A választási kampány végeztével remélni lehetett, hogy a kormányra került pártok propagandistái sutba dobják a demagógia e feleslegessé vált eszközét. Az MDF vezetői valóban azt kezdték el hangsúlyozni, hogy mennyire hívei a külföldi tőke bejövetelének. A választási győzelmet követően Bod Péter Ákos a Világban már a „spontán privatizációt” is megengedhetőnek tartotta, megfelelő ellenőrzés és szabályozás mellett – akárcsak tavaly októberi nyilatkozatában az SZDSZ.

A privatizáció, „hatalomátmentés” és külföldi tőkerészesedés kérdéseiben fejtette ki „különvéleményét” Bauer Tamás a Beszélő, 1990. június 9-i számában. Manapság, amikor az állami vagyontárgyak magánkézbe adását rituálisan a „kiárusít” igével illetjük, és köztudomásúlag „veszélyben a nemzeti vagyon”, valóban nem árt emlékeztetni arányokra és mértékekre.

A Beszélő 1990. április 21-i számában Síklaky István és Laki Mihály vitatkozott a népi részvényes elképzeléseikről, majd Fáy Árpád reagált a cikkre. Tekintettel arra, hogy a vezető politikai pártok, a közgazdasági szakma nem támogatta a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakításának ezt a formáját, nem kívánok szakmai vitába bonyolódni. Csupán néhány pontosítást szeretnék tenni, ami az eredeti népi részvényes alternatívára vonatkozik.

Amint a múlt számunkban írtuk, a Kavicsbánya Vállalat vállalati tanácsa csütörtökön, 24-én tárgyalta gyékényesi üzemének kiválási kérelmét. Végleges döntés azonban még nem született, csupán annyi, hogy a gyékényesieknek feladattervet kell kidolgozniuk kiválási szándékuk alátámasztására, vagyis írásba kell adniuk, mikor, miért, mi célból, milyen anyagi és személyi háttérrel, előreláthatólag milyen gazdaságossággal óhajtanak megválni a budapesti központtól.

Bármilyen nemes például a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterének elhatározása, hogy a tőkeimportot a jövőben a tárca kompetenciájába kívánja bevonni, feltehetően csak nehezen fogja elérni, hogy a befektetők a miniszteriális hivatalban keressék természetes szövetségesüket.

Nem kétséges viszont, hogy az állami adminisztrációnál jóval egyszerűbben tud a külföldi tőkemozgásokba bekapcsolódni egy olyan szervezet, amely a tulajdonosok szövetségét képviseli.

Szabó Iván MDF-es képviselő – sok magyar vállalat és vállalkozó aggályainak hangot adva – törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy deregulációs törvénycsomagban lévő „öncsődtörvény” 3. pontját az Országgyűlés három hónapra függessze föl. Ez a pont azt írja elő, hogy azok a vállalatok, amelyek nem fizetik ki szállítóikat, kérjenek a bíróságon csődeljárást maguk ellen. A legalább 270 milliárd forintos vállalati sorban állás miatt ez a szabály bizonyosan több mint 200, de esetleg több mint 300 vállalatot is érint.

Amikor Antall József programbeszédében kétségbe vonta, hogy működőképes gazdaságot örökölt elődjétől, valószínűleg nem a 90-es év első negyedének pénzügyi folyamataiból indult ki. A számok ugyanis megdöbbentően kedvezőek. A folyó fizetési mérleg hiánya jóval alatta marad a tervezettnek: május közepén az erre az időszakra várt 500 millió helyett 150-160 millió dollár volt a hiány. Az egyre erőteljesebb importliberalizáció ellenére nő az áruforgalom, mérlege egyelőre jó.

25-30 százalékos kamatok mellett nincs olyan beruházás, amely nyereséget hozhatna, sőt az sem valószínű, hogy ki tudja termelni a nyomasztó kamatokat, még mielőtt elérné a maximális hozamot. Nem véletlen, hogy valóságos mennyei mannának tűnik a hazai gazdálkodók szemében az a 4,2 milliárdos Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, amelynél a hiteleket a nemzetközi hitelezési feltételeknek megfelelő, Magyarországon különösen kedvezőnek tűnő kondíciók mellett lehet megpályázni. (Beszélő, 12.

1.

Rácz a rendezvényt – amelynek elején egyórányi előadási időt kért és kapott – voltaképpen gesztusnak szánta: közölni kívánta, hogy, amennyiben a munkások is úgy akarják, hajlandó ismét az élére állni az ügynek. „A találkozó célja a munkából élő emberek jövőjének meghatározása” – hirdette meg. Arról a negyven százalékról van szó, akik nem mentek el szavazni, akiket tehát a pártok nem képviselnek, akik – és ez a félő – továbbra is ki lesznek rekesztve.