Mára az is nyilvánvalóvá lett, hogy még az integrációs folyamatban kezdeményező szerepet vállaló Franciaország lakosságának jelentős része is inkább francia, mint „európai polgár” szeretne lenni. Így aztán a szeptember 20-i referendumon részt vevő 26 millió francia szavazó döntése a pozitív végeredmény ellenére is késleltetheti a 350 milliós Európai Unió (1993.

A helyzet persze szlovák szemszögből sem túlságosan biztató. A szövetségi kormány nemrég ismét napirendre tűzte a gigantikus építkezés költségvetési támogatásának ügyét, és Pozsony számára meglehetősen kényelmetlen döntést hozott. Eszerint a szövetségi kabinet nem támogatja tovább a befejezés előtt álló vízi erőművet a szövetség forrásaiból. Ez érzékeny csapást jelentett Meciarék számára, s Pozsonyban nem is titkolták ingerültségüket.

„A szlovák újságíróknak tudatosítaniuk kell, hogy Szlovákia önállósodása új feladatokat ró a tömegtájékoztatásra. Az újságíróknak etikai önszabályozásra van szükségük” – jelentette ki nemrég Vladimír Meciar szlovák kormányfő. Szavai vészjóslóan hatottak abban az országban, ahol mindenki élénken emlékszik a Gustav Husák által bevezetett öncenzúra gerincroppantó valóságára.

1989 kudarca szüntelenül ismétlődik. A most folyó parlamenti és elnökválasztás részadatai szerint Románia lakosságának 45 százaléka továbbra is legitimnek tekinti azt a rendszert, melyet három esztendővel ezelőtt állítólag megdöntött. A tizenhat és fél millió szavazó közel fele úgy ítéli meg, hogy az ország sorsát a leginkább azok viselik a szívükön, akik semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak a ceausescui múltból.

És mit tud felmutatni az ellenzék?

Szeptember 27-én este nagy volt a meglepetés: az RDK a közvélemény-kutatásokban jelzett százalékarányánál 10 százalékkal bizonyult gyengébbnek, a DNMF pedig az előrejelzéseknél 10 százalékkal magasabb eredményt ért el. Tehát a DNMF és az RDK közötti konfrontációs arány 27 százalék a 23-hoz képest. A felületesen tájékozódott közvélemény lebénul. A DNMF hívei ujjonganak. Az RDK-val rokonszenvezők döbbenten szemlélik a történteket. Ezeket az eredményeket nem egy akármilyen közvélemény-kutató intézet, hanem a neves német INFAS hozta nyilvánosságra.

Eszék ódon városházának portása egyben a telefonközpont kezelője is, és ha kell, a városatyák titkári tevékenységét is ellátja. Várakoztunk, hogy az alpolgármester befejezze tanácskozását a helyi labdarúgócsapat vezetőségével. A megbeszélés elhúzódott, és az alpolgármester semmi jelét nem adta, hogy meg kívánná rövidíteni. A portás-telefonos-titkárnő mint magától értetődő dolgot jegyezte meg: „A futball nagyon fontos!

Az idei forró nyárelőn a happening, a politikai színház, a modern irodalom diskurzusának evokálása volt az a pillanat, amikor a sztrájkoló belgrádi egyetemisták a szerb képviselőház épülete elé vizet és mosóport tettek le, hogy a honatyák lemossák magukról a szégyent, majd Dedinjére, a tegnapi és a jelenkori pártelit luxusnegyedébe vonultak, hogy Szlobodan Milosevics villája előtt követeljék az elnök lemondását. Az erős rendőrkordon ezt megakadályozta, mire az egyetemisták bejelentették, másnap megostromolják a bevehetetlen erődöt.

A horvátok „ezeréves álmukat”, az önálló és független Horvátországot kívánják megvalósítani, a szerb nacionalisták a „minden szerbnek egy államban kell élnie” szlogenből indulnak ki. Márpedig az egykori Jugoszlávia térségében lehetetlen etnikailag tiszta területeket szervezni.

Budapest román embere

„Függetlenül attól, mit gondolunk mi, egyfajta háború folyik Bukarest és Budapest között. Arról az ideológiai konfliktusról van szó, melyben mindkét fél arra törekszik, hogy a maga oldalára állítsa a nemzetközi közvéleményt. (…) 1990-ben – a vásárhelyi eseményekre és a Frontkormányzásra való tekintettel – Budapest vádaskodásainak a Nyugat hitelt adott.

Ám elég csak röpke sétát tenni Nyugat-Erdély nagyvárosainak központi negyedeiben ahhoz, hogy saját szemmel győződhessünk meg arról: embargó ide, embargó oda, virágzik a két ország közötti kereskedelem.