Skip to main content

Beszélő hetilap, 17. szám, Évfolyam 4, Szám 17

(Érdi Péter) - –szeg: A méreg és a csend

–efhá– [F. Havas Gábor]: Új nemzeti közmegegyezés felé. Irány: Makkoshotyka!

nl [Neményi László]: Makovecz és akiknek nem kell / Balkáni vihar

M. A. [Mink András]: A külpolitika tulajdonjoga

Tállas Gerzson: Csak a kübli üzemel

– Vélemények az előzetes letartóztatásról

solt: Éljen a haza, menjetek haza!

révész: A túlnyomók

Politikai adatfalatkák ínyenceknek

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Mit nem olvas a bíró?

P. E. [Papp Emília]: Tartalék kontra osztalék

Szabó Miklós: A Habsburg–Nagy-Magyar birodalom

Gyurovszky S. László: A kormánykoalíció végnapjai

Jordán Gyula: Kínai Bős–Nagymaros?

Kovács Miklós: Prológus vagy epilógus?

V. J. [Vajna János]: És mi lesz holnapután?

: A „forgatókönyv”

Andrei Schwartz: „Maga eltűnik, de mi itt maradunk”

Hajdu István: Kopottas sanzsán, szomorú vágyakozás

A Magyar Szobrászok Társaságának kiállítása

[Kisbali László]: Az emberek meggyőződése nem tartozik az állam fennhatósága alá

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon