Egyes hírforrások szerint az algériai rendkívüli állapot kiprovokálásában komoly szerepük volt az „afgánoknak”. Ez valószínűleg túlzás, az intézkedést nem „provokálták”, az inkább logikus, előre látható következménye az előző lépésnek a második választási forduló elhalasztásának, az átlátszó fátyollal leplezett katonai diktatúra bevezetésének. De hogy a rendkívüli állapotot már most meghirdették, az csakugyan nem egészen független ezektől a bizonyos, macskakörmök közé tett „afgánoktól”, azaz az afganisztáni polgárháború fanatikus algériai önkénteseitől.

Slobodan Milosevic Elnök Úrnak, Belgrád

Megrendüléssel értesültünk arról, hogy 1992. február 7-én letartóztatták Csorba Béla költőt és publicistát, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökségi tagját, Hírmondó című lapjának szerkesztőjét. Csorba Béla egész munkásságával országa népeinek a barátságát szolgálta.

Ennek ellenére sincs semmi példamutató abban, ahogy Németország az ex-NDK reálszocialista múltjával küszködik – konstatálhatjuk némi kelet-közép-európai malíciával. Már a mikéntről és a hogyanról folytatott vita stílusa sem mindig különbözik jelentősen az analóg magyar vita stílusától: az érdes érvek Németországban is gyakran csapnak át ordas inszinuációkba.

Az igazságosság kedvéért utalnom kell arra, hogy a Vergangenheitsbewältigung össznémet jellege – mindennek van ára – nem csak előnyöket jelent.

Elnök Úr!

Tisztelt Ház!

(…) Csorba Béla, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének vezetőségi tagja mind munkásságával, mind közéleti tevékenységével ismertté vált a demokratikus gondolkodású magyar értelmiség körében, még a rendszerváltás előtt.

Arról kevésbé szívesen beszél, hogy miért nem teljes ez a győzelem, hogy miért dobott mentőövet a már fuldokló Szaddám Huszeinnek. Ha mégis, az mondanivalójának a veleje, hogy maguk az irakiak végezzenek a diktátorral. De amikor a kurdok északon, a síiták délen leszámolni próbáltak a zsarnokkal, Bush nem hallotta meg segélykérésüket, s az ENSZ demilitarizálási határozatait hanyagul átlépő Szaddámot ma már sokkal nehezebb volna belülről megdönteni.

Bármennyire valószínűnek is tűnik ma, hogy az első változat fog bekövetkezni, egy új gazdasági program megvalósításában a jobbközép-keresztény kormány választási lehetőségei erősen korlátozottak.

Az 1991-es parlamenti választásokkal Lengyelországban is lezárult a politikai rendszerváltás hosszan elnyúló folyamata. A finis oly mértékben átrendezte és szétzilálta a lengyel politikai palettát, hogy az új korszak kezdetét jelentő Olszewski-kabinet megalakulására csaknem két hónapot kellett várni.

A szejm

Kétségtelenül az október 27-i választások legszembetűnőbb eredménye lett, hogy a szejm szétaprózódott, ugyanakkor kiegyensúlyozottá vált. Az új szejmben 29, a parlament két házában pedig több mint 40 párt képviselői jutottak mandátumhoz.

Rövid hatalomtörténet

A bolgár példa alapján cáfolni lehetne azt a marxi tételt, mely szerint a történelem az osztályharcok története. Bulgária legújabb történelme ugyanis az utcai küzdelmek története. Az első szabad választások előtti eufóriában még természetesnek tűnt, hogy az emberek hóban-fagyban az utcán tiltakoztak és éljeneztek, éjszakai gyertyás tüntetéseket szerveztek, élőláncba kapaszkodtak, és telefirkálták Dimitrov mauzóleumát. Az első válaszásokat 1990 tavaszán a szocialistává „vedlett” kommunisták nyerték meg.

Katonapolitikai szempontból eddig Szerbia volt a térség egyetlen „ütőképes” állama. Nem véletlen hát, hogy a korábbi egyensúly felbomlásának vesztesei a belgrádi erő szétforgácsolódása láttán saját befolyásukat is végveszélyben látják. Új helyzetbe került az a néhány szomszédos ország is, amelyek számára eddig – balkáni viszonylatban – ugyancsak Szerbia jelentette a nagyon is biztos hátországot.

A közgyűlést megelőző vitákból egyértelműen kiderült, hogy az FMK vezetői és tagjai egyaránt szükségét érezték a radikális változásoknak. „Megelégelték” a laza, mozgalmi politizálást, úgy ítélték meg, hogy a jelenlegi helyzet kötöttebb szervezeti formát és igazi pártszerű kereteket, ugyanakkor szélesebb politikai spektrumot követel. Az első cél megvalósítása érdekében a közgyűlés szinte teljesen „átírta” az FMK, illetve ma már MPP alapszabályát. Jelentősen bővült az elnök jogköre, s a párt minden szintjén nőtt az egyéni döntés, valamint az ezzel járó egyéni felelősség szerepe.