Kollégáim szívesen adtak volna tájékoztatást (részben adtak is), ha agresszív, válogatás nélküli szavaiból (amelyekért tőlem munkaközösségének vezetője az Ön nevében kért elnézést) nem derült volna ki, hogy szakemberrel van dolguk. Ha a sértett érzékeny, az érthető, nehezen érthető azonban, ha a jogi képviselő mások méltóságát sértő szavakat használ.

Kámán József úrnak, Budapest

Tisztelt katonai főügyész úr!

Tudomásomra jutott, hogy néhány hete a Belügyminisztérium belbiztonsági szervének a tevékenységéről államtitkot képező okiratok és adatok jutottak illetéktelen személyek kezébe.

Sz. Anna romantikus lélek. 14 évvel ezelőtt romantikusan gyereket szült távozó kedvesétől, megfogadva erősen magának, hogy nem fogja zsarolni szerelmét, s soha, senkinek nem árulja el, ki is a gyerek apja. Mindeddig tartotta magát szilárd elhatározásához, hősiesen hajózva kis, hivatalnoki jövedelme törékeny ladikjában a cseperedő gyermekkel a megélhetés tengerén. A gyereket gondosan neveli, dacolva a filléres gondokkal, taníttatja idegen nyelvre, korcsolyázni és úszni, nyaraltatja, öltözteti. A gyerek kedves és sikeres, Sz.

Lehet-e erkölcsi alap nélkül társadalmat építeni? Nyilvánvalóan nem. Ha lehetne is átmenetileg, nem érdemes, mert az ilyen rendszer nem tartós, lélekcsonkító és a többségnek szenvedést jelenthet. Gondoljunk az elmúlt negyven évre! Olyan semmilyen morálon alapult, hogy jószerivel bárkitől bármit el lehetett venni, mert ideológiailag megmagyarázták, „megalapozták”: a nép nevében teszik. Testi-lelki erőszakot alkalmazva olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján jogosnak tűnhetett a művelet. Apámat állása elvesztésével és Szibériával ijesztgették, ha nem ajánlja fel önként öt holdját.

Még 1982 tavaszán szerettem volna hozzájutni az akkor illegalitásban megjelenő Beszélőhöz, s ezért igyekeztem – jó barátom és harcostársam tájékoztatása alapján felkeresni Rajk Lászlót a Galamb utcai címen. Az épület előtt járkálva és fürkészve nemkívánatos személyek felől – egy férfi lépett ki a kapun. Ön volt az.

Kellő igazolás után – megmutatva személyi igazolványomat, a munkahelyi igazolványt és az ’56 előtti papírjaimat, melyek szerint akkor a Közl. Min. egyik központi hivatalának oszt.

Egerben a napokban, a Fekete Ló vendéglőben vadászvendégek mulattak. Bartha Alajos, volt MSZMP megyei első titkár, aktív honatya mellett, a helyi előkelőség körében nem kisebb személyiség hallgatta a cigánymuzsikát, mint Grósz Károly exfőtitkár. Láthatóan jól érezték magukat, most cseppet sem tartottak a fehérterrortól, vagy akár csak attól, hogy a tőlük egy ajtónyira a söntésben italozók megtámadhatják őket.

Kőszeg Ferenc úr!

A „Beszélő” 1990. január 29. Új folyam I. évfolyam 3. számában kommentár nélkül közöltek egy olyan olvasói (?) levelet, amely minden jóérzésű magyar embert legalább annyira felháborít, mint ebben a formában történt nyilvánosságra hozatala. A levélíró egyetlen mentsége az őszintesége – no meg a levélből is érezhető korlátai.

Beismerem, hogy súlyosan vétettem az etikai kódex betűje és szelleme ellen. Egy MSZP-s plakát alól letéptem e mellékelt plakátkiegészítő pótplakátot. Eredeti szándékaim szerint emlékbe. Ugyanis gyűjtöm az első szabad választás relikviáit. A két sor többet mond annál, amit állít, mivel alig félreérthető módon a következőket szuggerálja:

a) A plakátokat olyan pártok szaggatják le, amelyek nevében a „demokrata” szó előfordul.

E. J. tudósítása a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásáról (Beszélő, március 3.) tudatosan vagy az ösztön szintjén – de hamis. Úgy tűnik nekünk, hogy tudatosan. E. J.-nek ugyanis lehetősége volt megismerni az előzményeket, az írásos dokumentumokat. Jelen volt az alakulásnál. Ehhez mérten híradása oly mértékben pontatlan, hogy az már az olvasók – a Beszélő olvasói – félretájékoztatásának minősül.

Egyben a Munkástanácsok mozgalmát lejáratni igyekvő kísérletnek.

E. J.

Megdöbbenéssel olvasom, illetve hallom azokat a felháborodott véleményeket, amelyek az ön által kezdeményezett utcanév-visszaváltoztatásokat kifogásolják. Az értetlenkedők képtelenek felfogni, hogy az antifasiszta ellenállók, a munkásmozgalom vértanúi, a marxizmus klasszikusai mellett, miért akarja ön Dózsa György emlékét is megsemmisíteni, és végképp nem értik, hogy mi kifogása van a Hatvany Lajos vagy a Móra Ferenc utca ellen.

Szalai Pál azzal a feltételezéssel él (lásd Mit vétett Hatvany Lajos? c. írását a Világ 1990. II.