Zsonglőrmutatvány

Eredetileg a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek és a pénzügyi kormányzat között robbantott ki konfliktust az 1994-es költségvetés vaskos tervezetében elrejtett félmondat, amely szerint a kormány csak 1995-ben szándékozik bevezetni a közalkalmazotti törvényben 1994-re ígért, egységes bértáblát. A jogaikért fellépő szakszervezeteket az alkufolyamat kezdetén kategorikusan elutasították.

Kisváros 14 km hosszúságban

Az 1990-ben megválasztott önkormányzat számára a település egyesítése jelentette a negatív igazodási pontot, az azóta eltelt időszak pedig kijelölte a politikai cselekvés fő irányát. Dabast, Gyónt és Sárit 1967-ben egyesítették azzal a céllal, hogy az így létrehozott mintegy 14 km hosszúságú „szalagfalut” kisvárossá fejlesszék. A település alsófokú közigazgatási központ lett, a központi fekvésű, korántsem városias jellegű Dabason kiépült egy városközpont és egy kisebb lakótelep.

Az aranyfedezet


A személyi jövedelemadózás terén a szakszervezetek azzal a „követeléssel” vágtak neki a szombati napnak, hogy növeljék ’94-ben 100 ezerről 120 ezer forintra az adómentes sávot. De ez csupán retorika volt. Először is, mert – ahogy Nagy Sándor MSZOSZ-elnöktől megtudhattuk – korábban, „informális úton” már megállapodtak a kormánnyal az adótábláról. Másrészt Szabó Iván pénzügyminiszter már május 17-i parlamenti beszédében is hasonló sávban ajánlotta föl az adómentességet (Beszélő, május 22.).

Beszélő: Csütörtökön tájékoztatták a sajtót a két párt konzultációjáról, pénteken jelent meg az MSZP programtervezete, és másnap olvashattuk Pető Iván igen kritikus kommentárját erről a programtervezetről.

Horn Gyula: Szögezzük le mindenekelőtt, hogy ami megjelent, az nem programtervezet, ezt a szöveget még semmiféle testület nem vitatta meg, egyszerűen megtettük azt, amit márciusban ígértünk, feldolgoztuk azokat a felvetéseket, amelyek a társadalomból hozzánk beérkeztek.

Mielőtt azonban a meglévő kormányzati tervek és az Országgyűlés által már napirendre vett, de még nem tárgyalt törvények számbavételével találgatásokba bocsátkoznék, érdemes áttekinteni, hogy milyen feltételek mellett kezdi meg munkáját az Országgyűlés. A nyár elején megjelent közvélemény-kutatások egyértelműen mutatták, hogy az Országgyűlés iránti tisztelet és bizalom a lakosság körében rendkívül alacsony.

A bizalom érdekében

Kaptak-e egykor az OTI tisztségviselői javadalmazást? – érdeklődtünk Bod Pétertől, az OTI egykori matematikusától, aki az önkormányzat fölállításakor megszüntetett nyugdíj-felügyelőbizottság elnöke volt, most pedig – az ÉSZT küldötteként – a nyugdíj-önkormányzat elnökségének tagja. „Nem kaptak – felelt Bod Péter –, de más a szociológiai helyzet.

Mert az Ő lelke az Úrnál kedves vala,
annak okáért sietett Őtet kivinni az istentelenség közzül…

…az bölcsnek halálát látják, de az Úr mit végzett Ő felőle,
és miért helyheztette azt bátorságos helyén, nem értik.
(Bölcs. 4.14,17.)

Vidrányi Katalin élete negyvennyolcadik évében elment e világból. A betegség és a halál nem lepte meg. Az ember nem megy orvoshoz, mert tudja, hogy mi a baja, szokta volt mondani, amikor hiába is próbálta bárki rávenni, hogy vizsgáltassa ki magát. Ő az életével felkészült a halálra.

Beszélő: A Szovjetunió felbomlása után magukra maradó távoli oroszországi területek viszonyai innen nézve meglehetősen áttekinthetetlenek. Az újságokból és a televízióból megismerhettük a finnugor rokonokkal való találkozás részleteit. De vajon jelenleg milyen állami intézmények szemelték ki például Vologyát, a vadászt, aki rénszarvast áldozott a Magyar Köztársaság elnöke tiszteletére? Öt évvel ezelőtt nem lett volna kétséges, hogy a KGB választotta éppen őt. De most?

– Mindenütt működnek a nemzetiségi tanácsok.

Magyarországnak egy más szellemiségű kormányzattal lehetősége lett volna arra, hogy a kisebbségek védelmének protagonistájává váljon Európában.

A modern, strukturális modellekkel és számítógépekkel dolgozó ethnológusok, azt hiszem, autodidaktának, kívülállónak tekintették. A tudomány dezantropomorfizál. Dobos Ilona gyűjtőmunkájának, kutatásainak eredményeit nem lehet elvonatkoztatni azoktól a furcsa, különc, sokszor bolondos emberektől, akiknek történeteit feljegyezte.

De nem tekintették maguk közül valónak a hagyományos néprajzosok sem, akik a folklórban a tiszta forrást, a romlatlan népi és magyar kultúrát keresik.