A legutóbbi számban Újpest vezetőinek levelével lezárták az ún. Újcsakö-ügyet, de mivel engem személyesen nyolc esetben is megszólítanak a szellemes levélírók (Győri Péter, Győri Úr, Péterek és Petike), engedjenek meg négy mondatot.

1.  Ha az olvasók közül valaki úgy gondolja, hogy a nyílt levél nem minden összefüggését érti, mert nem ismeri kellően az Újcsakö-ügyet, úgy osztozom sorsában, számomra legalábbis teljesen követhetetlen és zavaros az írás egésze és az egyes részek is.

2.

Neményi László írása híven visszatükrözi liberális (?) politikusaink és gondolkodóink hihetetlen rövidlátóságát és történelmi (egyháztörténeti) tájékozatlanságát.

Egyedül az ad némi reménységet, hogy még Neményi László szemei előtt is felsejlett, hogy talán ennek a parlamenti vitának a valódi tétje nem az volt, hogy Moon tiszteletes egyháza vagy szektája kapjon-e 100 000 (azaz százezer) forintot az állami költségvetésből, avagy ne. Mi volt hát valójában a tét?

Ergonett Rt.
1082 Budapest VIII., Kisfaludy u. 11.

Tisztelt Kőszeg Ferenc főszerkesztő úr!

A „Heten Tarcsa ellen” című cikkére kívánunk reflektálni.

Amit abban megfogalmaz, több szempontból valótlan.

1. Az Ergonett Rt. 1988-ban kétmillió forintért vásárolta meg a Kerepestarcsa, Templom utca 3. szám alatti házingatlant a kerepestarcsai tanácstól. Az épület teljesen lepusztult állapotú volt, amit az is bizonyít, hogy kb.

Kedves Laci!

A Kellemetlen parlament című cikkünket bírálva – rád nem jellemző módon – néhol pontatlanul fogalmaztál. Ezekre a pontatlanságokra szeretném felhívni a figyelmedet.

1. „Fennen hivatkozni hiányos, nyilvánvalóan rossz szabályokra nem felelős magatartás” – írod Te. Ez biztosan így van, mi azonban nem hivatkoztunk semmiféle szabályokra se fennen, se alant, mert az egyházak állami támogatásával kapcsolatban ilyenek nem léteznek, tehát nem is lehetnek se hiányosak, se rosszak.

2.

Kritikus vagy skalpvadász?

Bán Zoltán András Pilinszky Nyugaton című könyvemmel foglalkozik, amelyben a költő 32 levelét adtam közre. Nem szokásom bírálatokra válaszolni, most teszem először, de a recenzió olyan gyanúsításokat tartalmaz, amelyekre felelnem kell, ha nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy hallgatásom beleegyezés. Megragadom az alkalmat, hogy a recenzens néhány téves állítását is helyreigazítsam.

Bán az invektívák és gúnyiratok klasszikus elvét alkalmazza: merészen kell rágalmazni, valami mindig ott ragad.

AZ IRÁNI ISZLÁM KÖZTÁRSASÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE A MINDENHATÓ NEVÉBEN

Kőszeg Ferenc úrnak,
a Beszélő főszerkesztőjének

Ellentmondásos ismertetés vagy dogmatizmus!?

Tisztelt Uram!

Meglepetéssel olvastuk Gábor György úr téves és torzító cikkét az iszlámról és a vallásgyalázásról az Ön mérvadó lapjának 1993.

Örömmel láttam a Beszélő 1993. február 6-i számában áttekintését Donáth Ferenc életpályájáról, amelyhez az alkalmat Donáth A Márciusi fronttól Monorig című könyvének megjelenése adta. Mint e könyv felelős szerkesztője, szeretnék cikkéhez két pontosító megjegyzést fűzni.

1. A könyvet nem egyedül a Századvég Kiadó publikálta, hanem a Századvég és az MTA Közgazdaságtudományi Intézete közösen, amint az a borítón, továbbá a könyv 3. és 4. oldalán szerepel.

Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Beszélő „szekta-ügyek”-kel kapcsolatos írásait. Ezen kívül jómagam is ellátogattam a Kossuth Klub „szektaest”-jére, és ott nem kis megdöbbenéssel hallgattam Németh Géza lelkész úr szakértőként előadott elméleteit, és főleg az amerikai „destruktív szekták” ellen intézett kirohanásai leptek meg.

Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Tisztelt Kőszeg Ferenc!


Az alábbi levélíró mind az ellenzék, mind a kormánypárt hetilapját olvassa. Már rég beláttam, csak így tudok valósághű képet kialakítani, ha meghallgatom mindkét oldalt. Remélem, helyesen cselekszem. Az előítéletek elvetése mindig helyes.

Ezért magamat a Beszélő régi és rendszeres olvasójának mondom. Ezért szeretném, ha ezen kis írásom a levelező rovatban megjelenne. Ha ezzel ön egyetért.

1993. január 9-én én is elmentem az MDF Népi-Nemzeti Körének nyilvános gyűlésére, mint az ön Nagy W.

Kedves Olvasótársaim!

Először cikket akartam írni a szektaüldözött szektákról, de elriasztott az első cikk sajátos kinyilatkoztató stílusa.

A levél szubjektív műfaj, elmondhatom saját tapasztalataimat, ami mégiscsak más, mint egyik vagy másik oldal interpretálásában számunkra ismeretlen emberekkel megtörtént események.

A levél szubjektív műfaj, kategorikus kijelentései is könnyebben megkérdőjelezhetőek, mint egy kinyilatkoztatásnak, s éppen ezt szeretném elérni.