Fuvarozók Országos demokratikus Szövetsége
1191 Budapest, Rákóczi u. 25.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!*

Cikkükre reagálni kívánok. Egyrészt azért, mert megszólaltattam, másrészt azért, mert a cikk sok tárgybeli tévedést és eszmei csúsztatást tartalmaz.

Horváth Pál vagyok, a Rádió Taxi Szövetkezet és a Fuvarozók Országos Demokratikus Szövetségének elnöke. Mintegy 4000 fuvarozó tartozik szövetségünkhöz, és a blokád utáni időszakban az új közlekedési törvény, vagy utcai nyelven „taxistörvény” megalkotásának tevékeny résztvevője vagyok.

Olvasom a 43. szám 17. oldalán a Levélváltás című közleményben, hogy a Peter Hinke válaszából láthatólag Antall József „külföldi politikusok jelenlétében határozottabban utasítja el Csurka István nézeteit, mint a magyar parlament színe előtt”.

Hogy mi nyugtat meg egyes külföldi politikusokat, az kérdéses, de hogy Antall a CDU vezetői előtt is csak kertelt Csurka-ügyben, az viszont – a Beszélő értelmezésével ellentétben – világos. Mert mit is tart sajnálatosnak a magyar kormányfő?

Pusztán szakmai szempontok indokolják, hogy mint régi tisztelője, a szamizdat-Beszélő olvasója, a jelenlegi előfizetője – nem kioktatásképpen – megismertessem néhány olyan orvosi, ezen belül sebészi alapfogalommal, melyek hiánya egy mégoly tárgyilagos beszámolóban is a szakemberben hiányérzetet kelt, esetleg bosszankodást vált ki, a laikus olvasót pedig félrevezeti.

Egy seb gyógyulásának időtartamát nem annak hossza, hanem mélysége, az alatta elhelyezkedő képletek sérülése határozza meg.

Első olvasásra talán úgy tetszik, hogy írásom nem kapcsolódik szorosan a Beszélőben megindult vita témájához, de fejtegetésemből ki fog tűnni, hogy a korszerű biztonságpolitika kialakítása e részterület igényes kimunkálása nélkül nem lehetséges. Ezért még az új honvédelmi törvény megalkotása előtt megkísérlem a figyelmet e terület felé irányítani.

Szakterületem a katonai rendészet, amely megítélésem szerint megérett a gyökeres átszervezésre.

Tisztelt szerkesztőség!

Nagy érdeklődéssel olvastam Langmár Ferenc írását az úgynevezett dél-budai metróról. Azon kevesek közé tartozom a Fővárosi Közgyűlés tagjai közül, akik pontosan látják a ráfejlesztési csapdát, de emellett mást is. Azt, hogy Schneller István a közgyűlés 1991.

A Beszélő utolsó, 37. számában a „22-es csapdája” című cikkben olvashatjuk Harmati Béla evangélikus püspök nyilatkozatát a budapesti Deák téri iskola visszavétele körüli bonyodalmakról. Elöljáróban köszönjük a szerkesztőségnek e nyilatkozathoz fűzött, az igazságot tömören összefoglaló, korrekt jegyzetét, ugyanis nagyon nehéz a püspök úr megalapozatlan állításokat és a tantestületre szórt rágalmakat tartalmazó nyilatkozatát higgadtan végigolvasni.

Tisztelt Beszélő!

Bár nem igazán értem, hogy a Figyelőben és a HVG-ben megjelent cikkeimről Langmár Ferenc miért a Beszélőben, nem pedig az érintett lapokban írt kritikát (A mélypont szomorúsága, 1992.

Az ördögbe is, jól megsértettél. Cikkedben a Fővárosi Közgyűlés liberális képviselői mint a keresztény-nemzeti eszmék uszályában fetrengő társutasok festetnek le irónod által. Úgy kötöd hátra sarkunkat (amelyen vitézi sarkantyúkat vélsz látni), hogy előtte nem tájékozódtál megfelelően. Lássuk a dolgokat magukat. Örülök, hogy a szoborkert ötlete tetszik (habár kicsit koppintás, a recski meg békéscsabai Lenin-rezervátum tervére hajaz – csak mi meg is csináljuk). A hódítás meg meghódolás signumai ugyanis nem valók egy szabad város köztereire.

Tisztelt Államtitkár Úr!

A második világháború befejezése után Ausztria szovjet megszállási övezetében az egyik legnagyobb hadifogolytábor Zwettl közelében volt. Jogellenesen itt tartottak fogva több ezer magyar katonát, akik május 8-án kapituláltak. A betegeket részben a táborban elkülönített barakkokban, részben a táboron kívül létesített kórházban „kezelték” gyógyszer nélkül. Az elhunyt katonák többsége jeltelen sírokban nyugszik az allensteigi katonai temető ezer természetes gránit keresztje alatt, 3900-an. In Memoriam felirattal állítottak emléket a 4.

A Beszélő 1992. augusztus 15-i számában interjút közöltek Juhász Pállal, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével. A beszélgetés előtt a riporter – ahogy szokás – bemutatta az olvasónak Juhász Pált, a Következőképpen: „Juhász Pál agrárközgazda, agrárszociológus, az SZDSZ parlamenti képviselője.