Skip to main content

Belföld

Bokor Judit: „…kit Anyja vigasztal…”

A feminista teológiáról


Vörös Éva: A teológiában nagyon erősen él az a tradicionális irányzat, amelyben a nő alárendelt. Ez Mózes I. könyvének második fejezetére hivatkozik, amely azt írja, hogy Isten teremtette a férfit, és aztán a férfi oldalbordájából a nőt. Erre vannak utalások az Ószövetségben, később Pál is hivatkozik rá. Eszerint a nő a férfin keresztül kapcsolódik Istenhez, és ezért kell engedelmeskednie a férjének. Mint ahogy Krisztus feje az egyháznak, úgy a nőnek is a férfi a feje. Ezzel szemben van egy másik irányzat, amely szintén a Bibliára hivatkozik, mégpedig Mózes I.

Kőszeg Ferenc: „Fontos, hogy a politikai erők beszélő viszonyban legyenek egymással”

Beszélgetés Kuncze Gáborral


Beszélő: „Nem politikai vitáról, hanem kifejezetten személyi döntésről volt szó” –mondtad a Magyar Hírlap munkatársának, visszautasítva a közted és Pető Iván pártelnök közötti konfliktusról szóló találgatásokat. A lap vezércikkében Gádor Iván mégis úgy véli, hogy „Kuncze jelölése… a párt karakterének, arculatának megváltozását” ígéri, és célja „a liberális néppárti jelleg erősítése”.

– Az ügyvivői testületben nem politikák vitatkoztak egymással, a szabad demokraták politikájában nem várható változás.


Zolnay János: Szakítópróba

Függetlenségi háború Csepelen


A XXI. kerületi önkormányzat augusztus 10-én úgy döntött, pontot tesz a kerület és a főváros között dúló területfejlesztési vita végére, és népszavazás kiírásával próbálja tisztázni a helyzetet.

Zádori Zsolt: Posztnagybánya

Kenderesi búcsúk


Vitéz nagybányai Horthy Miklós temetése szeptember 4-én ugyancsak tragikomikus reminiszcenciákat ébreszthetett az elfogulatlan nézőben. A Népszava tudósítója egyenesen naftalinszagos panoptikumról írt. A hasonlat azonban sántít, a figurák nagyon is éltek, igaz, régi gúnyából sem volt hiány.

Tömény

A hírlapírók egymás és saját maguk sorsát nehezítve hetek óta foglalkoznak a kormányzóval, a temetéssel, annak politikai üzenetével: mára már szinte nincs megíratlan részlet, esemény és gondolat.




Kőszeg Ferenc: „A kormány hajlandó volt a mi fejünkkel is gondolkodni…”


Beszélő: A honvédelmi törvény tárgyalása során jelentős véleménykülönbség volt a Fidesz és az SZDSZ álláspontja között, különösen az alkotmánymódosítás szükségességének a kérdésében. Most mégis létrejött a megállapodás, miután az SZDSZ álláspontja módosult. Ennek politikai, szakmai vagy jogi okai voltak?

Eörsi Mátyás: Amikor a honvédelmi törvény vitája elkezdődött, a kormány beterjesztett egy törvényjavaslatot és egy alkotmánymódosítást. Az SZDSZ azt mondta, hogy az alkotmánymódosításhoz nem járul hozzá.


Szilas Istán: A leghosszabb nap


Azt eddig sem vitatta senki, hogy a honvédelemről szóló, jelenleg is hatályos 1976. évi I. törvény alaposan elaggott az idők folyamán. Az átalakult társadalmi és politikai viszonyok, a jogállamiság és az emberi jogok eszméinek megváltozott interpretációja mindenképpen új törvényt kívánt. Ezen a helyzeten a törvény 1989-es módosításai nem javítottak, sőt több vonatkozásban kifejezetten rontottak.

Angster: „A Chartának időnként ki kell nyitnia az esernyőjét”


– utalt a zuhogó esőre – az állítólag Konrád Györgytől származó – idézettel Farkasházy Tivadar a Vérmezőn, a Demokratikus Charta által szervezett búcsúztatás kezdetén. Mint Konrád György később elmondta, a magyar társadalomnak itt nyílt először alkalma arra, hogy szabadon, méltósággal búcsúzzon el az 1920–1944 közötti, Horthy-rendszer néven ismert időszaktól. Mert a Horthy-rendszer maga véget ért ugyan, de szellemisége, módszerei tovább élnek a mai politikában, a mindennapokban.

(kőszeg): Mohamedánexport

Füzessyt Brazíliába?


„Horvátország az az ország ezen a területen, amely képes fenntartani a demokratikus rendet, és útját állni a régió destabilizációjának.”
Antall József, Die Welt, 1993. augusztus 16.



A boszniai mohamedánok nagyobbik részét szerbek űzték el az otthonukból: ők Horvátországba menekültek, onnan próbálnak – egyre kevesebb eséllyel – továbbjutni Nyugat-Európába. Azok a mohamedánok, akiket horvát csapatok űztek el, Szerbiába menekültek. Továbbjutni onnan is reménytelen, az európai határok lezárultak.

Révész Sándor: Bebocsátósdi

Beszélgetés Bihari Mihállyal Szárszóról


Beszélő: Milyen volt Szárszón a hangulat?

Bihari Mihály: Én kedden érkeztem, és csütörtökig maradtam, úgyhogy csak erről a három napról vannak közvetlen élményeim. Kedden, amikor az úgynevezett nagy politikai referátumok hangzottak el, rendkívül nagy volt a várakozás, a feszültség, és mindjárt nyilvánvalóvá vált, hogy mennyire heterogén a társaság. A legnagyobb tapsot kétségkívül Csurka kapta, de nem az egész nyolcszáz fős hallgatóságtól, hanem attól a kb. 200-250 embertől, akik felállva tapsoltak és zengték, hogy „Csurka Pista! Csurka Pista!”.


R. S. [Révész Sándor]: A További, a Néhány és az Egyéb

A Magyar Rádió és a felügyelők


A Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának 1. sz. állásfoglalása két részből áll: I. A Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának 1. sz. állásfoglalásából és II. Czimer József színháztörténész önéletrajzi töredékeiből.

Az állásfoglalás hét részből áll: Bevezetés (22 sor), A hírműsorokról (65 sor), További megjegyzések (42 sor), A kulturális és irodalmi műsorokról (72 sor), A zenei műsorokról (6 sor), Néhány konkrét megjegyzés (13 sor), Egyéb megjegyzések (34 sor).


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon