Skip to main content

Külföld


1.

Egyre többször kapunk jelentéseket, hogy külföldi lapokban, rádió- és televízióállomásokon Szlovákia és a szlovák nép ellen félretájékoztató kampányok folynak, amelyek komoly károkat okoznak a Szlovák Köztársaság hírnevének és gazdasági érdekeinek. Eme cinikus hazugságok és propagandista félretájékoztatások szerzői gyakran a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság polgárai, a bolsevista propaganda totalitárius módszereinek elnemzetlenedett aktivistái.



Fremd bin ich eingezogen,

Fremd zieh’ ich wieder aus.


Idegenként érkeztem,

Idegenként megyek el.
(Wilhelm Müller: Winterreise)


Nem andalító havas téli útra hívjuk az olvasót Schubert dalciklusának idézésével: a Téli utazás két kezdősora nem költészet, hanem a környezetünkben élők fagyos valósága. A szeretethiányé, melyben naponta élnek.

Nem hívhatjuk utazásra olvasóinkat már csak azért sem, mert nem is tudjuk az úticélt. Mit mondjunk, hová megyünk? Jugoszláviába? Rég nem létezik.





Beszélgetés Zuzana Szatmaryovával


A zsűri 14 jelölt közül választotta, akik közt ott volt a lengyel Ewa Letowska is, az első és egyetlen kelet-európai „ombudsman” („panaszbiztos”), akinek népszerűsége a közvélemény-kutatások szerint Walesa elnökét is felülmúlja. „Biztosan ismeri a történetet a szögről  folytatja –, amely kiesett a ló patkójából, és ezzel kezdetét vette a pechszéria.


Az 1943-ban született osztrák történész azonban némi joggal tartott attól, hogy a túlságosan is áttetsző utalással sajtópert provokálhat. Így azután az Orac Verlagnál megjelent mű a „Haiders Kampf”, azaz „Haider harca” címet viseli. Az FPÖ vezére és parlamenti frakciófőnöke pedig, szemben eddigi érzékenykedéseivel, ezúttal nem folyamodott jogi eszközhöz bírálójával szemben.


A Feltámadás-szigetén még az 50-es évek elején építették a bakteriológiai fegyverek elleni védelem címén az első kutatólaboratóriumokat, mit sem törődve azzal, hogy néhány kilométerre innen lakótelep, óvoda, iskola van. Az itt élőket mindössze az elmúlt év decemberére evakuálták, miután az egész laboratóriumot Oroszországba szállították. A vegyifegyver-kísérletek utóhatása azonban ezzel nem szűnt meg. Sőt.


De mindjárt Salzburgban egy kar nyúlt be a fülkeajtón, tenyerében furcsa tárggyal: rendőrségi jelvény volt. Rövid, úton lependerítettek bennünket a vonatról. Bombariadó. Másik szerelvényre kellett átszállnunk, mégpedig igen sietősen. A mi drága Európánk meglehetősen udvariatlanul bánt velünk, lökdöstek, ordítoztak a vámvizsgálaton. Rossz vadkeleti reakcióit azonban a tudósító sem hagyhatta otthon. Nem tudta megállni, hogy a bűvös, mindent megoldó „tourist” megjelölés helyett be ne diktálja: olvasni akar valamelyik müncheni könyvtárban.


A nagy gonddal kialakított Nazarbajev-imidzs valóban azt mutatja, hogy a lakosság politikailag aktív része elfogadja az elnök e koncepcióját, s ezt a nagy propaganda-hadjáratok kísérte elnöki vizitek, „történelmi jelentőségű” szerződések sokasága is alátámasztja. Azt azonban, hogy Kazahsztánban nem létezik semmiféle, se jobb, se bal ellenzék, csak egy olyan magabiztos elnök jelentheti ki, mint Nazarbajev, s ő is csak „kifelé”, a külföldnek nyilatkozhatja ezt.


A repülésirányítók ugyanis épp erre a napra időzítették sztrájkjukat, tiltakozásul az augusztusi és októberi sztrájk résztvevői ellen indított bírósági eljárás miatt. Jelcinnek persze nagyon jól jött volna, ha a kongresszuson nem jelennek meg legalább a vidéki képviselők, de mivel a tiltakozó sztrájk egyik célpontja épp ő volt, legalább annyira érdekében állt az is, hogy kiegyezzen a szakszervezetekkel. Megtörtént. A bíróságok bűncselekmény hiányára hivatkozva hétfőn megszüntették az eljárást.


Brüsszel e fenyegetés hatására a korábbiaknál engedékenyebb lett, jóllehet a francia kormány már a tárgyalások november 18-i újraindulásakor jelezte, hogy nem lesz hajlandó elfogadni az országa számára túlságosan kedvezőtlen alkut.


A legutóbbi jelentések szerint a boszniai háború áldozatainak száma megközelítette a 130 ezret, (!) ami a másfél éves jugoszláviai háborúskodás áldozatainak 90 százaléka. Ezek az adatok bizonyítják, hogy végképp ideje lenne véget vetni az öldöklésnek.

Egyszerre kint s bent…

A köztársaság szerb–horvát felosztása nagyjából megtörtént, de ez nyilván nem jelenti a háború végét.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon