Félreértés ne essék: azok a módszerek, amelyekkel a világ legnagyobb hatalmú politikusát kiválasztják, nem tökéletesek. Merőben jogtechnikai szempontból is lehet rajtuk kivetnivalót találni. Elképzelhetőek ugyanis olyan körülmények, amelyek között az elnökválasztás alkotmányos módszerei csaknem teljesen csődöt mondanak, mivel nem teszik lehetővé valódi legitimációval rendelkező elnök megválasztását.

Bár a puccsisták ügyében indított nyomozást már január közepére befejezték, még hónapokig eltarthat, amíg a 14 vádlott megismerkedik a 125 kötetre rúgó vizsgálati anyaggal. Védőügyvédjeiknek persze már így is megvan a védelmi stratégiája és taktikája: mivel az inkriminált cselekmény tárgya – a Szovjetunió – már nem létezik, nincs bűncselekmény sem, s „erkölcstelen” dolog – mondja egyikük –, hogy épp az állam szétverői emelnek vádat államellenes tevékenység miatt.

„Természetes elvárás, hogy a magyar kisebbségnek az anyaország kormányához és nem pedig annak nemzetrontó ellenzékéhez kell lojálisnak lennie.”
Egy szónok


Könyörgöm, akasszuk fel!

Nyár van.

Mit nyár: kánikula, forróság, dögletes hőség. Minden normális ember nyakig ül valami hűs vízben, aztán hideg söröket iszogat, s megint lubickol. Csak a hülye író ül ilyenkor a város katlanában, s igyekszik eleget tenni bizonyos elvárásoknak.

– kockázatos-e ma dél-afrikainak lenni?

– Kevésbé, mint néhány évvel ezelőtt. Az 1980-as években az apartheid elleni fellépések és az állam azt követő megtorlásai valóban egyre erőszakosabbakká váltak, az erőszakhullám jelentős gazdasági visszaesést okozott. A 80-as évek végére úgy tűnt, az ország a katasztrófa felé halad.

Kompromisszumot kötöttek: átalakították az ellenőrök csoportját, nincsenek benne amerikaiak, franciák, angolok, tehát olyan országok polgárai, amelyek háborút folytattak Irak ellen. Kicsit engedett az ENSZ, kicsit engedett Irak. Tárik Azíz miniszterelnök-helyettes kifejtette: Irak nem ellenzi, hogy – összhangban az Öböl-háborút lezáró fegyverszüneti megállapodással – megtekintsenek olyan épületeket, amelyek közvetlenül vagy közvetve összefüggnek a tömegpusztító fegyverek gyártásának programjával.

A nacionalista jobboldali politika ellenzői – kölcsönös, mély ellentéteik ellenére is – óhatatlanul egy tömbbe tömörültek, hiszen a palesztin–izraeli konfliktus rendezése Izrael minden más problémája megoldásának alapfeltétele. Ez a tömb összesen 61 mandátumot szerzett a 120-ból, és ezzel létrejött az úgynevezett „torlaszoló többség”, amely azonnal nyilvánvalóvá tette, hogy az eddigi kormánypárt, a Likud még akkor sem tud kormányt alakítani, ha összes lehetséges ultranacionalista és ultraortodox szövetségesét maga mögé állítja.

Spanyolországban máig emlegetik azt a néhány évvel ezelőtti délutánt, amikor egy barcelonai nagyáruház szombati csúcsforgalmában követtek el merényletet az ETA terroristái. A módszer a szokásos volt: frissen lopott gépkocsiban, lezárt kuktafazekakban anyacsavarokat és kalapácsfejeket helyeztek el megfelelő mennyiségű, házilag készített robbanóanyag kíséretében, amit az adott pillanatban távirányítással a levegőbe röpítettek.

Nem feledkeztek meg arról, hogy az ország területének egyharmadát megszállva tartják, s a határoknál véres háború folyik. Maradt tehát a status quo: a lanyha és fantáziátlan kampány nyomán az a fő változás, hogy a túlerőben lévő Tudjman-párton kívül nem két, hanem öt kis párt képviselői foglalnak helyet a törvényhozásban. Említést érdemel továbbá, hogy Paraga mozgalma – amely ellentétben a kormánypárttal, nyíltan is az usztasák örökösének tekinti magát –, jóval kevesebb szavazatot kapott a vártnál: nem érte el még a 7 százalékot sem.

Demokratikus választásokhoz szokott országokban magától értetődő, hogy a választási törvényekben meghatározott módon bárki jelölhető és megválasztható. Romániában ez csöppet sem természetes. Az 1990. májusi parlamenti és az 1992. februári helyhatósági választásokon a hatalom kellő előgyakorlatot szerzett ahhoz, hogy miként szabadulhat meg a számára kellemetlen, demokratikus gondolkodású és biztos megválasztásra számító népszerű demokrata jelöltektől, akikre nemzetiségi különbség nélkül sújtott le. Az 1990.

A prefektusi intézményt az 1991-es alkotmány a két világháború közti előzmények nyomán, illetve francia és olasz mintára hozta vissza a román politikai életbe, azzal a nem is nagyon titkolt céllal, hogy a formailag önállósult helyhatóságokat is a központi akarat hatálya alatt tartsa. A prefektus elsődleges feladata az, hogy a helyhatóságok intézkedéseinek törvényességére, a központi döntések végrehajtására felügyeljen, hogy a minisztériumnak alárendelt intézmények, a rendőrség, az igazságszolgáltatás, a tanügy, az egészségügy stb. helyi szerveinek tevékenységét közvetlenül irányítsa.