A jelentős ingadozások viszont lehetővé teszik az egyes pártok stabil szavazóbázisának kitapogatását: azok, akik a mélyponton is rájuk szavaznak, feltételezhetően már nemigen pártolnak el tőlük. Most az MDF került ilyen helyzetbe, hiszen az első forduló nagy vesztesei vitathatatlanul a magyar demokraták. Hogy eldönthessük, elsősorban mely társadalmi csoportok tartottak ki a bajban is mellettük, figyelembe kell venni a szavazatarányok területi szóródását és ezek időbeli változásait.

A parlamenti választások első fordulójának legfontosabb tanulságai az országos összesítő adatokból is világosan kiolvashatók. E tekintetben az eddigi elemzéseket legfeljebb azzal egészíthetjük ki, hogy a magyar választópolgárok magatartását 1990 óta két egymásnak ellentmondó jellegzetesség határozza meg. Egyfelől nagyfokú bölcsességről téve tanúbizonyságot gondoskodnak egy egészséges parlamenti pártstruktúra kialakításáról és fenntartásáról.

Homage

1989–90 fordulóján a közvélemény úgy vélte, az első szabadon választott kormány osztályrésze csak a bukás lehet. Soares portugál államelnök budapesti látogatása során megbocsátóan legyintett, amikor egy szabad demokrata képviselőjelölt fejtegetni kezdte, hogy a négy évtizedes diktatúra után Magyarország olyan helyzetben van, mint Portugália volt a Salazar-rendszer után.

Igen, még lesz egy második forduló is, amely módosíthatja az első forduló eredményei alapján elénk vetülő képet. De sok minden már az első fordulóban eldőlt. A „keresztény-nemzeti” koalíció csúfos vereséget szenvedett: tényleg elhúznak tehát… Az MSZP rövidke négy évet töltvén a politikai karanténban, diadalmasan visszatért, biztos, hogy a következő választásokig meghatározó politikai erő lesz, és még az is félő, hogy olyan hegemón helyzetbe kerül, ami a magyar politikai rendszert szabadon választott egypártrendszerré torzítja.

Nem fontolgatják-e esetleg a listakapcsolást a liberális pártok? Ezzel valószínűleg több esélyük lenne az MSZP legyőzésére.

Kuncze Gábor: Nem fontolgatják. (…) Olyan a magyar választási rendszer, hogy az első fordulóban a pártoknak külön kell megméretniük magukat ahhoz, hogy kiderüljön… melyiknek mekkora a támogatottsága. A kapcsolt listát előre kellene összeállítani, előre pedig nem lehet megmondani például, hogy a Fidesz vagy az SZDSZ jelöltjei kerülnek-e túlsúlyba a lista elején.

Hogy pontosan hol mozog, arról Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke nem adhatott tájékoztatást, mivel a pénzforgalmi (szakszóval cash flow) mérleg „nem publikus”. De ne is azonosítsuk a fizetési mérleggel, mivel az év eleji pénzforgalom egyaránt fedhet tavalyi és idei ügyleteket, nem tudni például, hogy egy-egy idén kifizetett importtétel netán nem tavaly jött-e be. Az időbeli elhatárolás a külgazdasági minisztérium tiszte; amíg tőle nem kapja meg az MNB a külkereskedelmi mérleget, addig a fizetési mérleget sem ismerhetjük.

Döglött aknák

Az ünnepi hangulatot eleve aláaknázta, hogy nem fejeződött be az igazságtevő nyomulás. Lezsák MDF-ügyvezető elnök is megmondta volt: „A legnagyobb ellenfelünk: az idő!” Csak hát a koalíciós többség csak nemrég, március 8-án szavazta meg az ügynöktörvényt (1994. évi XXIII. tv.), amely persze ekképp mellőzi a mostani parlament tagjainak átvilágítását. Amidőn rákerült a törvényre az elnöki aláírás, a parlament nemzetbiztonsági bizottsága elhatározta, hogy összetákolja az átvilágító bizottságokat.

A rendszerváltozás éveiben a vízlépcső volt a trójai faló, amelynek segítségével be lehetett venni a szocializmus bástyáit – foglalta össze mondandójának lényegét Keresztes K. Sándor a hosszúra nyúlt parlamenti vitában. A volt miniszter, aki távozását posztjáról éppen különvéleményével indokolta, következetes maradt korábbi álláspontjához. Megfogalmazhatta azt, amit kollégái mindenáron cáfolni igyekeztek: a tulajdonképpeni stratégiai cél a dunakiliti „műtárgy” üzembe helyezése, mégpedig nem csupán ideiglenesen, a hágai döntésig, hanem véglegesen.

A közelgő országos választások tétjéről a vélemények megoszlanak, mint ahogyan arra vonatkozóan sincsen egyetértés, hogy milyen kimenetel várható, s hogy ezek közül melyik a kívánatosabb. Hogy csak a két leggyakrabban hallható, legerősebben hangoztatott álláspontra szorítkozzunk: a tét, nemzeti-keresztény nézetben, a nemzetietlen liberálszocialista baloldal hatalomra jutásának megakadályozása; liberálszocialista nézetben pedig a jelenlegi kormánytöbbség megbuktatása.

A hét nagy újságkacsáját egy rejtélyes sajtóbeszélgetés röptette fel, melyet a NATO Brüsszel melletti főhadiszállásán bizonyos Kehoe tábornok, a NATO Európai Főparancsnokságának műveleti törzsének helyettes főnöke folytatott, többek között a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet munkatársaival. Hogy mi adta ennek a beszélgetésnek az apropóját, az homályban marad, de az biztos, hogy ezt megelőzően egy árva betűt le nem írt a magyar sajtó az AWACS gépeknek a boszniai NATO-bombázáskor játszott szerepével kapcsolatos problémákról.