A Beszélő 1990. február 12-i számában egy cikk jelent meg, melyben F. Havas Gábor beszélgetett Bajcsi István volt állambiztonsági tiszttel.

A cikkben Bajcsi István azt nyilatkozza, hogy a Petőfi Csarnokban is dolgozott SZT-tiszt. Az illető – az ő állítása szerint – az intézmény magas beosztású alkalmazottja.

Politikai pártok a történelem során gyakran szenvedtek súlyos választási vereséget, de az, amilyet a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szenvedett március hó 25-én, példátlan a pártok történetében.

Ülök a tv előtt. Hírek. Új törvény a 40 év alatt minden szempontból megnyomorított, megfélemlített, eltaposott emberek rehabilitálásáért. Újabb törvény! Mert már egyet hoztak. Az „Isten ments bántani” kormány már meghozta a kitelepítettek, internáltak anyagi kárpótlására szolgáló 104/1989. (X. 4.) MT rendeletét. Igen! Már az is teljes rehabilitációt ígér.

A választásokat a szabad demokraták értékelhetik optimistán is: a kezdeti időszak 4-5 százaléknyi szintjéről indulva az SZDSZ 1990 márciusára maga mögött tudhatja a választók több mint 20 százalékát.

Tisztelt Szerkesztőség!

1990. március 3-án a Beszélőben, majd március 11-én a Népszabadságban dr. Féderer Ferenc úr a hazai nemzetiségi problémákkal kapcsolatos írásokat tett közzé. Mivel ezek az írások hangnemüket tekintve gyűlölködők, és a történelmi tényeket is meghamisítják, társaságunk nemzetiségvédő csoportja szükségesnek vélte, hogy Féderer úr megnyilvánulásaival kapcsolatban állást foglaljon. Az állásfoglalás szövegét mellékeljük, és tisztelettel kérjük lapjukban való megjelentetését.

Dr. Szíj Rezső
a Herman Ottó Társaság elnöke

Dr.

Somlay Lajos, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, a Beszélő III. 15-i számában megírta, hogy alapszabályuknak megfelelően a MOSZ elnökségében és választmányában csak a létező munkástanácsok képviselői kaphatnak helyet.

Mucsa vagy Európa?

Egy nappal a választások előtt a Beszélő 1990. március 24-i számában Tamás Gáspár Miklós „Új reformkor vagy új Horthy-korszak” című írásában egy újabb választás elé állítja a kampány során amúgy is megviselt olvasót.

Örültem és bosszankodtam olvasva a Beszélő ez évi 9. számának cikkeit. Örültem, mert a lapban ismét szóba került a Déli pályaudvar fölösleges volta. Egész „városvédő” pályafutásom ezzel a témával indult 1970. január 11-én a Magyar Nemzetben. (A cikk és az összes következménye olvasható a Városvédőbeszédek című könyv elején.) Éppen akkor építették át a Déli pályaudvart, és a munkát le lehetett volna állítani. Egyetlen sikerem akkor az volt, hogy a pályaudvar mellé tervezett toronyházat „fektetve” építették meg.

Alulírott MENDLY Árpád, Budapest IX. ker., Gabona utca 3. szám alatti lakos, segítséget kérek az ÁLLAM, a miskolci tanács, a Tefu Vállalat és a Skála Nagyáruház ellen, mert 1985 májusában négyszázezer forintért olyan kötvényt hoztak forgalomba, amiért a tanács, az állam és az igazgatóság teljes vagyonával felel.

…ebben a formában nem reflektáltam még folyóiratban megjelent írásra, pontosabban egy szerkesztőség munkájára.

A 3. számban megjelent, a titokzatos levélíró hölgy (majd a szerkesztőség) kezei közül kikerülő levelet szeretném valahogy semmissé, visszamenőleg valamiképp meg nem történtté tenni.

Egy ilyen típusú levél visszautasítása és meg nem jelentetése számomra olyan evidens, és publikálása annyira abszurd, hogy tulajdonképp zavarbaejtő argumentálni egyáltalán.