Dabas-Sáriban felborult a csalóka konszenzus. Az önkormányzat november 25-én módosította az iskolaépületet megosztó szeptember 23-i határozatát, és két tantermet átadott a katolikus iskolának.
A hatvanas években épült, majd később bővített kétszintes, U alakú iskolaépület nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy falain belül két önálló iskola működjön.
„A párhuzamosok a végtelenben találkoznak”
A múlt heti vasutassztrájk hatására újraindult érdekegyeztető tárgyalássorozat – a résztvevők egybehangzó véleménye szerint – egyezséggel kecsegtet.
„Azt mondják, hogy nincs sajtószabadság. Hát, ha őket lehet a rádióban hallani, akkor mégiscsak van sajtószabadság. Miért nem maradnak a kisszínházukban? Miért kívánnak a nép elé szórni ilyen hülyeségeket? Itt most tizennégyen ülünk értelmiségiek, de nem mondjuk meg a nevünket és címünket, mert félünk a bosszújuktól. Ismerjük a kartársaknak a mocskosságait.”
„Nem szeretem az olyan embereket, akik azt mondják: »mi magyarok«, és a saját nevüket nem képesek viselni.
A Magyar Rádió és a Magyar Televízió eltávolított elnökeit 1990-ben az összes parlamenti párt egyetértésével jelölték posztjukra. A kinevezési törvényben érintett harmadik intézmény, a Magyar Távirati Iroda vezetőjével kapcsolatban nem volt előzetes egyeztetés. Pályázatot írtak ki, a pályázat leadási határidejét egy ízben meghosszabbították, és a pályázati feltételeket rászabták Oltványi Ottó személyére.
Beszélő: Ön is, Katona Tamás is azt nyilatkozta, hogy nem szeretnék, ha a médiaháború újabb frontja nyílna meg az ön jelölésével.
A Hócipő útján már jó fél éve nyilvánosságra került a kormányszóvivőnő esete, aki a Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatóságon keresztül jutott ferencvárosi öröklakásából egy zuglói önkormányzati (tanácsi) villalakásba. (Azóta a lakásbérlőkre szabott kondícióknak megfelelően megvásárolta.) Egy hete az egész sajtó a DTEI, illetve a belőle alakult állami tulajdonú részvénytársaság (CD Hungary) lakáscsere-akciójától visszhangzik.
Aggódva olvasom, bár némileg feszengve,
miniszterelnök úr, hetente
az Ön egészségi állapotáról kiadott közleményeket.
Történészként emlékeznie kell,
volt hajdan egy retteghető vezér,
egy ország kénytelenült figyelni, hogy a vizeletében mennyi a fehérje,
hiszen olvasnunk kellett a Szabad Népet,
ezt a mindennapi próbareggeli-pépet.
Azt tudtuk magunktól, hogy milyen a foga fehérje,
és szívből kívántuk, hogy patkoljon el.
Ön persze erre nem szolgált rá semmivel.
Persze Ön nem egy Sztálin, legföljebb egy möchtegern,
poszt-Bethlen: nur eine Schale
Beszélő: Létezik a nagy port felvert MSZP–MSZOSZ-, KDNP–MSZOSZ- mellett egy Fidesz–Liga-megállapodás is?
Pokorni Zoltán: Nincs, és nem is lesz. Az én esetem annyiban más, mint a „szakszervezeti” jelölteké, hogy a személyes elveim és a PDSZ is kizárja az érdekvédelmi és a döntéshozói funkciók halmozását, összekeverését. Én lemondtam valamennyi szakszervezeti tisztségemről, és azt gondolom, ez lenne a helyénvaló mindenkinél, aki parlamenti képviselőként indul.
Szerencsére az emberek nagyobb része munkaszünetnek tekintette a köztársaság napját, így a státusférfiak és -hölgyek többnyire nem maradtak közönség nélkül. Bár Dénes János Érden csak két érdeklődőt vonzott, Boross Péter szédületes hakniját (Rákoskeresztúr–Corvin köz–Lakitelek–Kiskunfélegyháza–Szeged–Kossuth tér–Operaház, hét helyszín tíz óra alatt!) több tízezren csodálhatták személyesen, milliók a tévében.
Szigetek a városban
A főváros számos pontján, egymástól elszigetelve zajlottak az emlékezéstől mentes, jobbára politikai rendezvények.
Gabika menjen ki!
„Babiczky Klára: Gabika, a magnót kapcsolja ki, és menjen ki… vagy kénytelen vagyok rendészt hívni...”
Nem érti a Klára
„B. K.: …elhangzott, hogy Csúcs László kifejezett kérésére elmondjátok ezt a közleményt, és leadtátok a négy nappal ezelőtti közleményét…
Pálfy István (a Krónika rovatvezetője): Mindennap ezt adjuk…
B. K.: Ma reggel azt kellett volna adni, ami a legfrissebb, természetesen, amit tegnap este adott ki közleményt…
P.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 6 hét
8 év 31 hét
8 év 35 hét
8 év 35 hét
8 év 36 hét
8 év 37 hét
8 év 37 hét
8 év 39 hét
8 év 39 hét
8 év 40 hét