A haladó politikai mozgalmak évszázados követelése volt világszerte az általános, titkos, arányos választójog, és a legszívósabb küzdelmet éppen Angliában folytatták érte. Így aztán különös, hogy az e célokért folyó tüntetésünket nem más, mint Bill Lomax jellemzi oly módon, hogy „még az ’56-os célokat zászlajára tűző” Magyar Október Párt is oda süllyedt, hogy egy sátorban kempingezik a Parlament előtt” (Beszélő, 1990. április 14.).

A Beszélő szerint azonban a Magyar Október Párt még mélyebbre süllyedt.

Dr. Fóris Gabriella ugyanitt megjelent március 24-i cikkében, az orvosbiológiai kutatás jelenlegi műhelyeit Patyomkin-falvakként jellemezve, úgy véli megoldani a hazai egészségügy és az orvosi kutatás gondjait, hogy „az országos intézetek és a betegellátó intézetek tudományos tevékenységét átmenetileg le kell állítani vagy minimálisra kell csökkenteni”. Véleménye szerint ugyanis a népegészségügyre szánt pénzek jelentős részét egy „megalomániás tudománypolitika” révén értelmetlen kutatásokra költötték, illetve költik.

meglepve értesültem a Beszélő március 24-i számából, hogy a Dunabogdány, Táncsics u. 37. sz. ház falára az SZDSZ helyi csoportja jóvoltából 1990. március 15-én emléktábla került. Ezúton szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akiknek anyagi, fizikai és erkölcsi támogatása lehetővé tette, hogy 1981 és ’85 között ebben a házban készíthessük a Beszélőt.

Kertész Évának és Kertész Györgynek, akiknek nagylelkű baráti kölcsönei nélkül képtelenek lettünk volna megvásárolni 1980-ban a dunabogdányi házat.

Április 9-én, hétfőn, hajnalban.

Járom a hajnali Debrecen utcáit, és gondolkodom. Szemerkélő eső, az erős, északi szél fodrozta tócsák. Letépett s lassan leváló plakátok nedves csomói lógnak le a házak, a hirdetőoszlopok, a villanypóznák oldaláról. A házak ablakai többségükben már sötétek, csak itt-ott látszik még a tévé kékes villódzása – néhány szívós ember ólomnehéz szemhéjakkal még az újabb és újabb eredményeket lesi, ki tudja, miért?

Járom a hajnali Debrecen utcáit, és gondolkodom. A városi tanács épületénél még nagy a nyüzsgés.

Mit tegyek, ha csak a szabad demokratákért meg a Fideszért tudok rajongani és megbocsátani.

Hogy én miben látom a megverettetés okait: piszkosul betöltötte a kuratórium és egyáltalán a tv a feladatát.

A másik az SZDSZ bűne, hogy nem keresett szövetségest a Kisgazdákban, hogy nem látta meg a lehetőséget és az értékeket benne.

Magyarország hagyományai szerint mezőgazdasági ország. Itt a földből jön ki az élet, valahol itt kellett volna kezdeni, aztán erre építkezni.

Aztán ami a legaljasabb fogás volt a kampányban, az a zsidózás.

Az egyesület tagjai 1990. április 10-én, majd 1990. április 20-án a meghívott előadók, az alternatív javaslattevők, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a politikai pártok és a szakmai-társadalmi szervezetek képviselői részvételével ismételten megvitatták a dél-budapesti közlekedésfejlesztés jelentősebb változatait.

Kedves Kőszeg Ferenc!

Ön nem jól olvasta a Magyar Nemzetben, hogy a „LUNI című román hetilap megtámadta Mihály román exkirályt, amiért az bemocskolta Antonescu marsall emlékét”. (Beszélő, 1990. április 28.) A marsall emlékének – ha úgy tetszik – bemocskolásával ugyanis a francia Antenne-2 tv-állomás hivatalvezetőjét vádolták, amint az a cikkben világosan áll. De ez eddig mellékes volna. A Magyar Nemzet címoldalán ismertetett nyílt levél lényege ugyanis az, hogy a benne foglaltak – némi túlzásoktól eltekintve – pontról pontra igazak! S ez nem túl gyakori jelenség II.

Szuchovszky Zsolt nyílt levelét az SZDSZ pécsi szervezetének a volt MSZMP-tagokra vonatkozó diszkriminatív határozatáról a Beszélő április 28-i száma leközölte, de nem kommentálta. Véleményem szerint e kérdésben a szabad demokrata elvek szerint le kell tennünk a garast.

Tudjuk, hogy a volt MSZMP-tagok, akik váltani kívántak, az MDF felé keresték az utat. Ez abból következett, hogy kezdetben az MDF szimpatizáló arcot mutatott nekik. Az átigazolók között rendes emberek éppúgy voltak, mint (többségükben) új-régi karrieristák.

A Beszélő április 28-i számában megjelent zöld Interjúban Sebeők János azzal vádolja az SZDSZ-t, hogy olyan „félelmetes” választási programmal lépett a nyilvánosság elé, amely „még csak a szokásos tiszteletkörök erejéig sem emlékezik meg a környezetvédelemről”.

1990. május 5-én alkalmam volt részt venni a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége Baranya Megyei Szervezetének vezetőségi ülésén. A résztvevők áttekintették az országgyűlési választások tapasztalatait, és arra a következtetésre jutottak, hogy a parlamenti pártok közül egyedül a Szabad Demokraták Szövetsége vállalta nyíltan a cigányság országgyűlési képviseletét.

Elhatározták ezért, hogy a közelgő helyhatósági választásokon törekedni fognak az SZDSZ-szel való együttműködésre.