Eörsi László szerint mítoszrombolás Jankó Piroskáról írt tanulmányom, ezt a címen kívül kétszer is állítja. De vajon mi az a mítosz, vagyis emberfeletti történelmi esemény, amelyet szerinte rombolni törekedtem, és amelyet ő védelmébe vesz? Magam nem tekintem, ennélfogva nem neveztem mítosznak sem a Jankó Piroskának tulajdonított cselekményt, sem az ellene folytatott eljárást, mivel, tisztában lévén a szó jelentésével, sem a vád tárgyává tett borzalmas bűncselekményt, sem a Jankó elleni embertelen eljárást nem tekintem emberfelettinek. Mítoszról tehát az én szövegemben nincs szó, legfeljebb Eörsi olvasatában.

A januári számban Koncepciós mítoszrombolás című vitairatomban – úgy vélem, teljesen tárgyszerűen – arról írtam, hogy Szakolczai Attila Szegény Jankó Piroska című tanulmányának tartalmával, következtetéseivel miben nem értek egyet. Az ő válasza viszont az antipátiájáról szól, kérdés, hogy a nyilvánosságot ez mennyire érdekli. Így aztán a vita alapkérdései lényegüket vesztik, de egyébként sem hiszem, hogy az olvasók akár 0,1 százaléka – a Jankó-ügy alapos ismerete nélkül – követni tudná okfejtéseit.

Nem kívánom a Beszélő 2009. november–decemberi számában megjelent Vári György Összeordítások című dolgozatának azt a fogását kommentálni, hogy „bocsánatkérés” ürügyén a szerző felsorolja benne az összes személyem és munkám (ügyem) iránti ellenszenvét, mégpedig úgy – erre a „megkövetés” formája kitűnő (ál)alkalom és forma –, hogy azt alátámasztó tények, idézetek, vagy legalább a valósággal köszönő viszonyba került összefoglalás nélkül teszi meg.

Nagy érdeklődéssel olvastuk a Beszélő 2009. május 14-i számában Balogh Tamás Játék a késsel című könyvrecenzióját és fordításkritikáját Bordewijk Karakter c. regényéről, mely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg 2008-ban, a holland nyelvű irodalmat bemutató Akcentusok című sorozat darabjaként. Nagy örömünkre szolgál, hogy mind a sorozat egésze, mind a sorozat darabjai külön-külön nagy és többnyire pozitív visszhangot keltenek.

Örültem, amikor megtudtam, hogy a Karakter megjelent magyarul, mert egyik „kedves” holland regényem ez; mindig is sajnáltam, hogy a magyar közönség csak a könyv – egyébként nem rossz – filmváltozatát ismerheti. Jó fél évvel ezelőtti recenziómban a könyvről (az eredeti szövegről) szerettem volna írni, megítélésem szerint arról is írtam; a fordítás kérdésére kényszerűségből tértem ki öthasábos írásom végén.

Nem kétséges, hogy Che Guevara a közelmúlt egyik legellentmondásosabb személyisége, akivel kapcsolatban sokan a szuperlatívuszokkal sem fukarkodnak, és akit mások a végletekig deheroizálnak. Ez utóbbiakhoz tartozik Szerbhorváth György is. Írása meggyőzőbb lehetett volna, ha kicsit visszafogottabb.

Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla című cikke ihletett erre a címre. Azt akarom mondani, hogy ne írjuk át a történelmet, mint Orwell 1984-ének a sztálinista diktatúra karikatúrájaként is jellemezhető birodalmaiban teszik.

Khmm, elnézést: meglehet, tévedek, és Che Guevara tényleg nem ítélte el az 1956-os forradalmat. Ezen információt készpénznek vettem, amikor ezt olvastam a magyar wikipédia Che Guevara-szócikkében: „Kelet-európai útja során Magyarországon is járt, és találkozott Kádár Jánossal is. Az 1956-os »ellenforradalmat« elítélte.”

Kedves András!

A Beszélő ez évi 10. számában, a Szent-Iványi Istvánnal folytatott beszélgetésben azt mondjátok kérdezőtársaddal, Révész Sándorral: „Az elvfeladásban fő bűnösnek tekinthető pragmatikus csoporttal – Magyar Bálint, Kuncze, Pető stb. – szemben Bauer Tamás, Fodor Gábor és a hozzájuk közel állók képviselték a szabadelvű következetességet…”

Beszélő-beszélgetés Derdák Tiborral – 2008. április