„A politikai helyzet Kínában szilárd, a gazdaság növekszik, és az ország minden nemzetisége példátlanul egységes. Ez azt mutatja, hogy a szocialista útválasztás megfelel az ország feltételeinek, és a nép támogatását élvezi. Teljes mértékben bizakodók vagyunk Kína jövőjét illetően” – jelentette ki nemrégiben Li Peng miniszterelnök. Vajon mi táplálja ezt a meglepő magabiztosságot az ún.

A választás, elenyésző számú szabálytalanságtól eltekintve, rendben és törvényesen zajlott le, így az ellenzéket igen váratlanul érte a Front közel 60 százalékos győzelme. Igaz, Temesvár és a fontosabb dél-erdélyi városok a jelenlegi vezetés ellen szavaztak; a Demokratikus Konvenció itt szinte minden fontosabb helyet megszerzett.

A történet három évvel ezelőtt, 1989-ben kezdődött. A vajdasági hatalomcserét követően, az új vezetők a sajtószabadság jeléül megengedték, hogy a Magyar Szó 44 év után önállóan válassza meg új főszerkesztőjét. Három jelölt közül a szerkesztőség dolgozói e sorok írójának szavaztak bizalmat.

Az engedékenység nem sokáig tartott: az első konfliktus már 1989 őszén kirobbant, mégpedig a szabadkai polgármester-választás ürügyén.

Amikor az orosz, ukrán és belorusz államfő megkötötte a titkos paktumot, még érvényben volt a szovjet alkotmány: az államközösség létrehozói épp azt a cikkelyt vették semmibe, amelyiknek megsértésével az augusztusi puccsistákat is vádolták. Ugyanígy bármikor, bárki megszüntetheti a mostani alkotmányokat is? Jöhet egy tettrekész vörös-barna vezér és gyorsan „lapátra teszi” a Jelcineket és a Kravcsukokat, ahogy „kiebrudalták” Gorbacsovot is?

Nálunk bármikor bármi megtörténhet, de a jelenlegi helyzetben nem látok lehetőséget efféle fordulatra.

Állítólag Delors, az Európai Közösség brüsszeli bizottságának elnöke áll a helyébe. Delors-t becsülték, mielőtt működésének székhelyét áttette Brüsszelbe, ügyes kezű gazdasági vezetőnek ismerték meg, s azóta csak nőtt a presztízse, mert nagy képzelőerővel és szívós energiával hajtja előre Nyugat-Európa fokozatos egyesülését.

Erdély helységeinek többségében az RMDSZ az egyesült romániai ellenzék (a Demokratikus Konvenció) tagjaként nyerte meg a helyhatósági választásokat, vagy vált a második forduló egyik esélyesévé, a Székelyföldön pedig úgy tűnik, egyenesen „túlgyőzte magát”. Marosvásárhelytől Sepsiszentgyörgyig mindenütt az RMDSZ szerezte meg az abszolút többséget.

Szó se róla, a választás megtörtént (kivéve a bolsevik-rebellis Szabloncát), a választásra jogosultak mindenütt a kötelező 50 százaléknál többen jelentek meg az urnák előtt, s ha nem az első fordulóban, de a másodikban mindenképpen gazdára talált valamennyi polgármesteri hivatal.

Teherán legpatinásabb szállodája, a Grand Hotel Esteghlal adott helyt a kilencedik „Iszlám gondolat” nemzetközi konferenciának. Mintegy 500, túlnyomóan az iszlám világ országaiból érkezett résztvevő tanácskozott sokszor erősen felfűtött hangulatban mindenekelőtt az „iszlám mozgalom” kilátásairól, a muszlimok egységéről és a „nemzetközi imperializmushoz” való viszonyáról.

Irán korábban tartózkodott attól, hogy diplomáciai elismerésben részesítse a hat köztársaságot, amikor azok függetlenné nyilvánították magukat, most viszont sorra nyitja meg követségeit a hat fővárosban, illetve konzulátusát az Örményországban lévő, túlnyomórészt azerik lakta Nahicsevánban. E téren Törökország sem marad el Irán mögött: 1992. január utolsó hetében Azerbajdzsánba akkreditált nagykövete szándékozott átadni megbízólevelét Ajaz Mutalibov elnöknek, de pechjére elesett és lábát törte, így gyógykezelésre haza kellett utaznia.

1941–42 telén Riga mellett 60 000 zsidót végeztek ki az SS-ek és lett kommandósok. Az idei megemlékezésen a lett miniszterelnök elismerte, hogy a lettek is bűnösök, de hozzátette, nem szabad elfelejtenünk: a kivégzettek magukat okolhatják halálukért, hiszen a megtorlás azért következett be, mert 1940-ben oly lelkesen fogadták a szovjet megszállókat.

Honnét ez a cinizmus? Honnét ez a hang, mely alól egyetlen kelet-európai ország sem kivétel?