Most az a nagy kérdés, ki kit győz le a következő napokban, hogy a felülkerekedő győzelmét politikai eszközökkel vagy fegyverrel vívja-e ki. Nem tudni, lesz-e olyan meghatározó egyéniség, aki tömegeket képes maga mögé állítani. Annyi bizonyos már, hogy a helyzet megoldása nem Nadzsibullah hátrahagyott híveinek kezében van, s a (még) kormányzó Vatan (Haza Pártja) mindinkább defenzívába kerül. Személyi kombinációkra nem érdemes vállalkozni.

A kínai parlament szokásos évi ülésén 67 százalékos többséggel jóváhagyta a Jangcén felépítendő óriási gát és erőmű évtizedek óta vajúdó tervét. Ez a szavazatarány egy olyan testületben, amelynek tagjait Kínában csak „karlengetőknek” csúfolják, erős fenntartásokat jelez.

A Jangce a világ harmadik leghosszabb, Kína legbővízűbb folyama, vízgyűjtő medencéjében mintegy 400 millió ember él.

Mi okozta ezt a rendkívül éles különbséget a Magyar Polgári Párt, illetve a „többség”: a Polgári Demokrata Unió, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokrata Párt és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom álláspontja között?

Mint ismeretes, néhány hete kettészakadt az addig legerősebb szlovákiai kormánypárt, a Ján Carnogursky vezette Kereszténydemokrata Mozgalom, s Ján Klepác parlamenti alelnök vezetésével kivált belőle egy nacionalista jellegű radikális csoport – Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom néven.

A péterváradi vár sétányán figyelem a városra boruló csendet: lecsillapodik a felbolygatott élet, a város eltávolodik, majd lebegésszerűen közeleg felém, feltárul előttem legtisztább értelme, mondhatnám, lényege. Arra gondolok, hogy amikor lépteink dobognak lefelé a lépcsőn, és találkozunk a folyosók süketségével, akkor valójában nem teszünk mást, mint újrajátsszuk a vár groteszk történetét. Szeretnénk megnyugvássá csillapítani ürességérzésünket.

A Duna Gibraltárja hangzatos elnevezés groteszk vártörténetet rejteget, amelynek azonban tanulságait ez idáig nem mertük levonni.

Mi a helyzet?

„Rettentő veszélyes, ha valaki nagyon pontosan tudja, miként kell másokat boldogítani és felemelni, s elég erőszakos is ahhoz, hogy akaratát véghezvigye (…)”

Ezt a mondatot egy olyan lapból idézem, mely erdélyi viszonylatban is végvárnak tekinthető helyen, Csíkszeredában jelenik meg: a HELYZET című szabadelvű közéleti lapról van szó, melynek első száma 1991 augusztusában látott napvilágot.

Lehet, hogy a középkor, amely másfél évtizedre elárasztotta Irán földjét, visszahúzódik természetes helyére, azaz a történelembe, és átengedi a jelennek a jelent? Ez még korántsem biztos. De Iránban és Irán határain kívül, Európában és kivált Amerikában sokan remélik, hogy Rafszandzsani pragmatista irányzatának parlamenti győzelmét komoly változások követik. Kétségtelen, hogy a pillanat kedvez a változásoknak. A Khomeini ajatollah halála utáni választások vasárnapi első fordulóján a mérséklet erői 210 mandátumot már magukénak mondhatnak az új 270 tagú Madzsliszban.

Csodálatos győzelmet arattunk – jelentette ki még a választási előrejelzések alapján, de a végleges eredmények megismerése előtt John Major, a toryk vezetője. Helyesebb lett volna, ha azt mondja: csodával határos módon győztünk. Ezt azonban politikus legfeljebb hallgatag bizalmasainak mondhatja. Győzelmükkel a konzervatívok azt érték el, ami utoljára Lord Liverpoolnak sikerült: negyedszerre is megszerezték a felhatalmazást az Egyesült Királyság kormányzására.

A nagy vesztes, Neil Kinnock, a hétvégi mérlegelés után, hétfőn bejelentette: visszalép a párt vezetésétől.

Miután az Úr jó idővel ezelőtt, ígéretének megfelelően, kiűzte „előlem” a kivveust, a hitteust, a jebuzeust stb., kerek másfél hónapja immár, hogy naponta próbálom beleélni magam ebbe a városba, Jeruzsálembe, melynek egyszerre égi és földi ragyogása már több ízben elvakított. Beszélik, hogy az itteni elmeorvosok számon tartanak egy tünetegyüttest, melyet egyszerűen Jeruzsálem-szindrómának hívnak.

Gorbacsov 1987 elején határozta el, hogy félresöpri az útjában álló örmény pártfőnököt, s kitartó hadjáratot indított ellene. A válasz nem sokáig váratott magára: ugyanezen év tavaszán az Örmény SZKP Központi Bizottságában párthatározat született Karabah és Örményország újraegyesítéséről, s hogy nyomatékot adjanak neki, hatalmas tömegdemonstrációk szervezéséhez kezdtek. Az elsőt 1988 februárjára időzítették, amely azonban az örmények jórészét úgy érte, mint „derült égből a villámcsapás”. Az ellenállás e különös formáját azonban a központ pillanatok alatt a saját javára fordította.

Terentiew úr (akit a továbbiakban Pan T.-nek fogok nevezni) meghirdette az állami tulajdonlásra hivatkozó politikai rendcsinálás programját.

Pan T. a közszolgálat fogalmát nem ismeri, ennélfogva nem is használja. Számára csak szimpla összefüggések léteznek. Ilyenek:

– a TVP állami televízió;
– az állam pillanatnyilag Walesa államfőben és az ő kormányában testesül meg;
– a TVP „mindenekelőtt” az államnak tartozik felelősséggel.

Ezek a szimpla összefüggések Pan T. munkájának rendező elvei, de ebben a lengyel híradósok eddig nem követték őt.