Skip to main content

Belföld

[Zolnay János]: Szabó Zsolt, a VII. kerületi önkormányzat lakásügyi bizottságának elnöke


„A kormánykoalíció Budapestet lassú pusztulásra ítélte”

Beszélő: Mi a véleménye a lakástörvényről?

– Ez a jogszabály valójában nem más, mint egy privatizációs törvény. Az előzmények alapján számítani lehetett a vételi jogra, amely egy már korábban elrontott privatizációs folyamat végére tesz pontot.

Beszélő: Hogy érinti Erzsébetvárost a bérlők vételi jogának törvénybe foglalása?

– Már a tanácsi vezetés kijelölte a körúti és a Rákóczi utcai házakat eladásra.








[Zolnay János]: Czibik Tamás, a XV. kerület polgármestere


„Az önkormányzatok meg fogják támadni a törvényt az Alkotmánybíróságon”

Beszélő: Mi a véleménye a lakástörvényről?

– Az egyik fájó pont az, hogy ha egyszer tulajdonunkba adták a bérlakásokat, úgy érezzük, hogy most ezeket a tulajdonosi jogokat vissza akarják vonni, illetve korlátozni akarják ezzel a törvénnyel. A mi kerületünkben 1992-ben a bérlakásokból 172 millió Ft jött be lakbérként, míg a nem lakáscélú helyiségekből 70 millió Ft.




Tálas Péter: KeKeckedések


Ezzel persze bizonyára túl szigorúak vagyunk hazánk és a térség országainak politikusaival szemben, miként azzal is, ha azt állítjuk, hogy kicsit hosszú volt a közel három és fél év, amíg az említett kiválóságok rájöttek, hogy a Pentagonáléra, majd Hexagonáléra, végül pedig Közép-európai Kezdeményezésre keresztelt csoportosulás gazdasági és politikai értelemben nem igazán működőképes.

Az egykoron ideológiamentes gazdasági együttműködésre szolgáló fórum eredeti formáját két fontos tényező kezdte ki.


Zolnay János: Lakás(f)osztás

Az önkormányzati lakásgazdálkodás alkonya?


A törvény lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szól. Az elnevezés első része arra utal, hogy a jogszabály a lakás- és helyiséggazdálkodás kereteit kívánja rendezni, a második része viszont éppenséggel a gazdálkodás lehetőségétől fosztja meg az ingatlanok jelenlegi tulajdonosait, az önkormányzatokat.

A törvény egyrészt drasztikusan szűkíti a bérlők eddigi kvázi tulajdonosi jogait, tehát megfosztja őket bérlakásuk korábbi de facto vagyoni értékétől.


Zolnay János: Játék három kapura

Közalkalmazotti fizetések


Amint ismeretes, a pénzügyminiszter tavasszal, a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásairól hazatérve, amellett tett hitet, hogy a közalkalmazottaknál szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat, s e tételét építette be a július elején benyújtott ’94-es költségvetési tervezetébe is (Beszélő, május 22. és július 10.). E szerint az eltökélt terv szerint egy évvel elhalasztanák a közalkalmazotti törvényben ’94.

[Zádori Zsolt]: [Beszélgetés a nemzeti ifjakkal]


1. ifjú (a szószóló): Azért jöttünk fel, azért fordítottuk ki a dzsekinket, hogy megmutassuk magunkat: létezünk. Semmiben sem különbözünk a cigányoktól, a téren tüntető anarchistáktól. Ha az anarchisták felvonulhatnak, mi miért ne.

Zádori Zsolt: A párbaj elmaradt

Cigánytüntetés Egerben


Magyarországon még nem volt rá példa, hogy egy etnikai csoport politikai demonstráció keretében hallassa hangját emberi és kisebbségi jogainak védelmében.

Kőszeg Ferenc: A botrány legalitása

Október 23. bizottság


– A kormánypárti képviselők nem szavazták meg a bizottság felállítását, egy sajtótájékoztatón le is szögezték, hogy ez a képviselőcsoport semmilyen felhatalmazással nem rendelkezik, tagjai csak egyéni képviselői jogaikkal élhetnek. Így igazán bizonyító erejű dokumentumok, belső utasítások, felvételek, levelek beszerzésére a jogosítványaink kevésnek bizonyultak. Nem foglalkozhattunk a személyi felelősség kérdésével, illetve a feltételezett szándékokkal sem.

R. S. [Révész Sándor]: Borgulya úr és a matematika


Borgulya Gyula őrnagy, aki 1991 őszén nagy feltűnést keltő interjúban magyarázta el a Pesti Hírlap olvasóinak, hogy miért lenne helyesebb a cigánysággal szemben az alkotmányos alapelvek helyett a faji diszkrimináció elveit alkalmazni, az Esti Hírlap hétfői számában a fővárosi zsebtolvajok tevékenységéről számol be. A beszámolóból kitűnik, hogy az őrnagy úr a számtanhoz is ért annyira, mint a ciganológiához.

Idézünk: „A fővárosban hétköznapokon 25-30, hét végén átlagosan 60-70 áldozata van a hivatásszerűen működő mintegy 2200 zsebtolvajnak.


Zádori Zsolt: Hangari No Tókaiteki No Undo

Magyar bubi, király, ász


Modortalanságban a két forró napra széthúzott rendezvényről (szombat – országos gyűlés, vasárnap – politikai nagygyűlés) tudósító újságíróknak volt részük. A Fekete Doboz Alapítvány filmeseit már előzetesen eltanácsolták, mondván: „elég a Híradó és az Egyenleg”. A délutáni program a sajtó teljes kizárásával folytatódott.

A Beszélő tudósítójaként nekem is meggyűlt a bajom a rendezőkkel, akik eredeti módon, számokkal jelölték magukat (269-es úr, 48-as hölgy), a feltételezett vezetőjük még így sem.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon