A hatalmas körúti bérházban és közvetlen környékén a választási előcsatározások – összejövetelek, vitaestek, gyűlések – óta négyen-öten tudjuk egymásról, hogy SZDSZ-tagok vagy szimpatizánsok, hogy Beszélő-előfizetők vagy rendszeres vásárlók vagyunk, és azt is, hogy az SZDSZ képviselőjelöltjére szavaztunk. Akad köztünk olyan, aki ötvenhatban forradalmárként lépett föl, a másik pedig vállalva a veszélyeket terjesztette a földalatti láncban az illegális Beszélőt és más szamizdat kiadványokat.

Kezdetben volt az MDF-választási jelszó: Tavaszi nagytakarítás. Aztán jön a hatalomgyakorlás valósága, amit a népnyelv „nyári nagymosásnak” nevezett el. A közvélemény elégedetlen: minden marad a régiben?

Kezdődjék hát az össznépi játék: Kitől mit vegyünk el, kit hová tegyünk el?

Olvasóink is ehhez a témához szólnak hozzá örvendetes konkrétsággal.





Tisztelt Szerkesztő Úr!

Mint érdekelt egyetértőleg szólok hozzá a kiemelt nyugdíjak folyósításának szabályozásáról, ill. megvonásáról szóló cikkéhez.

Hívő katolikusként és gyakorló pedagógusként tenném közre néhány gondolatomat a hitoktatás bevezetésével kapcsolatban.

Az egészben azt furcsállom legjobban, hogy megint döntést hoztak az illetékesek, csak éppen az érintetteket (gyerekek, szülők, pedagógusok, hitoktatók, lelkipásztorok) felejtették el megkérdezni, mi a véleményük a dologról. Azt már tapasztalhattuk, mit jelentett az erőszakolt ideológia az elmúlt 40 év oktatásában.

Kedves Barátom!

Itt állok (illetve ülök) egy borzalmas éjszaka után, melynek neve is volt: Naptévé.

Ha láttad, akkor azt hiszem, nem kell ecsetelnem – de ha netalán nem láttad, akkor sem tudnám igazán „ecsetelni” –, mert ez a szegény öreg írógép is elszégyellné magát kissé vulgáris véleményemtől.

Mindenesetre most éppen június 9-e, szombat reggel 6 óra 25 perc van, s még mindig nem tudok aludni a dühtől. Az elmúlt éjjel derék kormánypárti urak és hölgyek partiztak, kaszinóztak, és jól mulattak, ők. Odabenn a stúdióban.

Elegánsan utasítgató és nem kevésbé hanyagul lekezelő stílusban írt Nagy W. András a Fidesz 3. kongresszusáról, amivel számos találgatásra adott alapos okot.

Kis János: A megállapodás
(megjelent a Beszélő 1990. május 5-i számában)

Bauer Tamás: Paktumról paktumra
(megjelent a Beszélő 1990.

Szerény véleményemet nem az Ön által szent borzalommal, egzotikus állatfajtaként emlegetett „értelmiségi nők” nevében írom. Takarítónő vagyok, 24 éves, és első gyermekemet várom (tudatosan és nagyon boldogan). Önt bizonyára megdöbbenti, hogy ennek ellenére nem szándékozom 3-4 gyermek „terhét és áldozatát” vállalni. Két gyermeket szeretnék. Ám azokat sem azért, hogy felnövekedvén ágyútöltelékké váljanak „a haza fegyveres védelmében”.

A Hócipő címoldalán parlamenti fotó, fölötte „Tököl” helységnévtábla. Az újságírók minden lehetséges orgánumot felhasználnak, és nevetséges ügyekkel pepecselő, megint mások kontár módjára összecsapott előterjesztésekkel operáló parlamenti munkáról cikkeznek. Együtt jajgatnak egyes képviselőkkel, hogy a parlament lassan pártpolitikai csatározásokkal lesz teli. Tanácselnöknő szemforgatva ájuldozik: kerületében egy párt valamilyen ügyet felkarolni merészelt. Gombár Csaba diverziós cselekedetnek minősítené a rádióban megjelenő különböző(?) pártízlésű műsorokat.

A Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége székházában 1990.

Tisztelt Miniszter Úr!

Arról értesültünk a sajtóból, hogy Miniszter Úr döntést hozott az iskolai hitoktatás bevezetésére az 1990/91-es tanévre.

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete alapelveinek megfelelően támogatjuk a tanulóifjúságnak azt a jogát, hogy a többi tanuló jogait, érdekeit nem sértve szervezett vallásoktatásban részesüljön.

Mint gyakorló pedagógusok érdekképviseleti testülete, kérjük Önt, hogy a sajtó útján is tájékoztasson bennünket e tárgyban a következő – eddig nyilvánosan nem tisztázott kérdésekben:

– Az iskolákra háruló, a hit