A kormánnyal szemben meglehetősen kritikus szlovák sajtó szinte teljesen egyöntetűen ítéli meg a Duna nemrég elkezdett elterelését. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a C változat, illetve a bősi vízi erőmű megvalósítása össznemzeti üggyé vált, és fontos elemét jelenti az önállósuló Szlovákia külpolitikai arculatának. Az alábbiakban két – egymástól meglehetősen távol álló – újság kommentárját ismertetjük.

A litván gazdasági élet szinte teljesen megbénult, az emberek kétségbeesetten keresik a kiutat. Ezt a helyzetet használta ki a propaganda, mely két forrásból táplálkozott.

A magyar közvélemény aligha ismeri Ewa Letowska nevét. A többség számára az sem segítség, ha hozzátesszük, hogy a ma 52 éves jogásznő az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb lengyel politikusa volt. Figyelmünket valószínűleg azért kerülte el személye, mert az általa viselt tisztség eleddig ismeretlen volt hazánkban. Ő volt ugyanis a lengyel ombudsman.

Elsőként Kelet-Európában


Az Állampolgári Jogok Szóvivőjének intézményét – Kelet-Európában elsőként – 1987. július 15-én alkotta meg a lengyel parlament.

Horvátország java részén látszólag minden a legnagyobb rendben van.

A Cotroceni-palotában nem szeretik a sajtót. Nincs sajtóértekezlet, amelyen Iliescu elnök ne intené meg ezt vagy azt a lapot, ne marasztalna el egy-két újságírót. Beosztottjai, testőrei is előszeretettel verik el a port a sajtó munkatársain, olyat azonban még nem látott a világ, hogy a választott elnök önkezével támadjon a kényelmetlenkedő újságíróra.

A szeptember 27-i parlamenti és elnökválasztások eredményének megjósolását különösen megnehezíti az a tény, hogy Romániában alig létezik megbízható közvélemény-kutatás, a közhangulat egyébként is kétségbeesés és apátia közt csapong.

Ma már mindenki ellenzéki, mindenki elégedetlen az utolsó két és fél év eredményeivel. Mindenki ellenzéki, de ellenzékiségük motivációja különféle, gyakran egymásnak ellentmondó. A demokratikus ellenzék a posztkommunista hatalmat vádolja a politikai-gazdasági krízis miatt.

A jugoszláviai helyzet ismerői számára a londoni Jugoszlávia-konferenciáról érkező hírek között az volt a legfontosabb, hogy leváltották posztjáról Kertész Mihályt, a jugoszláv titkosrendőrség vezetőjét, kizárták a jugoszláv delegációból, majd hazaküldtek Londonból.

Vukovárban folytak a jugoszláv polgárháború legkeményebb és leghosszabb harcai. 90 napig tartó ostrom után a szerbek kezébe került a város, illetve az, ami megmaradt belőle. A horvát csapatok parancsnoka máig azt állítja, hogy megvédhette volna, ha védőihez eljut a szükséges fegyver és felszerelés. Tudjman elnök azonban – a vukovári parancsnok vádjai szerint – a vukovári harcosoknak eljuttatandó fegyverek megvásárlására szánt pénzből egy magánrepülőgépet (vagy helikoptert) vett magának.

Mindezen háborúk legfőbb tragédiája egybehangzó vélemények szerint az, hogy olyannyira sokféle érdek, csoport stb. ütközik meg bennük, hogy békéltetésükre egyelőre sem külső, sem belső erő nem látszik képesnek. Legfeljebb csak ideig-óráig tartó tűzszünetek érhetők el, miként a csecsen–ingus vagy a moldáv–Dnyeszter menti viszály esetében. És a tádzsik konfliktus, ha lehet, még ezeknél is bonyolultabb.

Szlovákia-szerte Meciar képmása díszíti a hivatali szobák falait, amelyek között pártjának, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak (HZDS) hívei keresik vajas kenyerüket. A Smena című napilap szerkesztőségi szobáiban is függnek Meciar-portrék, de ez aligha tetszik Szlovákia erős emberének. A képek alatt ugyanis Orwell-idézet olvasható: „A Nagy Testvér lát téged. A Nagy Testvér szeret téged. A Nagy Testvér tudja, mi jó neked.” A szerkesztőség nem titkolja, hogy mi a véleménye a pozsonyi „egypárti uralomról”. S ez bosszantja Meciart.