Tisztelt Kozák László!

Anélkül, hogy érdemben hozzá kívánnék szólni a Liga körül kialakult véleményháborúhoz, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy hibás gondolatmenetére:

Az egyszerű többség, amelyet gyakran a – matematikailag kevéssé pontos – „50 százalék plusz egy fő” formulával jelölnek meg, a következő két követelmény együttes fennállását jelenti: egyrészt a pozitív döntéshez a határozatképes létszám több mint felének igenlő szavazata szükséges, másrészt az igenek számának legalább eggyel többnek kell lennie a nemek számánál.

Tisztelt Szerkesztőség!

Nemrég a Népszabadság egyik szerkesztőjével, Miklós Gáborral arról beszélgettünk, hogy ha egy szociálliberális kormány kerül hatalomra a következő választások után, akkor vajon mi mint publicisták hogyan tudjuk megtartani ellenzékiségünket, és egyáltalán, ad-e nekünk annyi publicisztikai témát az a kormány, hogy megéljünk belőle. Abban maradtunk, hogy lesz mit írnunk. Hiszen azt, hogy „Ez nektek szociális biztonság?”, vagy hogy „Ez nektek liberalizmus?”, számos alkalommal lesz módunk megkérdezni, nem lehet olyan tökéletes az a rendszer sem.

Tisztelt Kőszeg Ferenc!

Tisztelettel tájékoztatom Önt arról, hogy 1994. január 31-én, hétfőn reggel 8.00 órakor, a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt

ÉHSÉGSZTRÁJKOT KEZDEK.

Tiltakozásomat mindaddig kívánom folytatni, ameddig az ellenem 1982-ben hozott ítéletet – miszerint kémkedés és közokirat-hamisítás vádjában bűnös vagyok – a bíróság meg nem semmisíti.

1993 nyarán levelet írtam Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Balsai István igazságügy-miniszter uraknak.

Volt – tehát lesz?

Nem kívánok Vit László Haderőszak című „radikálisan pacifista” írásának lényegi mondanivalójával vitába szállni már csak azért sem, mert a főbb következtetéseivel egyetértek. Osztom véleményét abban, hogy a honvédelmi törvény jelenleg folyó parlamenti tárgyalásánál a pártok – valószínűleg tudatosan – megkerülik a törvénytervezet legsúlyosabb, elvi jelentőségű rendelkezésének vitatását: a hadkötelezettség, a sorozás intézményének beláthatatlan ideig való fenntartásáét.

A Renner-ügy s a cikk szereplőjeként szeretném kiegészíteni, illetve pontosítani Eörsi László írását. Renner nálam Kovács Péterként mutatkozott be; a konspiráció oly mértékben sikerült, hogy csak a Gyorskocsi utcában tudtam meg az igazi nevét. Erre a névre is volt személyi igazolványa. Az én feladatom volt az írószövetség és a Központi Munkástanács bekapcsolása. Az előbbiből Koczkás Sándor és Reményi Béla (mindkettő Kovács Teréz segítségével), az utóbbiból Bali Sándor volt a partnerünk. Kovács T.

Bevallom, nem tartozom a Beszélő olvasói táborába. Egy barátom hívta fel a figyelmünket – ismerve hosszas kálváriánkat – cikkükre. Mi is hasonló gondokkal küzdünk, mint a cikk megszólaltatott szereplői. A vejem, akit negyedik gyermekemként szeretek, nem egészen fehér bőrű, angolai anya és brazíliai apa gyermeke. A szülei nem élnek, három évig Budapesten tanult, majd amikor – megszűnvén az államközi egyezmény és a vele járó ösztöndíj – egyszerre nemkívánatos külföldinek számított, hazament.

Tisztelt Szőke Zsuzsa!

Olvastam a Beszélő 1993. június 12-i számában „Szénporhintés” című cikkét. Azt gondoltam, e témakört már teljesen kimerítették a sajtóban megjelent cikkek. Lám mégsem.

Sajnálom, hogy rossz perceket szereztem Forgács Évának, aki mérges lett rám, mert sikertelennek láttam (látom ma is) a Kállai Ernő Kör tagjai és az újságírók május végi találkozóját, s aki haragszik, mert nem azt vártam és kaptam a Fészek kertjében, mint amire ő vágyott, s amihez – dühét figyelve – úgy rémlik, hozzá is jutott.

Tagtársam mérges rám, mert nem bírom kimutatni örömömet annak hallatán, hogy a két legnagyobb napilap kulturális rovatának vezetői megígérték: majd több helyet igyekeznek szorítani a képzőművészetekkel kapcsolatos kis színes híreknek és riportoknak,

Hajdu István röviden, madártávlatból beszámolt a Művészeti Írók Kállai Ernő Körének május végén megtartott sajtóértekezletéről, nem is sejtetve olvasóival, hogy a „műkritikusok, művészeti írók kisded csoportjának”, amelyről szó van, ő maga is tagja volt, s részt is vett a találkozó előkészítésében. Igaz, némán: fölényes meglátásait, a „dolog esetleges értelmé”-vel kapcsolatos szkepszisét nem tartotta fontosnak kollégáival megosztani.

Tisztelt Beszélő!

„Hiába van palotád Budán…” címmel Zolnay János foglalkozott nemrégiben elhangzott parlamenti interpellációmmal. Néhány pontosítást kell tennem az olvasók tájékoztatása érdekében.

A szerző szerint „Józsa Fábián belügyi államtitkár”-hoz interpelláltam. Nem így van. A belügyminiszterhez és a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterhez interpelláltam, helyettük válaszolt Józsa Fábián. Jobban mondva felolvasta a Köztársasági Megbízott Hivatala által írt anyagot.