B.: A társadalombiztosítás kérdései érzékenyen érintenek mindannyiunkat. Mi állampolgárok és biztosítottak jól tesszük, ha igyekszünk elmélyedni némileg a szőrszálhasogató részletekben is. Az egyik „iskola” – bőségesen támaszkodva nyugat-európai országok példájára – az univerzális rendszert tartja a társadalmi biztonsághoz vezető legjobb útnak. Vagyis kötelező általános biztosítás, egy „állami” biztosítónál. Ismerkedjünk most ezzel a gondolatmenettel!

Sz. L.: A kötelező tb-n belül három fő tevékenységcsoport rajzolható meg.

Cikkében Laki Mihály kétségbe vonja az SZDSZ gazdasági programja azon célkitűzésének realitását, hogy 1994-re az inflációt egy számjegyűre szorítjuk vissza.

Kételyeire adott válaszomat hadd kezdjem annak leszögezésével, hogy valóban előállhatnak olyan – bármely jövendőbeli magyar kormány által elháríthatatlan – körülmények, amelyek a cél megvalósítását lehetetlenné teszik.

A szabad demokraták eddig nem ígértek túl sok jót a választópolgároknak. A gazdasági szakértő csoport tagjai, együtt és külön-külön, elhúzódó gazdasági válsággal, benne jelentős munkanélküliséggel, inflációval számoltak. Nem zártuk ki, hogy az ország fizetésképtelenné válik, mint ahogy azt sem, hogy a vállalatok közötti szállítási és fizetési kapcsolatok szétzilálódása, vagy éppen a KGST, és benne a szovjet gazdaság összeomlása jelentősen visszaveti az ipar vagy a mezőgazdaság teljesítményét. A választópolgárok vegyesen reagáltak az ilyen, a borúlátó előrejelzésekre.

Kelet- és Közép-Európa országai előtt olyan időszakban nyílik meg a radikális rendszerváltás esélye, amikor gazdaságuk példátlan krízisen megy keresztül. Persze mindez nem meglepő: a térség geopolitikai státusát is gyökeresen felforgató változásokra éppen azért kerülhetett sor, mert a szovjet típusú szocializmus reménytelen káoszba süllyesztette nemzetgazdaságainkat.

A régióban elsőként a lengyeleknek jutott osztályrészükül, hogy – noha megszorított – demokratikus választásokon fejezzék ki politikai akaratukat.

– Mi a különbség a „Van kiút!” és a tavaly áprilisban elfogadott program – A rendszerváltás programja – között?

Soós Károly Attila: Semmilyen lényeges vonatkozásban nincs eltérés. Csupán arról van szó, hogy mivel valóságos esélyünk van a kormánykoalícióban való részvételre, előtérbe kerülnek a rövid távú gazdaságkezelési kérdések. Ezek között a legfontosabbnak az infláció elleni határozott fellépést tekintjük.

– Az eladósodás kezelése is éppilyen fontos…

S. K.

Február 24-én, a Szakszervezeti Kutatóintézet épületében megalakult a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Az alapítónyilatkozatot 13 munkástanács képviselői írták alá, a szövetség elnökévé Somlay Lajost, a budapesti Elektromos Művek munkástanácsának elnökét választották.

A „második munkástanács parlament” elnevezésű rendezvényt a Munkástanácsok Információs Irodája készítette elő.

Dr. Hagelmayer István: Tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre. Az MSZP lényegében nem rendelkezik még vagyonnyilvántartással, mint ahogy a jelentésben is közöljük: még csak az MSZMP vagyonnyilatkozatát nyújtották be.


(…) ez több problémát okozott: nem volt leltár csatolva, nem is volt leltározás.

Ugyanúgy, mint a nyugdíjrendszer, az egészségügy reformjánál is szükséges a nyugati tapasztalatok feldolgozása. Kezdem a költségekkel. Az egyes országokkal foglalkozó kiadványokon kívül több nagy nemzetközi összefoglalás is rendelkezésre áll. Ezek közül két OECD-kiadványt használok fel: La santé en chiffres 1960–1983 címűt (1985) és La santé: financement et prestations (1987) címűt. Ezek szerint 1984-ben az OECD átlagában a bruttó hazai termelés 7,2 százalékát fordították az egészségügyre.

A vagyonvédelemről és az Állami Vagyonalapról szóló törvény mellett egy harmadikat is meg kellett volna tárgyalnia az Országgyűlésnek. Ez a törvény az állami kiskereskedelem, vendéglátás és szolgáltatóipar vagyonának privatizálását foglalta volna magában. Noha a törvénytervezet november végén elkészült, a privatizálási kormánybiztos, dr. Martonyi János mégis meghátrálni kényszerült. A Kereskedelmi Minisztérium és a Magyar Gazdasági Kamara ugyanis nem támogatta a törvényjavaslatot.

A föld- és a tsz-törvény módosításával a parlament csaknem eljutott addig a pontig, ahonnan a továbblépés már csak „tulajdonreformmal”, vagyis a földtulajdonviszonyok megváltoztatásával lehetséges. Ezzel a megokolással is vetette el a kormány vezetésével a T. Ház a már régebb óta okvetetlenkedő Tallósy Frigyes és más képviselők javaslatát: a tulajdonreformra – mondták – már csak az új parlament vállalkozhat. A magunk részéről osztjuk Tallósy türelmetlenségét, ha konkrét javaslataival nem is értünk egyet.