Alcíme szerint „A víz alatti régészet regénye”. Ám szerencsére nem regény, hanem élvezetes ismeretterjesztő mű egy múzeumi restaurátor feleségének a tollából. Egyébként pedig a víz alatti régészetnek szinte monográfiaszerű feldolgozása az 1980-as évtized közepének állapotai szerint, 242 tételből álló irodalomjegyzékkel, amiből csupán egyetlen a magyar nyelvű. Már ez is jelzi fontosságát a hazai könyvpiacon. Ha az alcímadás mégis jogos, akkor azt a krimi izgalmasságú tárgy olvasmányos taglalása indokolja.

A tárgy ugyanis túl a kalandos részleteken (mint pl.

Amikor egy reggel Greg or Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálódzott szeme előtt.

Kedves Barátaim, Hölgyek és Urak!

Az elmúlt hétvégén elhatároztam, hogy hétfőn este elmerengek a fesztivál megnyitó szövegén, papírra vetem köszöntő soraimat, hogy rossz szokásomtól eltérően most végre ne kalandozzak el, ne vághassak egyszerre több csapást, amelyek aztán csak azért sem találkoznak, hacsak nem a végtelenben, de azt ki képes kivárni?

Rasszizmus, cigányellenesség, szegényellenesség, közömbösség. Valahogy úgy kellene tudni tárgyszerűen beszélni minderről, hogy ne másokról beszéljünk, másokról, akiknek esetleg jobb az előítélet-teljesítményük, hanem magunkról, magunkra mutasson szigorú erkölcsi ujjunk.