Szeptember 20-án, amikor a franciák a Maastrichti Szerződésről szavaznak, nagy tét forog kockán. Ha jóváhagyják a szerződést, különösen, ha meggyőző többséggel hagyják jóvá, utólag valamiképp igenné fogják átalakítani a dán nemet is, és a kocsi megy tovább úgy, ahogy a holland városkában elindították.

De ha a dánok után a franciák is visszadobják a szerződést, az már nagy baj lesz.

Az orosz–szovjet vezéreknek nincs szerencséjük a Kuril-szigetekkel. 1991 tavaszán Gorbacsov akarta egyetlen tollvonással elintézni a Kuril-kérdést: e legfőbb politikai (és gazdasági) adujával akarta megerősíteni inogni látszó hatalmát. Ez volt egyúttal az új Gorbacsov-doktrínát elindító lépés is: a napvilágra került adatok szerint a szovjet elnök így akarta elszigetelni az egyre nagyobb tekintéllyel bíró orosz elnököt: így akarta stabilizálni a szovjet birodalmat az orosszal szemben (ld. Beszélő, 1991. április 20).

A csalhatatlan játékvezető – a választópolgár – lest jelzett nekem is, az általam képviselt politikai tömörülésnek is. A futball játékszabályaitól eltérően azonban büntetésünk nem abból áll, hogy az ellenfél szabadrúgást végezhet a szabálytalanság helyéről: a játéktér elhagyására kényszerültünk a parlamentáris demokráciák szabályainak megfelelően.

Tegnap még külföldi államférfiakat fogadtam, ma az üvegvisszaváltó pultja előtti sorban álldogálok. Üres üvegjeim közül ugyan jó néhányat nem vesznek vissza, de a többiek is ugyanígy járnak.

„A tokiói út elhalasztásához a biztonsági szempontoknak semmi köze: már júliusban, a parlamenti meghallgatáson kiderült, hogy a tárgyalások nincsenek jól előkészítve. A halasztás első igazi oka tehát: a kurili területi viták rendezési elvei ügyében nincs egységes álláspont sem az elnöki hivatalban, sem a kormányban, sem a parlamentben.

A második ok: sem nemzetközi jogi, sem belső jogi szempontból, sem geopolitikai aspektusból nincs rögzítve, miképp őrizhető meg e kérdés rendezése során Oroszország nemzeti szuverenitása.

Cseh–Szlovákiában lassan mindenki beletörődik abba, hogy az ország jelenlegi állapotában működésképtelen, s mint ilyen, pusztulásra van ítélve. Ezt megelőzendő született meg az (egyelőre) békés kettéválásról szóló brünni egyezmény. Ma már egyértelmű, hogy nincs mód Cseh–Szlovákia további fenntartására.

Igen is, nem is…

A Szlovákiában győztes Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) választások utáni taktikája egyszerű volt, s a korábban bevált pozsonyi tapasztalatokra épített.

A dolgok megértéséhez szükséges előtörténetből legyen itt annyi elég, hogy New Yorktól Párizsig és Londontól Rómáig mindenütt már hosszú ideje kérik a Bundesbankot – az elterjedt mítosz szerint a világ legfüggetlenebb központi bankját –, hogy mérsékelje a szokatlanul magas kamatlábat, amit a pénzügyi integrációnak már a jelenlegi fokán is követnie kell az európai pénzügyi rendszerben hivatalosan részt vevő vagy az ahhoz igazodó országoknak.

„Szégyelljetek magatokat!” – ordította a Bild Zeitung méteres címsora a legsúlyosabb rostocki zavargásokat követő napon. Az imigyen megszólítottak nem a gyilkos erőszaktól sem visszariadó bőrfejűek voltak, nem is a nekik drukkoló „békés” rostocki polgárok, hanem a vezető német politikusok Kohltól Engholmig, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt. A politikusok bűne a Bild Zeitung szerint az, hogy csak beszélnek, de nem tesznek semmit a Németországot elöntő menekültáradat ellen.

Mísa huszonöt éves lehet. Jó kedve van. Hálókocsi-kalauz a Moszkva–Ungvár-járaton. És pompás a közérzete, mert előre érzi, hogy szép kis summát fog összeszedni a „mellékesekből”. A keresztnevét még a peronon, beszálláskor közli minden utassal.

– Mísának hívnak. – Negédes mosoly, mögötte űzött, vad tekintet. – Hosszú utunk lesz, hahaha, helyezkedjenek el kényelmesen.

Elindulunk.

Az értékelésben van némi igazság. Mindenki tudta, hogy a Bush-kormány oda fogja ígérni az Egyesült Államokba látogató Rabinnak a Samírtól megtagadott 10 milliárd dollárt, de meglepetés volt, hogy ilyen gyorsan, ilyen könnyedén odaígérte. Azt viszont senki nem tudja pontosan, milyen feltételekben egyezett meg Bush és Rabin a rövid, de szívélyes tárgyaláson.

…Megkaptam a meghívóleveledet és megcsináltattam az útlevelemet, de sajnos a vonatjegyek elképesztően drágák. Valuta nélkül nem is lehet venni.

Két függőágyat küldök barátaimmal. Ha lehet, az egyiket add el és vegyél Iljának valamilyen cipőt. Julja barátnőm majd mindent elmagyaráz. Ruhát még csak lehet Iljának varrni Kirill régi ruháiból, de a cipő nagy gond. Állami bolt már nem árusít cipőt, a magánboltokban meg csillagászatiak az árak, a lakosság 95 százaléka (mi is ebbe tartozunk) nem tudja megfizetni. A mi peresztrojkánk nem hozott semmit éhezésen és nyomoron kívül.