Már a kezdeteknél mutatkoztak problémák, hiszen nem volt 1 millió forintunk, hogy az alaptőkét befizessük, de 15-18 éves autóink révén és baráti kölcsönökkel végül sikerült a minimumösszeget befizetnünk. Bankkölcsönről természetesen nem is álmodhattunk.

Júniusban kiadtunk egy emlékkötetet Halottaink – 1956 címmel. Megjelenés után elvittük a nagy állami terjesztő cégekhez, hogy nevükhöz méltó módon végezzék a dolgukat, és árusítsák boltjaikban kiadványunkat.

A 70-es évek első és utolsó magyar íróperének egykori vádlottjától tudható, mennyire sajnálta évekkel később, hogy a sokszorosított kézirat által elkövetett izgatás vádja ellen nem a vád elemi jogszerűségének kétségbe vonásával válaszolt, hanem azzal, hogy vitatta a sokszorosítás, illetve az izgatás fennállásának tényét. Akkori védekezése – párosulva a nemzetközi tiltakozással és a vádlók ügyetlenségével – végül is félsikert eredményezett: csak enyhe büntetést kapott, azt is felfüggesztve.

Harmincöt évet kellett várni arra, hogy Churchill: A második világháború c. hatalmas munkájából készült válogatás magyarul megjelenjen. Igaz, már a hetvenes évek elején megjelent a Kossuth Könyvkiadó ún.

Több mint húsz esztendeje, hogy Andy Warhol New York-i műtermében, amelyet akkor már az egész világ csak mint „Factoryt” emlegetett, megjelent Valerie Solanis, az a fiatal feminista hölgy, aki időnként Warhol filmjeiben mint statiszta szokott szerepelni, és pisztolyából lövéseket adott le a művészre. Warholt életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba, ahol ugyan lassacskán felépült, de a közvélemény szemében soha többé nem számított egészséges és alkotóképes embernek.

A magyar avantgárd mindent elveszített a konzervatív politikai hatalommal vívott harcában – fejtette ki 1982 legvégén Birkás Ákos festőművész az akkoriban megnyitott, nem hosszú életű „Rabinec” maszek galériában. A hatalom megfosztotta követelőző, kritikai és utópisztikus ellenségét a terétől és idejétől, nyilvánosságától, intézményes hatáslehetőségeitől.

„Ugyanolyan sötét volt, és ugyanúgy esett, mint azelőtt.” A könyv második részében olvashatjuk ezt, miután Sztavrogin kilép Satov lakásából. Éjszakai regény Dosztojevszkij műve, hősei mintha napnyugtakor kezdenének élni.

A zsűri döntésével olyan tervet tüntetett ki, mely 1956 síremlékének megközelítésében az ellentétek összekapcsolásából indult ki. Az ellentét valójában nem más, mint maga az elemi struktúra, s ezért ez a kiindulás szerkezeti szempontból a legegyszerűbbnek tekinthető.

Mi indokolja egyrészt Jovánovics megközelítését, másrészt hogyan oldja meg az „ábrázolást” ebben a megközelítésben?

1956 a kelet-európai és azon belül elsősorban a magyar történelemben a korszakváltás tragikus kísérlete.

„1956. december 8-án Salgótarjánban szovjet katonák és magyar karhatalmisták százharmincegy halálos áldozatot követelő sortüzet zúdítottak a tüntető tömegre. Négy nap múlva a városból eltűnt az acélgyári nemzetőrség két vezetője, Haday Rudolf harminchárom éves műszaki fordító és Hargitay Lajos huszonnyolc éves gépészmérnök.”

E felirattal kezdődik ifj. Schiffer Pál új filmje, az Engesztelő. Maga a történet azonban nem az egykori sortűzről szól, mint vélhetnénk, hanem a jelenről.

1989 márciusában fölborzolta a kedélyeket a hír: lemondott Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Azóta – a Közgazdaságtudományi Egyetemen – újra főállásban végzi a szociológiai és pedagógiai egyetemi oktatói és tudományos tevékenységét, amit tizedik esztendeje folytat. Azzal kezdem a beszélgetést: hogy mint a Demokratikus Magyarországért Mozgalom, a reformszövetség vezető személyisége, azaz: a nemzet dolgaiban felelősen gondolkodó és tevékenykedő ember, nem érzi-e most meghátrálásnak az akkori látványos leköszönést?

– Nem!

Tényi István rendező kissé didaktikusra sikeredett dokumentumfilmjében nem is elsősorban a főhős, Kristály Gyula személye és viselkedése, cselekedeteinek a motívumai az érdekesek. Nem is a perben közreműködők okfejtései. Izgalmas persze az ügy, de még izgalmasabb mindaz, ami mögötte tapintható és érzékelhető. Ahogy előtűnnek a kádári „mű” repedései. Ahogy láthatóvá válik a hazugság és az elnyomás gépezetének – hol rafinált, hol brutálisan célratörő – működése. Ahogy a nagy mechanizmus kívülről és távolról, de elsősorban belülről irányítja az egyént.