Ravasz: Marxnak az volt a véleménye George-ról, hogy ő a kapitalizmus utolsó védbástyája, mert úgy próbálja megreformálni a kapitalizmust, hogy az a tömegek számára elfogadhatóvá váljon. Ebben a kritikában van némi igazság, csak azt nem tudom, hogy mennyire tekinthető kritikának. Mai szemmel inkább dicséretnek tűnik.

Beszélő: Henry George ebben a században a nyugati országokban sem gyakorolt igazán nagy hatást.

– Hogy a Szovjetunióval folytatott külkereskedelem az utóbbi években magyar többletet eredményez, annak hátrányai ismertek. Épp ezért viszont megdöbbentően hangzik az önök számítása, mely szerint ha az 1988-as szovjet exportot és importot dollárárakon, szabad devizában bonyolítottuk volna le, 820 millió dolláros passzívumunk keletkezett volna az akkori 407 millió rubeles aktívum* helyett.

„A jelenlegi kommunista kormányok pénzmonopóliuma kudarcot vallott a pénz alapvető funkcióinak biztosításában. Ezek a fizetőeszközök nem válthatók át szabadon más valutára, magas inflációt és visszafojtott inflációt kénytelenek elszenvedni, és nem használhatók számos áru megvásárlására.” A kelet-európai országokban akuttá vált pénzügyi helyzetet jellemezte ezekkel a mondatokkal Richard W.

Magyarországnak a nyugati piacgazdaságok felé való közeledése néhány éves hallgatás után újra felerősítette a követelést: szükség van egy értékőrző, szabadon átváltható pénz bevezetésére.

Kopátsy Sándor írja a Levél a magyar reformerekhez című munkájában: „Nálunk 5-10 évvel alacsonyabb a nyugdíjkorhatár, mint a jóléti államokban, és az induló nyugdíj az átlagos életkeresethez viszonyítva a világon itt a legmagasabb… Évek óta húzzuk a nyugdíjreformot, mert nem akarjuk bevallani, hogy felelőtlenül túlígértünk, amikor ezt a rendszert bevezettük, és ezért emelni kellene a nyugdíjkorhatárt, és csökkenteni az induló nyugdíjakat.

„A látni vágyó napba nem tekint.”


Lassan elül az aggodalom, megszokjuk a Világkiállítás gondolatát. A vita alig lángolt fel, máris újabb izgalmak jöttek, és Közép-Kelet-Európa politikai arculatának történelmi átfestése mellett kit érdekelnek a magyarországi Világkiállítás gazdasági kockázatai?

Előbb világgá röpítették a hírt, utána pedig a cáfolatot, miszerint Václav Klaus, a prágai közgazdasági szabadgondolkodás vezető képviselőjéből lett új csehszlovák pénzügyminiszter a KGST szófiai ülésszaka előtt felvetette, hogy oszlassák fel a szervezetet. A „cáfolat” szerint Klaus nem a szervezet feloszlatását javasolta, hanem csupán azt, hogy helyezzék hatályon kívül a KGST-forgalom transzferábilis rubelben történő elszámolására, a forgalomban érvényesülő árak képzésére és a KGST-országok egymás közti valutaárfolyamaira, továbbá a közös beruházásokra vonatkozó megállapodásokat.

Bizalmi szavazássá változtatta a kormány az 1990-es költségvetés és az ahhoz nélkülözhetetlen lakásfinanszírozási módosítások parlamenti elfogadtatását. A kormány az ámbár népszerűtlen, de a jövő érdekében nélkülözhetetlen lépések elfogadtatásához minden elképzelhető fegyvert bevetett: programja mellé igyekezett állítani az úgynevezett „nemzeti csúcstalálkozón” az ellenzéki pártokat és az érdekképviseleti szervezeteket, és még Kohl kancellárt is az Országgyűlés szószékére hívta, hogy tekintélyével adjon nyomatékot a „takarékossági program”-nak.

Kornai János izgalmas könyvet írt, gazdaságpolitikai programot Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében címmel (HVG Kiadói Rt). A leíró közgazdaságtan nemzetközileg is elismert művelője most megtette azt, amitől 1956 óta aggályosan tartózkodott: kilépett a szigorúan vett tudomány bástyái mögül. „Annyi évtized után – vallja – először tűnik úgy: lesz egy olyan parlament és olyan kormány, amely elé bizalommal terjeszthetem elgondolásaimat.” Kérdés, hogy e bizalom viszonzásra talál-e majd.

Budapesten megalakult a Magyar Henry George Társaság. A névadáskor felvetődött George magyar követőinek és továbbfejlesztőinek neve is. Pikler J. Gyuláé és Sós Aladáré, de be kellett magunknak vallanunk, hogy a mai Magyarországon az ő munkásságukat sem ismerik jobban, mint a georgizmus alapítójáét. Az új társaság akkor is értelmes feladatra vállalkozna, ha csupán egy értékes tradíciót akarna feltámasztani.