A nukleáris fegyverkezési verseny kezdőpontja 1945, az amerikai atomfegyver megszületése.

A nyugdíjasok nagy tömege az elmúlt évtizedekben soha nem élt jól Lengyelországban. A nyugdíjba vonuló frissen megállapított nyugdíjából néhány hónapig még úgy-ahogy fenntarthatta korábbi életszínvonalát, de hamarosan lecsúszott az ún.

Vladimír Meciar kormánya méltó módon kívánt hozzájárulni az önálló Szlovákia létrejöttének megünnepléséhez. A kabinet tavalyi döntése alapján, az éjféli ünnepségsorozat támogatására minden adófizető állampolgár számára 5 koronát utaltak ki állami költségvetésből. Így aztán lett pénz ingyenborra, -pezsgőre, -mulatságra, -virslire és -gulyásra.

Azt persze túlzás lenne állítani, hogy egész Szlovákia önfeledten várta az éjfélt. Kassán alig százan mentek el a mulatságra, hasonló volt a helyzet Dél-Szlovákiában.

– Vasárnap lezajlott a szövetségi, illetve köztársasági parlamenti és a helyhatósági választás második fordulója. Várható-e némi változás az első fordulóhoz képest?

– A választások eredménye nagyon lesújtott bennünket, még akkor is, ha tudtuk: az ellenzék nagyon nehezen tudta volna legyőzni Milosevicset. Arra számítottunk, hogy legalább az elnökválasztás második fordulójában lesz némi esélye Panicsnak: hátha a koszovói albánok mégsem bojkottálják a második menetet, ők ugyanis Milosevicstől vették volna el a szavazatokat.

A zavaros és semmire nem vezető vita arról, mit kellene tenni Bosznia hosszútűrő népéért, jól jelzi, milyen rossz a hidegháború utáni Nyugat közérzete. Az európai lelkiismeret-furdalás, az amerikai álmoralizálás és hamisítatlan, színtiszta tudatlanság szépen összekeveredik a politikai eszmék legrosszabb egyvelegévé, amely a régi csúf békemozgalmi idők óta kialakult.

Azok, akik nagyon jól megvoltak Brezsnyevvel és Maóval, most egyszeriben beavatkozást követelnek.

A január elsejétől önállósodó Szlovákia a külső szemlélő számára furcsa képet nyújthat. Az országot eufóriával vegyes letargia, felhőtlen optimizmussal kevert katasztrófahangulat üli meg. És a szorongás. Minden áttekinthetetlen, megfoghatatlan. Mindenki tanácstalan. Anton Hrnko, a Szlovák Nemzeti Párt egyik vezére szerint a szlovák nemzet mindig megijedt az elért célok előtt, s a politikusoknak kell ráébreszteni őt kötelességére. Ezt ma sokan, sokféleképpen teszik.

Svájc vagy Balkán?

Marián Tkac, a Szlovák Állami Bank jövendő vezérigazgatója töretlenül optimista.

„A szavazók nemcsak a reformot és a szabad piacot, a privatizációt és a szabad kezdeményezést, hanem magát a demokráciát is elutasították” – írta közvetlenül a romániai általános és elnökválasztások első fordulóját követően Dan Pavel a 22 című hetilap hasábjain.

Kemény ítélet, melynek kíméletlen önrevízióra kellett volna ösztönöznie a román demokratikus erőket. Miért ilyen az a nép, melynek képviseletében a román értelmiség színe-javát egybegyűjtő ellenzék a politikai küzdőtérre lépett?

Magyarországra települve is erdélyiként nyilatkozó írótársam fejtette ki nemrég egy interjúban már-már provokatív őszinteséggel, hogy az úgynevezett hídszerep bizony hatalmas hazugság. Senki ne várja az erdélyi magyarságtól, hogy az anyaország és Románia vitáiban közvetítőként működjön. Az ő hátán – nyilatkozza – senki ne akarjon átgyalogolni. A kisebbségre történő állandó mutogatás nem segíti Budapest dolgát, ha Bukaresthez keres utat.

A nem egyszer lengyel „Vaslady”-ként emlegetett 46 éves Hanna asszony ugyanis nemcsak sikeresen tartja össze hétpárti kabinetjét, de győztesen került ki a politikai csatákból is. Legalábbis eddig…

Győzelem a munkásság és az ideológia felett

A Suchocka-kabinetnek november végén sikerült végre megtörnie a nyáron kirobbant sztrájkmozgalom utolsó bástyáját: a mielcei WSK-gyárban is a kormány számára kedvező megállapodással ért véget a július 14-e óta folyó sztrájk.

„Maradjunk, hogy megmaradjunk” – hangzott a bácskai és a bánáti püspökök karácsonyi üzenete, különösen azokat szólítva fokozottabb lelkiismeret-vizsgálatra, akik a távozást fontolgatják. Nem tudom, ki értette meg jobban a pásztorlevél üzenetét: azok-e, akik vasárnaponként besétálnak a templomba, vagy pedig azok, akik magukra hagyottan vívják mindennapi küzdelmüket. Ezek az idők mindenkit próbára tesznek. Karácsonykor tiszta lelkiismerettel gyújtok gyertyát – mondta a minap egy fiatal újvidéki magyar tudós.