A Beszélő július 21-ei számában Vág Veronika az utolsó oldalon megjelentetett vehemens levelében a visszarendeződés kirívó példájaként említi meg, hogy más felsőoktatási intézmények között a szegedi bölcsészkaron is „sztálinista kádereket” vesznek át a Párttörténeti Intézetből, illetve a Pártfőiskoláról, tanszékenként esetleg négyet-ötöt is.

Horváth József megrögzött füllentő. Emlékezhetünk: még a Duna-gate ügy előtt, kissé megbicsakló hangon ugyan, de belemondta a tévé kamerájába, hogy e sorok írójának a telefonját, Isten őt úgy segélje, nem hallgatják le. Utóbb pirulhatott, mert, puff, épp erre a lehallgatásra került elő közvetlen bizonyíték.

Már nyugdíjasként a Pesti Hírlapnak azt nyilatkozta, azért volt szükség meg tavaly novemberben, decemberben is telefonlehallgatásra és levélfelbontásra, mert értesültek róla, hogy az ellenzék behatolásra készül a Belügybe.

Tisztelt Szerkesztőség!

Azzal kezdeném, hogy egy ideje, otthoni barátunk jóvoltából rendszeresen olvashattuk a Beszélőt.

Mindenekelőtt engedje meg, hogy mondanivalómat én is „személyes érdemeim” taglalásával kezdjem. SZDSZ-szimpatizáns vagyok, s mióta korom és nyiladozó értelmem engedi (a Prágai Tavasz évében születtem), olvasom a Beszélőt (terjesztettem is annak idején), és – sok más fiatallal együtt – én is ölelkeztem a rendőrökkel 1986. március idusán a Lánchídon.

Ellentétben Önnel, én nem féltem az SZDSZ-től. Nem harap! Eddig még nem volt rá okom, hogy csalódjak benne, és remélem, hogy ezután sem lesz.

A Beszélő újabban (a nem megújult, hanem az a rongyos régi) MSZMP káderpolitikájának fogadatlan prókátora. Én sem azt mondom, hogy a régi káderek tehetségtelen kétbalkezesek, sőt… De az sem lehet közömbös, hogy valaki minek a szolgálatába állítja (állította) a szaktudását, hogyan hasznosítja (hasznosította) tehetségét. Ezen túlmenően, talán a közéletben is teret nyerhetne a pozitív diszkrimináció szép SZDSZ-es elve. Előfordulhat, hogy nem mindenki tehetségtelen niemand, aki a Kádár-rendszerben nem csinált karriert. Talán vannak olyanok is, akik eddig még nem kaptak lehetőséget.

Őszinte tisztelettel vagyok a Beszélő szerkesztői iránt, ha kritikus hangvételű leveleket, észrevételeket is megjelentetnek. Ezúttal Bauer Tamás cikkére csodálkoztam rá. Kellemes volt látnom, hogy végre az SZDSZ belső világa felől is elemzésre kerül a választási eredmény, még ha szőrmentén is.

Jó érzésem az „Elmosódott program” című fejezetet olvasva billent meg: „…belekergettek bennünket abba a csapdába, hogy mi az idegen tőkét és a hazai nagy monopóliumokat képviseljük…” A cikkíró ezen kitételével kapcsolatban a kérdésem az, hogy kicsoda kergetett kit és mikor.

Az újság július 7-i számában az „Elmélkedés egy vereségről” c. cikkében magam és társaim nevében nem értünk egyet a leírtakkal.

Reméljük, hogy az illetékesek (a Fidesz vezetősége) olvassák a cikket, és megfelelően fognak reagálni a leírtakra.

Amennyiben ez így lesz, kérjük, közöljék a Beszélőben.

Tisztelettel:
Fidesz-tagok

1. Az emberi élet kérdéseit (abortusz, eutanázia) és az egészségügyi dolgozók lelkiismereti szabadságának kérdését súlyuknak megfelelően kell szabályozni! A Magzatvédő Társaság azonban ennek érdekében beadvánnyal nem fordult semmilyen fórumhoz. Határozott álláspontunk, hogy ezen a téren a felvilágosítás a legsürgősebb teendő.

2. Az emberi élet a tudomány mai állása szerint a fogamzáskor kezdődik. Ennek elismertetése felvilágosítás, ismeretterjesztés segítségével kell történjék!

3. A nem kívánt terhesség elleni védekezés (a terhesség megelőzése) alapvető emberi jog.

Szilágyi Sándornak a Beszélőben (l. 28; 1990. július 21.) megjelent „Le volt ez már pacsizva” c. írásához szeretnék néhány kiegészítést fűzni. A cikket nagy megelégedéssel és egyetértéssel olvastam, de mint a témában közvetlenül érdekelt munkás, aki nap mint nap a saját bőrén érzi a régi és az új hatalom „áldásos” ténykedésének a hatását, úgy vélem, a cikk némely megfogalmazásában túlságosan diplomatikus.

Egy történetet szeretnék megosztani Önökkel, mely a szakszervezetből való kilépésemről szól.

Május első napjaiban, a szakszervezetre gondolva (Vasas) már azonnal felment a vérnyomásom. (Hiszen ezek élelmiszer-akciót szerveztek [az 5 kg szilvalekvár ehetetlen trutymónak bizonyult, a kiömlött málnaszörp másnapra megkötött, mint az epokitt] figyelemelterelés végett, mikor a SZOT-kongresszuson a szakszervezeti vagyonról volt szó!). Sebaj, bekapcsoltam a vén Commodore-t, írjunk egy kilépési nyilatkozatot!