A Héja akció

Három nappal Vukovár agóniája után Tudjman elnök letartóztatja Mile Dedakovicot, a Héját, Vukovár védelmének parancsnokát, majd – pontosan azon a napon, amikor Cyrus Vance Zágrábba érkezik – Dobroslav Paragát, a szélsőséges Jogpárt vezetőjét. Dedakovicot saját lakásában fogja el egy 50 fős kommandó. Paraga épp egy sajtótájékoztatóra igyekszik, amikor két kamion zárja le előtte és mögötte az utat. A teherautókból fegyveresek ugrálnak ki, és Paragát szó nélkül elrabolják.

A főposta épületétől ballagok a Duna felé. A lerombolt örmény templom mellett visz az utam. Baljós emlékeket idéz, akár a Báni-palota fehér márványfala. Még apám is hordta az épületanyagot, cipelte a márványlapokat fuvaros nagyapámmal együtt. A sógorom is ott fuvaroskodott. Ki tudná felsorolni, hogy a rokonságból, az ismerősök, az utcabeliek közül hányan dolgoztak ott. Apám évtizedeken át nem látta, csak 1945-ben idézte meg magában a fehér épületet.

Gondolkodásnyi szünetet!

Ma már a szenvedélyek uralják a politikai terepet. A két fél mereven szemben áll, fanatizálódott, minimális közöttük a kommunikáció, belpolitikai nézeteik között alig van érintkezési pont.

Most még egy csavar következik: belpolitikáról beszélünk, de nem egészen a hagyományosan értelmezett belpolitikáról, hanem így is, úgy is értelmezhető határesetről: Sevardnadze elsősorban a szuverénné vált köztársaságok külügyi tevékenységét hangolja össze, és csak másodsorban intézi az unió külügyeit.

– Ez az alkotmány az erdélyi magyarság számára több szempontból is elfogadhatatlan: sem nemzetiségi-kisebbségi jogi elvárásainknak nem felel meg, sem pedig az általános demokratikus elveket nem elégíti ki. S ez a két szempont legtöbbször összefonódva jelenik meg. Legnagyobb hibája az, hogy olyan etnokrata elnöki köztársaság modelljét követi, amely erősen centralizált államszervezetet feltételez a román társadalom jövőbeli működési kereteként.

Bush amerikai elnök egyelőre mégis azokra a tanácsadóira hallgat, akik azt javasolják, várja meg a legutóbbi kamatcsökkentések hatását, és csak azután, talán jövőre jelentsen be gazdaságélénkítő csomagot.

„Beszéljünk végre nyíltan” – javasolta vasárnap Peter Tatár, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen parlamenti frakcióvezetője.

A város mintegy százötvenezer állandóan bejelentett, külföldi állampolgárságú lakosából (a lakosság 24 százaléka) vagy százhúszezren vagyunk választójogosultak, s ebből több mint huszonnégyezren (20 százalék) sétáltunk el a szavazóhelyiségekhez, hogy megválasszuk a Külföldiek Kommunális Képviseletet.

Mérhetetlen űr támadt az egykori kereszténység helyén, s ebbe az űrbe zuhan bele minden: trónok, osztályok, rendek, munka és kincs. Minden megrendült. Mindenki elpusztul, minden romlásba dől…
(Vaszilij Rozanov: Korunk Apokalipszise, 1918)

Különös „apokalipszis” kerekedik előttünk: úgy látszik, valóban minden megrendül, minden romba dől, ám valami mégis mintha megmaradna benne érintetlenül: a „trón”; mintha az elnökök „trónusa” a puccs óta szilárdabban állna, mint valaha. Jelcin gyakorlatilag teljhatalmat adatott magának.

Mint leeresztett halászháló közeledett. Az a hátulsó, száraz köhögés kergette maga előtt. Most! Feszítsd meg az uszonyokat, lendülj a legszélesebb rés felé! A gyomorszájam, pont, pont, pont, érezte meg először a találkozást…

Gyomorpanaszok

Második kísérletre megtaláltam és elnémítottam. Csak a vekker, meg amit hozzáálmodtam. A gyomrom viszont tényleg pocsék. Még csak éjjel 2 óra. Aludhattam vagy 60 percet összesen. Azt is csak azért, mert jól beittam.