Skip to main content

Visszabeszélő


Somlay Lajos, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, a Beszélő III. 15-i számában megírta, hogy alapszabályuknak megfelelően a MOSZ elnökségében és választmányában csak a létező munkástanácsok képviselői kaphatnak helyet.


Mucsa vagy Európa?

Egy nappal a választások előtt a Beszélő 1990. március 24-i számában Tamás Gáspár Miklós „Új reformkor vagy új Horthy-korszak” című írásában egy újabb választás elé állítja a kampány során amúgy is megviselt olvasót.



Egerben a napokban, a Fekete Ló vendéglőben vadászvendégek mulattak. Bartha Alajos, volt MSZMP megyei első titkár, aktív honatya mellett, a helyi előkelőség körében nem kisebb személyiség hallgatta a cigánymuzsikát, mint Grósz Károly exfőtitkár. Láthatóan jól érezték magukat, most cseppet sem tartottak a fehérterrortól, vagy akár csak attól, hogy a tőlük egy ajtónyira a söntésben italozók megtámadhatják őket.


Még 1982 tavaszán szerettem volna hozzájutni az akkor illegalitásban megjelenő Beszélőhöz, s ezért igyekeztem – jó barátom és harcostársam tájékoztatása alapján felkeresni Rajk Lászlót a Galamb utcai címen. Az épület előtt járkálva és fürkészve nemkívánatos személyek felől – egy férfi lépett ki a kapun. Ön volt az.

Kellő igazolás után – megmutatva személyi igazolványomat, a munkahelyi igazolványt és az ’56 előtti papírjaimat, melyek szerint akkor a Közl. Min. egyik központi hivatalának oszt.



Sz. Anna romantikus lélek. 14 évvel ezelőtt romantikusan gyereket szült távozó kedvesétől, megfogadva erősen magának, hogy nem fogja zsarolni szerelmét, s soha, senkinek nem árulja el, ki is a gyerek apja. Mindeddig tartotta magát szilárd elhatározásához, hősiesen hajózva kis, hivatalnoki jövedelme törékeny ladikjában a cseperedő gyermekkel a megélhetés tengerén. A gyereket gondosan neveli, dacolva a filléres gondokkal, taníttatja idegen nyelvre, korcsolyázni és úszni, nyaraltatja, öltözteti. A gyerek kedves és sikeres, Sz.


Lehet-e erkölcsi alap nélkül társadalmat építeni? Nyilvánvalóan nem. Ha lehetne is átmenetileg, nem érdemes, mert az ilyen rendszer nem tartós, lélekcsonkító és a többségnek szenvedést jelenthet. Gondoljunk az elmúlt negyven évre! Olyan semmilyen morálon alapult, hogy jószerivel bárkitől bármit el lehetett venni, mert ideológiailag megmagyarázták, „megalapozták”: a nép nevében teszik. Testi-lelki erőszakot alkalmazva olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján jogosnak tűnhetett a művelet. Apámat állása elvesztésével és Szibériával ijesztgették, ha nem ajánlja fel önként öt holdját.


E. J. tudósítása a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásáról (Beszélő, március 3.) tudatosan vagy az ösztön szintjén – de hamis. Úgy tűnik nekünk, hogy tudatosan. E. J.-nek ugyanis lehetősége volt megismerni az előzményeket, az írásos dokumentumokat. Jelen volt az alakulásnál. Ehhez mérten híradása oly mértékben pontatlan, hogy az már az olvasók – a Beszélő olvasói – félretájékoztatásának minősül.

Egyben a Munkástanácsok mozgalmát lejáratni igyekvő kísérletnek.

E. J.





Beismerem, hogy súlyosan vétettem az etikai kódex betűje és szelleme ellen. Egy MSZP-s plakát alól letéptem e mellékelt plakátkiegészítő pótplakátot. Eredeti szándékaim szerint emlékbe. Ugyanis gyűjtöm az első szabad választás relikviáit. A két sor többet mond annál, amit állít, mivel alig félreérthető módon a következőket szuggerálja:

a) A plakátokat olyan pártok szaggatják le, amelyek nevében a „demokrata” szó előfordul.



Kőszeg Ferenc úr!

A „Beszélő” 1990. január 29. Új folyam I. évfolyam 3. számában kommentár nélkül közöltek egy olyan olvasói (?) levelet, amely minden jóérzésű magyar embert legalább annyira felháborít, mint ebben a formában történt nyilvánosságra hozatala. A levélíró egyetlen mentsége az őszintesége – no meg a levélből is érezhető korlátai.



A Bokréta utcai nevelőotthonról szóló riportsorozatunkhoz (Beszélő 2., 3., 4., 5. szám) terjedelmes helyreigazítási kérelem érkezett Nagy János igazgatótól. A kérelem azonban jórészt személyeskedő megjegyzéseket, ellenőrizhetetlen állításokat, illetve a cikksorozat érdemi mondanivalóját nem érintő kiegészítéseket tartalmaz, ezért közlését nem tartjuk szükségesnek. Mindössze két megjegyzést idézünk:

1. „1986-ban nem járt intézetünkben »Katica« sem karácsonykor, sem Mikuláskor.”

2. „A riporter, aki a 4.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon