A pokol, a legaljasabb emberi indulatok, a legmegalázóbb történelmi helyzetek nem attól pokoliak, hogy a gonoszság tetőfokát jelenítik meg. A színtiszta, keveretlen feketeség láthatatlan, szemmel, ésszel, érzékekkel nem felfogható. Csak akkor tesz múlhatatlan benyomást az emberben, ha más árnyalatokkal vegyül össze, fehérrel, rózsaszínnel, szivárvánnyal – jó szándékkal, vágyakkal, ellentmondásos indulatokkal. Az ördög ember alakjában igazán hatékony és félelmes.

Hídépítő mérnöknek tanultál, és ez bizonyos mértékben mintha valamennyi rendezésedre, koreográfiádra rányomta volna a bélyegét. Az Artus legújabb előadása, az Einstein álmok azonban bővelkedik egészen konkrét utalásokban: szereplői, alkotói között építészt, építészhallgatókat találunk, mi, nézők pedig néha mintha a Budapesti Műszaki Egyetem folyosóin, előadótermeiben járnánk.

Volt idő, amikor a színházi, koncerttermi estéken a vastapsot szerettük a legjobban.

Kérlek, ne vedd zokon, hogy fedőneveden szólítalak. Nehéz választanom.

Valamikor a hetvenes-nyolcvanas években máshogyan is hívtak, de olvasom a Narancsban, hogy az a másik vezeték- és keresztnév művésznév volt.

Versek, színház, miegyéb...

Rosszul tudták a régiek, szemenként szedett szőlőből préselt, pincék mélyén hosszan érlelt nemes nedűnek ugyanúgy kell a cégér, mint a vegyipari műveletek másra már nem használható melléktermékeként előálló kannásbornak. A kulturális árucikk fogyasztójáért folyó verseny mostanában Magyarországon is számtalan új, korábban ismeretlen hirdetési formát honosított meg.

(koncepció)

A Beszélő 2001. október 19-én ünnepelte 20. születésnapját a Zrínyi Nyomda elhagyott üzemcsarnokában. Ebből az alkalomból a szervezők húsz művészt, illetve művészcsoportot kértek fel arra, hogy a nap folyamán, in situ készítsenek egy-egy évszámhoz kapcsolódó művet. A művészek a kiválasztott évet reprezentáló mű témájának kiválasztásához egy évenkénti lebontású eseménytörténeti vázlatot vehettek igénybe.

A vers a Beszélő nyomtatott számában olvasható.

Áhított nyugalmadért,
e bilincs-unalomért
vacogtál mindig
minden ízben,

nem a vonat kereke, hallod,
a lelked, mi erre kattog:
feloldódni a még-ben,
a szív-hökkenésben,

tányérban és pohárban,
mindegy miben,
miféle gázban,
miféle másban;

zsarnokság, zsarnokság?,
olyan nincs,
bolond birka népnek
drága kincs

a kolomp,
s az, ha nászi-rácsot
ijedt tévelygése helyett
az égig növelheti;

Alázata gödre belül,
s tudata hulla benne,
„nem gyávaság ez”
kiált,
ki az,

Különös szerencsének tűnhet, hogy napra B. D. után születtem,
És most felkértek, hogy írjak versére egy verset, ezt-azt, amit bírok.
Köszönjem-e a véletlennek, a véltnek, nem tudom,
Itt újra csak magyarázkodnom kellene.

Így kérdés persze: ősöm-e ő? Annyi idő telt el azóta, hogy -
Meg aztán nem hiszek ebben, hogy ő az enyém is.
Születéseink ilyetén egyezése csekély
Lehetőség a találkozásra. Nem több.

Nem kevesebb.

I. PRÓZAI ELŐLEG

Hír:

1594-ben Esztergom falainál Balassi Bálinttal együtt küzd Claudio Monteverdi. Balassi meghal, az olasz túléli a harcokat, így megírhatja számtalan madrigálja mellett a zeneirodalom első operáját, az Orfeót. Hasonlóképpen túlélő René Descartes is, aki – kevesen tudják – 1621-ben harcol Esztergomnál.

KÖVETKEZTETÉSEK

1. A nyugodt erő értelmezése, higgadt nemzeti önteltséggel:

Esztergom nem pusztán a magyar katolicizmus elsőszámú őrhelye, hanem egyben az újkori kultúra bölcsője is.

2.