Somlay Lajos, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, a Beszélő III. 15-i számában megírta, hogy alapszabályuknak megfelelően a MOSZ elnökségében és választmányában csak a létező munkástanácsok képviselői kaphatnak helyet.

Mucsa vagy Európa?

Egy nappal a választások előtt a Beszélő 1990. március 24-i számában Tamás Gáspár Miklós „Új reformkor vagy új Horthy-korszak” című írásában egy újabb választás elé állítja a kampány során amúgy is megviselt olvasót.

Egerben a napokban, a Fekete Ló vendéglőben vadászvendégek mulattak. Bartha Alajos, volt MSZMP megyei első titkár, aktív honatya mellett, a helyi előkelőség körében nem kisebb személyiség hallgatta a cigánymuzsikát, mint Grósz Károly exfőtitkár. Láthatóan jól érezték magukat, most cseppet sem tartottak a fehérterrortól, vagy akár csak attól, hogy a tőlük egy ajtónyira a söntésben italozók megtámadhatják őket.

Még 1982 tavaszán szerettem volna hozzájutni az akkor illegalitásban megjelenő Beszélőhöz, s ezért igyekeztem – jó barátom és harcostársam tájékoztatása alapján felkeresni Rajk Lászlót a Galamb utcai címen. Az épület előtt járkálva és fürkészve nemkívánatos személyek felől – egy férfi lépett ki a kapun. Ön volt az.

Kellő igazolás után – megmutatva személyi igazolványomat, a munkahelyi igazolványt és az ’56 előtti papírjaimat, melyek szerint akkor a Közl. Min. egyik központi hivatalának oszt.

Sz. Anna romantikus lélek. 14 évvel ezelőtt romantikusan gyereket szült távozó kedvesétől, megfogadva erősen magának, hogy nem fogja zsarolni szerelmét, s soha, senkinek nem árulja el, ki is a gyerek apja. Mindeddig tartotta magát szilárd elhatározásához, hősiesen hajózva kis, hivatalnoki jövedelme törékeny ladikjában a cseperedő gyermekkel a megélhetés tengerén. A gyereket gondosan neveli, dacolva a filléres gondokkal, taníttatja idegen nyelvre, korcsolyázni és úszni, nyaraltatja, öltözteti. A gyerek kedves és sikeres, Sz.

Lehet-e erkölcsi alap nélkül társadalmat építeni? Nyilvánvalóan nem. Ha lehetne is átmenetileg, nem érdemes, mert az ilyen rendszer nem tartós, lélekcsonkító és a többségnek szenvedést jelenthet. Gondoljunk az elmúlt negyven évre! Olyan semmilyen morálon alapult, hogy jószerivel bárkitől bármit el lehetett venni, mert ideológiailag megmagyarázták, „megalapozták”: a nép nevében teszik. Testi-lelki erőszakot alkalmazva olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján jogosnak tűnhetett a művelet. Apámat állása elvesztésével és Szibériával ijesztgették, ha nem ajánlja fel önként öt holdját.

E. J. tudósítása a Munkástanácsok Országos Szövetsége megalakulásáról (Beszélő, március 3.) tudatosan vagy az ösztön szintjén – de hamis. Úgy tűnik nekünk, hogy tudatosan. E. J.-nek ugyanis lehetősége volt megismerni az előzményeket, az írásos dokumentumokat. Jelen volt az alakulásnál. Ehhez mérten híradása oly mértékben pontatlan, hogy az már az olvasók – a Beszélő olvasói – félretájékoztatásának minősül.

Egyben a Munkástanácsok mozgalmát lejáratni igyekvő kísérletnek.

E. J.

Beismerem, hogy súlyosan vétettem az etikai kódex betűje és szelleme ellen. Egy MSZP-s plakát alól letéptem e mellékelt plakátkiegészítő pótplakátot. Eredeti szándékaim szerint emlékbe. Ugyanis gyűjtöm az első szabad választás relikviáit. A két sor többet mond annál, amit állít, mivel alig félreérthető módon a következőket szuggerálja:

a) A plakátokat olyan pártok szaggatják le, amelyek nevében a „demokrata” szó előfordul.

Kőszeg Ferenc úr!

A „Beszélő” 1990. január 29. Új folyam I. évfolyam 3. számában kommentár nélkül közöltek egy olyan olvasói (?) levelet, amely minden jóérzésű magyar embert legalább annyira felháborít, mint ebben a formában történt nyilvánosságra hozatala. A levélíró egyetlen mentsége az őszintesége – no meg a levélből is érezhető korlátai.

A Bokréta utcai nevelőotthonról szóló riportsorozatunkhoz (Beszélő 2., 3., 4., 5. szám) terjedelmes helyreigazítási kérelem érkezett Nagy János igazgatótól. A kérelem azonban jórészt személyeskedő megjegyzéseket, ellenőrizhetetlen állításokat, illetve a cikksorozat érdemi mondanivalóját nem érintő kiegészítéseket tartalmaz, ezért közlését nem tartjuk szükségesnek. Mindössze két megjegyzést idézünk:

1. „1986-ban nem járt intézetünkben »Katica« sem karácsonykor, sem Mikuláskor.”

2. „A riporter, aki a 4.