cserébe a kemény intézkedésekért.



Az IMF, tudhattuk meg, egyetért vele abban, hogy az egyensúly és az inflációellenes politika is fontos, de annál is parancsolóbb a gazdasági növekedés elősegítése. Az IMF-et – hallhattuk – nem a deficit mértéke, hanem belső összetétele izgatja.


A közjogi jogi személyiséget a német jogi dogmatika teremtette meg egy egészen sajátos történeti szituációban. Az erős porosz (német) állam a bismarcki ún. államszocializmus jegyében úgy akarta részesíteni az erősödő (de még gyenge) polgárságot a hatalomból, hogy a feudális céhrendszerre ráültetve (ön)kormányzó (bár szoros állami felügyelet alatt álló) köztestületekre kívánt bízni közigazgatási feladatokat. Ezért a Német Polgári Törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) első tervezete (42–57. §) egy egész sor közös rendelkezést tartalmazott a magánjogi és közjogi jogi személyekre.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon