Az arab világ egyik legnépesebb, mintegy 26 millió lakost számláló országa 1962, a függetlenség elnyerése óta nem először került nehéz helyzetbe. A mostani gazdasági, társadalmi és politikai válság megoldása azonban szinte megoldhatatlan feladat.

„Algériai szocializmus”

A franciákkal vívott függetlenségi háború egyik legendás alakját, Ahmed Ben Bellát 1965-ben katonai puccs távolította el a hatalom éléről.

A Süddeutsche Zeitung vezércikke szerint a müncheni csúcs a jelentéktelenség csúcsa – magyarul inkább azt mondanánk: teteje – volt. A Die Zeit szerint a világgazdasági csúcstalálkozó nagy célokat tűzött maga elé, de ezeket nyilvánvalóan nem érte el. A berlini Die Tageszeitung ironikusan úgy véli, hogy a csúcs teljes siker volt – a biztonsági erők számára. A Westdeutscher Rundfunk neves tévékommentátora pedig annak örül, hogy a hiúságoknak ezen a vásárán ténylegesen nem is dönthetnek semmiről.

A csütörtökről péntekre aláírt politikai egyezmény kimondja, hogy a HZDS két szuverén állam konföderációját tekinti az együttélés legmegfelelőbb formájának, míg a Polgári Demokrata Párt (ODS) a föderációt. Mivel a két nézet a tárgyalások során nem közeledett egymáshoz, az ODS a jelenlegi állam alkotmányos kettéosztását javasolja. Az egyezség lényegét tehát a dokumentum első pontja tartalmazza, melyben a felek leszögezik, hogy „e helyzetet közösen, alkotmányos úton kívánják megoldani”.

Az izraeli választáson egyértelmű és váratlanul nagy győzelmet aratott a Rabin vezette Munkapárt: 48 képviselője lesz a 120 tagú parlamentben, vetélytársát, a Samir vezetése alatt álló Likudot csupán 32-en fogják képviselni. Az idáig kormányon lévő Likudnak 1969 óta nem volt ilyen rossz eredménye. A fordulat egyben azt is jelenti, hogy Izraelben is érvényesült a jelenlegi világtrend. Azaz: a papírforma felborulása, az elemzők, a közvélemény-kutatók felsülése. Egyfajta „proteszt” fejlődött ki az izraeli választásban is, és a tiltakozásra jó okok voltak.

A csütörtökről péntekre virradó éjszakán tanácskozó parlamenti ülés a legborúlátóbb próféciákat is beteljesítette. A Macierewicz belügyminiszter által kezdeményezett és Olszewski miniszterelnök által jóváhagyott ügynöklista-akció hosszú időre megmérgezte a lengyel közéletet. Ezentúl minduntalan gyanúsítgatásokba, gyanakvásba és rágalmazásokba botlunk majd.

Semmire se derült fény, viszont nevetségessé vált a lengyel állam.

A népszavazások nagy hátránya, hogy dodonai eredményekhez vezetnek. Így van ez a múlt keddi dán népszavazással is: a szuverén szólt, de nehéz pontosan tudni, hogy mit. Nincs megbízható módszer annak kiderítésére, hogy mi nem tetszett a felséges dán népnek a rendkívül bonyolult maastrichti szerződésen. A hozzáférhetőbb nyelveken megszólaló dán kommentátorok még abban sem igazán biztosak, hogy a dánok valóban az európai politikai és gazdasági uniót utasították el.

– Meglepve olvastam keddi nyilatkozatát: az egyetlen politikai erő, amelyikkel európai és kisebbségi kérdésekről tárgyalni lehet – mondta a Népszabadságnak –, a volt szlovák miniszterelnök, Ján Carnogursky kereszténydemokrata mozdalma. Néhány hete viszont a Magyar Polári Párttal épp azért nem kötöttek választási koalíciót, mert az MPP nem lépett ki Carnogursky kormányából. Nincs itt némi ellentmondás?


– Ez nem ellentmondás, csupán azt mutatja: mennyire relatív minden a politikában.

A titói Jugoszlávia romjain nagy hirtelen összetákolt szerb és Crna Gora-i államszövetség urai számára igen fontossá vált minél előbb létrehozni az új állam, Kis-Jugoszlávia parlamentjét.

A helyzet kulcsa ma egyértelműen Vladimír Meciarék kezében van: a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a szlovákiai parlamentben megszerezte a mandátumok közel ötven százalékát, s így a pozsonyi kormány megalakításához nincs szüksége különösebben mások támogatására. A főbb programpontok tekintetében amúgy sincs nagy különbség a pozsonyi parlament két másik jelentős pártja – a Szlovák Nemzeti Párt és a kommunista utódpárt, a Demokratikus Baloldal Pártja – valamint a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom között.

Csoszicsot egy nemzetközileg el nem ismert állam belülről is vitatott legitimitása parlamentje választotta meg.