Sok állami vállalat olyan részvénytársaságokká alakulhatna át, amelyekben a részvények egy részét – kivételes esetekben akár egészét is – az ott dolgozók egyénileg birtokolják. A munkavállalók a részvényeket az Állami Vagyonügynökségtől vagy részletre, vagy privatizációs bankkölcsönnel vásárolhatnák meg, majd ezt az összeget és kamatait elsősorban a részvényekre jutó osztalékból fizetnék vissza.

A legutóbbi közlések szerint a magyar államadósság újabb, mintegy 70 milliárd forinttal növekedett, összege 1,303 milliárd forint volt ez év márciusának végén. Szerkezetileg feltűnő, hogy még a költségvetési hiány finanszírozására felvett hitelek 457 milliárd forintot emésztettek föl, a forintleértékelés miatti könyv szerinti adósság 517 milliárd forint lett. Rendkívül nagy tétel az ÁFI-nak juttatott pénz, a sokáig teljes némaságban az állami pénzt költő intézmény 174 milliárd forintot ruházott be, s ebből 130 milliárd ment el az állami alapjuttatást megfinanszírozó hitelre.

Az acélválság idején, 1983 szeptemberében 8000 dolgozó szavazott a Pittsburgh-i székhelyű anyavállalat ajánlatáról: megvásárolja-e az üzemet, és önállósuljon-e ilymódon a gyár mint munkavállalói részvénytulajdonú társaság. Az üzemre ugyanis nem akadt más vevő, a tömeges elbocsátás is sokba került volna (végkielégítések, nyugdíjas betegbiztosítás stb.), ráadásul ha bezárták volna a gyárat, az a településre és az egész régióra nézve is katasztrófát jelentett volna.

A dolgozók 84%-a igent mondott, megalakulhatott az új társaság, a Weirton Steel Co.

Kevesen vannak ma ebben az országban, akik számára kétséges lenne, hogy a gazdasági csőd felszámolásának a fő kérdése az állam gazdasági szerepének és a tulajdonviszonyoknak a gyökeres megváltoztatása, egy piaci gazdaság kiépítése. Az állami tulajdon a mai formájában és részarányában semmiképp sem tartható fenn: valódi tulajdonosokra van szükség.

Ellentmondó miniszterek

Két hete megalakult a magyar tőzsde, s rögvest igen ideges lett. Matolcsy György államtitkár a költségvetési bizottság ülésén botrányosnak minősítette az IBUSZ privatizációját, s Bethlen gróffal vállvetve kezdeményezte, hogy a bizottság vizsgálja meg az ügyet.

A vihart közösen kavarta egy vezető kormányzati tisztviselő és a legnagyobb kormánypárt parlamenti képviselője. De a kormány álláspontja ebben a kérdésben nem világos. Kádár Béla miniszter elismerően nyilatkozott az IBUSZ privatizációjáról.

Az esélyek latolgatásánál a szakértők és amatőrök látszólag megfeledkeznek arról, hogy a hazai kereskedelmi diplomácia néhány éve két vasat tart a tűzben. Miközben mostanában kizárólag az EGK-tagságról esik szó, az új magyar kormány első jelentős külgazdasági lépéseként könyvelheti el, hogy Göteborgban aláírták június 13-án Magyarország és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) együttműködési nyilatkozatát.

Meglehetősen nagy érdektelenséggel zajul; a tavalyi költségvetés zárszámadásának vitája a parlament illetékes bizottságában. Pedig érdemes lapozgatni egy kissé a költségvetést. Először például azt a kiadványt kellene kézbe venni, amelyet a költségvetés szerkezetéről a Pénzügyminisztérium készített még tavaly év végén, s amelyet a költségvetési bizottság mostani tagjai is megkaptak. Elolvasható benne, hogy a jamburgi beruházás finanszírozása a jamburgi gázvezeték építési alapból (JAGA) történik.

Kétségbeesett lépésre szánta el magát az Antall-kormány akkor, amikor a költségvetés 27 milliárdos deficitjének fedezetére nagyarányú áremelést hirdetett meg. Immár szó sincs a kormányprogram rangjára emelt választási szlogenekről, a halványrózsaszín illúziókról, a rendszerváltás első kabinetje ugyanazt az utat járja, mint elődei a pártállamban. A mérték valamivel nagyobb, de – mint a kormány gazdasági tanácsadója kifejtette – a drasztikus emelésekkel akkora tartalékot akarnak képezni, hogy késő őszig ne kelljen újabb központi áremelésekre sort keríteni.

A japán térhódítás tartós stresszállapotot idéz elő az amerikai gazdaságban, így a vállalati menedzserek elérkezettnek látták az időt, hogy a saját hazájában is prófétává avassák a 80. életévén túl lévő Demming professzort.

1983 óta lehet kötvényeket kibocsátani. 1985-ban megjelent a kereskedelmi hitel és a váltó, tovább bővítve a pénzügyi kínálatot. 1987 decemberében 22 magyar bank és pénzintézet, az MNB, a Pénzügyminisztérium és a Kereskedelmi Kamara megegyeztek az értékpapír-kereskedelem összehangolásában és 1988. január 19-én – az akkor még kísérleti tőzsdén – megtartották az első tőzsdenapot. Eleinte havonta, majd hetente egy, októbertől pedig már hetente három alkalommal találkoztak az értékpapír-kereskedők.