Szerbiában ugyan egy tucat bábpárt jelentette be indulását, ennek azonban nincs meghatározó jelentősége. Többnyire nacionalista és kommunista csoportocskák állítottak jelölteket, és természetesen a Szerbiai Szocialista Párt mellett a szerb fasizmus legális képviselői, Seselj filozófiaprofesszor szerb radikálisai. A nemzeti kisebbségek pártjai és politikai érdekszervezetei a következőképpen reagáltak a kiírt választásokra.

Fél évszázad puccs- és ellenpuccssorozata után ezen a tavaszon remény csillant arra, hogy tartósan polgári kabinet veheti kezébe a kormányzást, s talán vége szakad annak a folyamatnak, melynek során a hatalomra lépő katonák – miközben a rend hiányát, a korrupciót vagy netán az errefelé legendás erkölcsi szabadosságot kérték számon egy-egy tiszavirág-életű polgári kormányzattól – csupán ürügyet kerestek az erő bevetésére.

Az egy éve élre került katonai vezetés ismét demokratikus választásokat ígért.

A szankciók minden bizonnyal nagyon sok átlagpolgárt ösztönöztek a választáson való részvételre, annak ellenére, hogy az ellenzék a következetes bojkottra szólított fel mindenkit. És az ellenzéknek jó oka volt a bojkottra. Először is: Milosevics oly hirtelen jelentette be a választásokat, hogy még csak elő sem lehetett készíteni a kampányt. Igazi kampányra persze úgysem lett volna lehetőség: a fő médiákat Milosevics pártja kontrollálja.

Az eddigi eredmények szerint több mint hatvan százalék jelent meg a választáson.

Bős kérdése ma már egyértelműen a választási harc egyik fő ütőkártyája. A szlovák álláspont teljesen egyértelmű: a vízi erőmű kérdése „nemzeti ügy”. Az egyik legtekintélyesebb napilap, a Národná Obroda mérvadó kommentátora a lap hétfői számában a következő címmel vezeti be kommentárját: „Újabb bécsi döntés előtt állunk?” Igor Cibula véleménye szerint budapesti kormánykörök az eredetileg környezetvédelmi kérdést nyilvánvalóan politikai problémaként kezelik, és arra használják fel, hogy befolyásolják Cseh–Szlovákia belpolitikai stabilitását.

1947-ben az ENSZ határozata szerint Palesztina területének 45 százalékát kaphatták volna meg, de akkor egész Palesztinát maguknak igényelték; 1948-tól az 1967-es „hatnapos” háborúig arab testvéreiken kívül senki nem gátolhatta volna meg őket, hogy az arab kézben levő területeken megalapítsák az önálló palesztin államot, akkor azonban visszasírták az 1947-es ENSZ-határozatot, és csak annak alapján lettek volna hajlandók tárgyalni, ha egyáltalán valamilyen tárgyalási alapot elfogadtak volna; pár évvel a „hatnapos” háború után viszont kijelentették, hogy az 1967-es határokon belül – tehát az

Az EK hosszas huzavona után május 11-én Brüsszelben kemény hangú nyilatkozatot fogadott el, amely Szerbiát teszi felelőssé a vérontásért, s „megszálló hadseregnek” nevezi a Bosznia-Hercegovina területén tartózkodó szövetségi erőket, s követeit is menten visszahívta Belgrádból. Egy napra rá Helsinkiben EBEÉ-határozat született, amely felfüggesztette Belgrád szavazati jogát a válsággal kapcsolatos döntésekben. A Biztonsági Tanács május közepén egyhangúlag elfogadott 752.

S valóban, valami bűzlik Németországban. A politikusok egymásra mutogatnak, az újságírók a politikusokra, a közvélemény pedig aggódik. Két évvel a német egység létrejötte után Németországban eluralkodott a kedvetlenség, a pesszimizmus és a jövőtől való félelem.

Igaza lehet az amerikai Newsweeknek: a jelenlegi német „káosz” Olaszországban hozzátartozik a mindennapi élethez, Bulgáriában pedig ennyi „rendetlenség” maga lenne a paradicsom. Mégis hiba lenne félvállról venni a német kedvetlenséget és általában a német politika kevésbé örvendetes jelenségeit.

Konrád: Adam Michniket 1976-ban ismertem meg Párizsban. Talán Kende Péter társaságában találkoztunk először. Beszélgettünk valamiről, és azt mondtam Adamnak, hogy erről mindkettőnknek írni kellene. Ó, veled nagyon szívesen – mondta Adam. Így kezdődött a mi 16 éves barátságunk. 1978-ban Nyugat-Berlinben voltam, a Deutscher Akademischer Auslandsdienst ösztöndíjával. Átmentem Varsóba, hogy találkozhassam az édesanyámmal, mert ő nem jöhetett ki, én nem mehettem haza. Michniket is kerestem telefonon, de nem találtam. Többen mondták, hogy éppen most jött ki a letartóztatásból.

Ami az általános életérzést és demokráciafelfogást illeti, Magyarországon ilyesféle szakadás nem tapasztalható, az ország földrajzi helyzetét azonban tévesen fogják fel, és ennek következtében tévesen alakítják külpolitikáját. Sok magyar, többek között Antall miniszterelnök szívesen lenne minél előbb az Európai Közösség, a NATO és minden egyéb nyugat-európai intézmény teljes jogú tágja, jóllehet ez nemcsak előnyöket, hanem gondokat is hozna magával, amelyekhez Magyarország valószínűleg még sokáig nem nő fel.

Szemérmetlenségnek, más alkalommal hazaárulásnak nevezte a miniszterelnök a kétely leghalványabb árnyékának fölmerülését a „sikerágazattal”, a magyar külpolitikával kapcsolatban. Noha nem fukarkodik a bírálattal, legalábbis a második vétekben nem lehet elmarasztalni a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítóját, akinek írását most a Beszélőben is közreadjuk.